Hésziodosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hésziodosz
Mozaik ábrázolás
Mozaik ábrázolás
Élete
Született i. e. 8. század
Kümé, Törökország
Elhunyt i. e. 8. század
Nemzetiség görög
Pályafutása
Fontosabb művei Munkák és Napok
Theogónia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hésziodosz témájú médiaállományokat.

Hésziodosz (i. e. 8. század első fele) görög epikus költő.

Családja a kis-ázsiai Künnéből származott, innen került át a boiótiai Aszkrába. Apja halála után Hésziodosz testvére, Perszész szerezte meg Aszkra vezetőinek segítségével a családi örökség legnagyobb részét, emiatt szegénységbe kényszerült. Életének ez a szakasza nagy hatással volt legfontosabb alkotására, a Munkák és Napokra. A műben a görög kisember mindennapi életét, túlélését és gondjait írja meg, főként a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre fókuszálva.

Életéről keveset lehet tudni, de több munkáiban több esetben maga ad tájékoztatást. Az irodalmi hagyomány alapján magas kort ért meg. Haláláról a források a leggyakrabban erőszakos halálról szólnak, testét a tengerbe dobva, míg más források annyit közölnek, hogy Orkhomenosz városában temették el.

Az ókorban az egyik legfontosabb költők között tartották számon, hatása és népszerűsége még a késő római korban is fellelhető volt. Jelentős szerepet játszott az ógörög nyelv epikus dialektusának kialakulásában és terjedésében. Két munkája is fennmaradt a Munkák és napok és a Theogónia. Emellett sokszor nevéhez fűzik az „Asszonykatalógus” öt könyvből álló költeményét is, amelyet sokan néhány évtizeddel későbbinek tartanak.

A hésziodoszi theogónia[szerkesztés]

Hésziodosz a már meglévő mitológiai anyagot rendezi át, külön figyelmet szentelve Zeusz tekintélyének és nagyságának a leírására. A jelenlegi világot igyekszik visszavezetni minimális számú primer elemre, amely primer elemekből aztán az egymást követő generációk során át levezethető a világ általunk tapasztalható változatossága. Hésziodosz szerint a kozmosz jelenlegi állapotát és működését úgy érthetjük meg leginkább, ha felkutatjuk azt az eseménysort, amely elvezetett a jelenlegi állapotig. Végül Zeusz megszerzi a legfőbb hatalmat az összes többi isten felett és megalapítja isteni királyságát . A Theogónia című műve arról szól, hogy miképpen jön létre egy olyan hatalom, amelynek minden más isteni és emberi hatalom alá van vetve: Hésziodosznak a Múzsák éneklik el azt „ami van, ami lesz, és ami volt”, ő a Múzsák énekét jegyzi le az emberek számára. A Múzsák dalukat a kezdettel kezdik, és sorra veszik az egyes istengenerációkat a Föld és az Ég (Gaia és Uranosz) gyermekeitől kezdve, Zeuszon és testvérein, valamint a gigászok nemzetségén át egészen az emberek generációiig.

Hésziodosz rögtön a genealógia elején, még az első nemzés útján született istenség előtt bevezeti Erószt, aki a szexuális úton történő születés princípiumaként funkcionálhat. A szexuális modellnek azonban vannak alternatívái is. Találunk példát arra is, főképp a genealógia elején, amikor az új elemek nem két istenség nászából, hanem egy alak belső differenciálódásával jönnek létre (Gaia önmagából, egy másik istenséggel való párosodás nélkül hozza létre a hegyeket, ligeteket és a tengert). Egy harmadik lehetőség, amikor az új elem mesterséges alkotás, megformálás útján születik (Hésziodosznál Pandora mítoszában találunk rá példát).

Hésziodosznál a fizikai világ főbb régiói is ilyen módon, primerebbnek tartott elemekből nemzés illetve differenciálódás révén jönnek létre. A fizikai világ felépítéséről Hésziodosz több fázisban, alkalmanként egymásnak ellentmondó módon, talán több, egymással nem konzisztens hagyomány alapján beszél. Az egyik legjelentősebb vonatkozó momentum a föld és az ég szétválása. A legvalószínűbb értelmezés szerint Khaosz – akinek/aminek neve a 'tátong', 'megnyílik' jelentésű tőből vezethető le – már eleve a kozmogónia kezdetét jelentő mozzanatot, az ég és a föld között megnyíló hasadékot jeleníti meg. Ezzel jól összeegyeztethető, hogy Gaia, a Föld, közvetlenül Khaosz után következik. Ellene szól viszont az, hogy Uranosz csak egy lépéssel később, Gaiától születik. A föld és az ég szétválásának egy harmadik fázisa is van azonban. A szimbolizáció egy másik szintjén, de ugyanezt fejezi ki az az epizód is, amikor Gaia kérésére Kronosz kasztrálja a Gaiára ránehezedő Uranoszt.

Hésziodosz és egy múzsa, Gustave Moreau festménye, Musée d'Orsay (Párizs)

Hésziodosz világának egy további nagy tájékát a Tartarosz jelenti. A Tartaroszra vonatkozó leírások azért is lényegesek számunkra, mert ezek tartalmazzák a legfontosabb utalásokat a nagy világrégiók egymáshoz képest elhelyezkedésével kapcsolatban. A Tartarosz rögtön a genealógia elején megjelenik (119. sor), mint „a széles föld ködös gödre”. A későbbiekben a Tartaroszról kapunk egy mintegy száz sornyi leírást – megjegyzendő, hogy az egész Istenek születésében messze ez a leghosszabb leíró rész. A Tartarosznak lényeges funkciója van az alapítás-mítoszban is. Zeusz ide zárja a Titánokat, azokat az erőket, amelyek fenyegetni tudnák hatalmát. De a Tartaroszban lakik még egy sor további sötét alak is. Itt van az Éjszaka háza, és itt lakik az Éjszaka két legfélelmetesebb gyermeke, az Álom és a Halál, Hüpnosz és Thanatosz is. Továbbá itt van Hadész birodalma, és itt található a Sztüx is.

Tartarosz olyan messze van a földtől, mint a föld az égtől: az égből ledobott üllő kilenc napig repül, aztán a tizediken eléri a földet, a földről ledobva pedig kilenc napig repül, és a tizediken eléri a Tartaroszt. Ez rögtön fontos számunkra, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy a világ alapvetően szimmetrikus módon épül fel. Három nagy régió: középen a föld, fenn és lenn ugyanolyan távolságra az ég és a Tartarosz. A szimmetria kifejezésén túl a leírás konkrét számokat is tartalmaz: kilenc napig repül az üllő. A szimmetria azonban tovább is megy. Abból, hogy az üllő le tud hullani a földtől a Tartaroszig, arra kell következtetnünk, hogy e két régió között is valamilyen űrnek kell lennie. E hasadéknak azonban további kozmológiai funkciói is vannak: a szövegünk a 736-740. sorban (aminek ismétlését a 808-811. sorban is megtaláljuk) azt mondja, hogy:

Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,
terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,
sorban mindennek forrása van és a határa
szörnyű dohszagban, mit az istenek is megutáltak,
mély gödör, oly mély, hogy nyílásától a fenekéig az sem jut ki.''

A hasadék tehát nemcsak elhatárolja egymástól a nagy világrégiókat, de egyben „forrása” is azoknak. Az üllő esését leíró rész alapján eddig azt feltételeztük, hogy a világ három nagy régiója horizontálisan épül egymásra: az ég a föld fölött, a Tartarosz a föld alatt helyezkedik el. A horizontnál a nagy világrégiók (föld, Tartarosz, tenger, ég) összeérhetnek:

Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,
terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,
sorban mindennek forrása van és a határa.''

Hésziodosz a világ keletkezését Khaoszból eredezteti majd fokozatosan halad a kozmikus alkotórészek felől egészen az emberszerű lényekig. Hogy mit is értett Hésziodosz a „kháosz”- on több elmélet is született: Cornford szerint a „Kháosz jött létre” fordulat arra utal, hogy a föld és az égbolt között tátongó nyílás jött létre, azaz, hogy a kozmogónia első lépése a föld és az ég szétválása volt. Azonban az ég, Uranusz születése később történik meg. Zeuszhoz érvén azonban felvetődik a probléma ki is a legfontosabb számunkra az, aki az időben első, vagy aki rang szerint első?

Hésziodosznál nem beszélhetünk tulajdonképpeni kozmológiáról, hiszen Hésziodosz a világ főbb tájainak leírását nem rendezi egy koherens, szisztematikus és sematizálható egésszé. Ez még nem „a végtelenség térképe”.

Történelemszemlélete[szerkesztés]

Hesiodi Ascraei quaecumque exstant, 1701

A Munkák és napokban a történelmet öt szakaszra (faj, genosz) osztja:

  1. Aranykor: az emberek az istenekhez hasonlóan gondtalanul, szenvedés és mindennapi munka nélkül éltek; békésen, öregedés nélkül haltak meg.
  2. Ezüstkor: kegyetlenség, a háborúk tomboló szeretete; az emberek lázadtak minden isteni ellen és fiatalon haltak meg.
  3. Rézkor: rendkívüli fizikai erejű faj élete, mely állandó háborúskodásban önmagát pusztította el.
  4. Hősök kora: nemes emberek és félistenek kora, akik szintén háborúkban pusztították el magukat; ezek egyike a trójai háború
  5. Vaskor: Hésziodosz és a hétköznapi emberek kora, nem kínál mást, mint szenvedést, igazságtalanságot, a jóindulat általános hiányát, öregedést és halált.

Mindezek alapján Hésziodosz szerint a történelemnek kontinuitása, folyamatossága és iránya van: a történelem a hanyatlás története![1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Breisach, E.: Historiográfia. Osiris, Budapest, 2004. 18.

Források[szerkesztés]

  • Castiglione László: Az ókor nagyjai. Budapest: Akadémiai. 1971. 100. o. ISBN 963-375-100-4  
  • G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (ford.Cziszter Kálmán és Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, 1998. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: The Presocratic Philosophers Second Edition, Cambridge University Press, Cambridge, 1983.
  • Robert Graves: A görög mítoszok. (ford. Szíjgyártó László) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Robert Graves: The Greek Myths. Harmondsworth, Penguin, 1955.
  • Cornford, F. M.: Principium sapientae, Cambridge 1952.

Szakirodalom[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Hésziodosz témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hésziodosz témájú médiaállományokat.
  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
  • Ritoók-Sarkady-Szilágyi: A görög kultúra aranykora. Gondolat, Bp. 1984.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap