Teofil antiochiai pátriárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antiochiai Szent Teofil
püspök
Születése
2. század
Halála
183. október 18.
Antiokheia
Tisztelete
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapja október 13.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház

Antiochiai Szent Teofil, görögösen Theophilosz (ógörögül: Θεόφιλος ὁ Ἀντιοχεύς), (? – 183. október 18.) Antiochia pátriárkája 169-től haláláig, ókeresztény író, apologéta.

Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Antiochia püspöke volt, s a pogány hitről tért át a keresztény vallásra. Több vitairatot írt görög nyelven, melyek közül egy, egy bizonyos Autolükosz ellen, aki a keresztényeket kigúnyolta.

Autolükoszhoz[szerkesztés]

A mű három, egymással lazán összefüggő könyvből áll, melyek közül az első kettő élénk, párbeszédszerű hangnemben íródott, a harmadik pedig levélformában. Idézett kronológiai számításai szerint munkáját 180 körül írhatta.

A keresztények belső liturgikus életéről - mely a pogányokat leginkább izgatta - keveset ír. A keresztény Istenképet viszont csak "belülről", a megtérés után tartja a pogányok számára megközelíthetőnek. Autolükosz magatartásának bírálata után áttér a pogány vallás kritikájára. [1]

Munkássága[szerkesztés]

Ő volt az első keresztény író, aki a Szentháromságra a triasz (hármasság) kifejezést használta, bár szentháromságtana a korábbiakhoz képest nem jelent fejlődést. A semmiből való teremtés tételének megfogalmazásában azonban sokkal egyértelműbb, mint Szent Jusztinusz.[1]

Egyesek az antiochiai exegetikai iskola első képviselőjének tekintik. Kommentárjai érintik mind az ó-, mind az újszövetségi könyveket. Az általa említett művek, műfajok, (eretnek) szerzők a kortárs és közel kortárs szerzőknél is feltűnnek, ami aktuaitását, frissességét bizonyítja. Magát Theophiloszt is idézték már igen korán.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Az írást egyesek mesterműnek, mások közepes, vulgáris írásnak tartották. Filozófiája kétségtelenül nem eredeti - mint ahogy pl. Marcus Aureliusé sem. Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I. Az első három század. Ötödik, javított kiadás. Jel Kiadó, Budapest, 2007. 253-262
  2. Perendy László: Az egyházatyák Szentírás-magyarázata (Theológia, 2008/1-2, 34-39.)

Források[szerkesztés]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]