Aiszóposz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aiszóposz
Élete
Született Kr. e. 620 körül
Amorium, Kis-Ázsia
Elhunyt Kr. e. 564 körül
Delphoi
Nemzetiség görög
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) fabula
Fontosabb művei Mesék
A Wikimédia Commons tartalmaz Aiszóposz témájú médiaállományokat.
Aiszóposz elképzelt alakja egy 15. századi metszeten
Aiszóposz egyik meséjének illusztrációja egy 273-ból származó ravennai templomi padlómozaikon
Aiszóposz mesefigurái, Perugia, 1275
A tücsök és a hangya, Milo Winter illusztrációja (1919)

Aiszóposz (ógörögül: Αἴσωπος, átírásban: Aísōpos; latinul: Aesopus), magyaros formában Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Delphoi, Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő, a „mesék Homérosza”. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált.

Élete[szerkesztés]

Hérodotosz és Arisztotelész szerint az i. e. 6. század első felében élt Szamosz szigetén, Xanthosz, majd Iadmon rabszolgájaként, aki végül felszabadította. Kortársa volt Szapphó is. Hérakleidész Lembosz szerint trák volt.[1] A hagyomány szerint azonban fríg rabszolga: alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül, s gazdája szabad emberré tette.

Mesemondó tehetségével nagy népszerűségre tett szert, és hamarosan bekapcsolódott a kor politikai életébe is. A hagyomány szerint eljutott Kroiszosz lüd király udvarába, aki diplomáciai feladatokkal különböző utakra küldte. Így jutott el Delphoiba, ott azonban – amint arról Arisztophanész tudósít – összeütközésbe került a helyi papokkal, akik istenkáromlás miatt megölték i. e. 564-ben.

A delphoiak később jóvátétel gyanánt vérdíjat fizettek, amit volt gazdájának unokája, a hasonló nevű Iadmon kapott meg.

Művei[szerkesztés]

Az állatmese (fabula) műfaja ősidők óta általánosan ismert volt a nép körében. Az addig csak szájhagyomány útján terjedő és fennmaradó mesék megjelennek már Hésziodosz, Arkhilokhosz, Szimónidész műveiben is, de Aiszóposz foglalta írásba az akkor és abban a kultúrkörben ismert mesekincs – valószínűleg – legnagyobb részét. A mesélők ajkán minden bizonnyal sokkal hosszabb történeteket Aiszóposz tömör prózában rögzítette.

Utóélete[szerkesztés]

Élettörténete a századok során számtalan legendával bővült (például az alvilágot is meglátogatta és visszatért onnan), és a középkorban önálló regénnyé vált (Aiszóposz-regény).

Az általa gyűjtött és rögzített mesék az európai kultúrkör mesevilágának alapját képezik, kissé eltérve például a sumér mesevilágnak ezekkel csak távoli hasonlóságot mutató történeteitől. Az indiai Pancsatantra mesegyűjteménnyel, ami a perzsa és arab mesevilág alapját képezi, Aiszóposz történetei közül csak kettő hozható összefüggésbe.

Meséit a középkorban a kolostori iskolákban gyakran olvasták erkölcsi tartalmai miatt.

A könyvnyomtatás feltalálása után hamarosan számos kiadásban jelent meg. Kiemelkedően szép volt az 1476-ban Ulmban megjelent munka, gyönyörű fametszetei miatt.

A 17. és 18. századokban Jean de La Fontaine (1621–1695) és Gotthold Ephraim Lessing (1729–1781) írták újra korszerű formában Aiszóposz meséit.

Magyarra is sokszor lefordították:

A mai európai nyelvekben, így a magyarban is számos olyan fordulat él, ami közvetlenül Aiszóposztól származik (egy fecske nem csinál nyarat, más tollával ékeskedik és sok más).

