Ugrás a tartalomhoz

Teofil antiochiai pátriárka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antiochiai Szent Teofil
püspök
Születése
2. század
Halála
183. október 18.
Antiokheia
Tisztelete
EgyházaGörög ortodox egyház
TisztelikOrtodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapjaoktóber 13.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Antiochiai Szent Teofil témájú médiaállományokat.

Antiochiai Szent Teofil, görögösen Theophilosz (ógörögül: Θεόφιλος ὁ Ἀντιοχεύς), (? – 183. október 18.) Antiochia pátriárkája 169-től haláláig, ókeresztény író, apologéta.

Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Antiochia püspöke volt, s a pogány hitről tért át a keresztény vallásra. Több vitairatot írt görög nyelven, melyek közül egy, egy bizonyos Autolükosz ellen, aki a keresztényeket kigúnyolta.

Autolükoszhoz

[szerkesztés]

A mű három, egymással lazán összefüggő könyvből áll, melyek közül az első kettő élénk, párbeszédszerű hangnemben íródott, a harmadik pedig levélformában. Idézett kronológiai számításai szerint munkáját 180 körül írhatta.

A keresztények belső liturgikus életéről - mely a pogányokat leginkább izgatta - keveset ír. A keresztény Istenképet viszont csak "belülről", a megtérés után tartja a pogányok számára megközelíthetőnek. Autolükosz magatartásának bírálata után áttér a pogány vallás kritikájára. [1]

Munkássága

[szerkesztés]

Ő volt az első keresztény író, aki a Szentháromságra a triasz (hármasság) kifejezést használta, bár szentháromságtana a korábbiakhoz képest nem jelent fejlődést. A semmiből való teremtés tételének megfogalmazásában azonban sokkal egyértelműbb, mint Szent Jusztinusz.[1]

Egyesek az antiochiai exegetikai iskola első képviselőjének tekintik. Kommentárjai érintik mind az ó-, mind az újszövetségi könyveket. Az általa említett művek, műfajok, (eretnek) szerzők a kortárs és közel kortárs szerzőknél is feltűnnek, ami aktuaitását, frissességét bizonyítja. Magát Theophiloszt is idézték már igen korán.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Az írást egyesek mesterműnek, mások közepes, vulgáris írásnak tartották. Filozófiája kétségtelenül nem eredeti - mint ahogy pl. Marcus Aureliusé sem. Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I. Az első három század. Ötödik, javított kiadás. Jel Kiadó, Budapest, 2007. 253-262
  2. Perendy László: Az egyházatyák Szentírás-magyarázata (Theológia, 2008/1-2, 34-39.)[halott link]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]