Magyarul (válogatás)[szerkesztés]

1849-ig[szerkesztés]

1850–1919[szerkesztés]

  • Ezópusi mesék, Fédrus után szabadon forditá s közrebocsátá Komáromi Károly, Városi Nyomda, Debrecen, 1854
  • Fedrusnak Augustus szabadosának esópi meséi, Ramasetter Károly, Veszprém, 1856
  • Phaedrus Aesopusi meséi, fordítás: Szarvas Gábor, Ráth, Pest, 1869
  • Phaedrus: Aesopi meséinek öt könyve, fordítás: Sárváry Jakab, Aigner, Budapest, 1876, (Magyar könyvesház)
  • 300 Aesopus-mese, ifjúsági átdolgozás: ifj. Ludvigh János, Boros Gábor; Lampel, Budapest, 188?
  • Tanulságos mesék, Eggenberger, Budapest, 1891
  • Heltai Gáspár esopusi meséi, kiadta: Imre Lajos, Franklin, Budapest, 1897, (Régi magyar könyvtár)
  • Markó László dr.: Ezópusi mesék, Grill, Budapest, 1898

1920–1944[szerkesztés]

  • 300 Ezopus mese, az ifjúság számára átdolgozta: Boros Gábor, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai nyomdája), Budapest, (legalább 4 kiadás: 3.: 1902, 4.: 1926)
  • Ezopus legszebb meséi, a magyar ifjúság számára átdolgozta: Baróti Lajos, Rozsnyai Károly, Budapest, 1900-as évek eleje, 1920-as évek
  • Válogatott Ezopusi mesék, magyarul és vendül, írta: Mikola Sándor, szerzői kiadás, Budapest, 1942
  • Száz fabula, melyeket Aesopusból és egyebünnen és összeszerzett a fabulának értelmével egyetemben Heltai Gáspár, Kolozsvár, 1566, mai nyelvre átírta Lengyel Dénes, Szent Hilárius, Budapest, 1943, (Szent Hilárius könyvek)
  • [https://mek.oszk.hu/05900/05925/ A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei, valamint azoknak értelme melly fabulákat egybeszerzette és Kolozsvárott anno MDLXVI. kiadta Heltai Gáspár (most pedig a mai kegyes olvasónak átnyújtja Keleti Arthur), Tevan Nyomda, Békéscsaba, 1943
  • Aisopos meséi, fordítás, bevezető: Czimer József, ABC Rt., Budapest, 1943

1945–1989[szerkesztés]

  • Ezópus fabulái, fordítás: Pesti Gábor, Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, 1950
  • A Hold ruhája, Aiszóposz meséiből, fordítás: Tarbay Ede: Móra, Budapest, 1962
  • Aiszóposz meséi, fordítás, utószó, jegyzetek: Sarkady János, Magyar Helikon, Budapest, 1969
  • Aiszóposz meséi, fordítás, bevezető, jegyzetek: Bodor András, Kriterion, Bukarest, 1970, (Téka)
  • Aiszóposz meséi, fordítás: Sarkady János, Kner Nyomda, Budapest, 1975, (Kner Minikönyvek)
  • Esopus fabulái Pesti Gábor szerint, válogatás, szerkesztés, jegyzetek, utószó: Ács Pál, Magvető, Budapest, 1980, (Magyar Hírmondó)
  • A madarakról és a vadakról, az aiszóposzi meséket magyarította Heltai Gáspár és Pesti Gábor, a fabulákat gyerekeknek átírta Ács Pál és Székely Júlia Anna, Móra, Budapest, 1985
  • Aiszóposz meséi, fordítás: Sarkady János, Európa, Budapest, 1987, (Az ókori irodalom kiskönyvtára)

1990–[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Államéletrajzok Héraklidész Lembosz, 65. o.

Források[szerkesztés]

  • Államéletrajzok: Németh György (szerk.): Államéletrajzok. Budapest: Osiris Kiadó. 1998. ISBN 963 379 367 X  
  • Falus Róbert: Apollón lantja – A görög-római irodalom kistükre, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1982
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Budapest, 1964
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 116–118. o.  
  • Reinhard Dithmar: Existenz- und Gesellschaftskritik in der Fabel von Äsop bis Brecht, In: Die Schulwarte, 1/1971, (németül)
  • Klaus Grubmüller: Meister Esopus. Untersuchungen zu Geschichte und Funktion der Fabel im Mittelalter, Zürich/München, 1977, (németül)
  • August Hausrath: Aesopische Fabeln, Reihe Tusculum, Leipzig, 1970, Griechisch-Deutsch, (németül)
  • Kindlers Literaturlexikon, Band V, Zürich 1985, (németül)

További információk[szerkesztés]

  • Aisopos: Esopus fabulái (MEK)
  • Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história, fordítás: Laskay János, tan.: Uray Piroska, a fakszimile szövegét közzétette: Kőszeghy Péter, MTA Irodalomtudományi Intézet/Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, (Bibliotheca Hungarica antiqua)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap