Hitvalló Szent Maximosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hitvalló Szent Maximosz
Maximosz élete és csodái (17. századi orosz ikon)
Maximosz élete és csodái
(17. századi orosz ikon)
szerzetes, hitvalló
Születése
580 körül
Konstantinápoly
Halála
662. augusztus 13. (kb. 80 évesen)
Tsageri
Tisztelete
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapja augusztus 13.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Hitvalló Szent Maximosz témájú médiaállományokat.

Hitvalló Szent Maximosz (ógörögül: Μάξιμος ὁ Ὁμολογητής), (Konstantinápoly, 580 körül – Tsageri, 662. augusztus 13.) görög szerzetes, teológus.

Élete[szerkesztés]

Konstantinápolyban született, igen alapos képzésben részesült. Fiatalon a császári kancellária főtitkára lett, ám 40 éves kora körül szerzetesnek állt Chrysopolisban. A monostorban apáttá választották. Itt élt egy évtizedet, közben elmélyedhetett a görög atyák, köztük Areopagita Dénes tanaiban. A perzsa támadás veszélye miatt először a Szent György monostorba (Artàke), majd Krétán és Cipruson keresztül Afrikába ment. Előbb Alexandriában (628632), majd Karthágóban élt. Bekapcsolódott a különféle tévtanok (monoenergizmus, monothelétizmus) elleni küzdelembe. Nyilvános vitát tartottak Karthágóban, 645-ben, érvei hatására a hivatalától megfosztott és száműzött konstantinápolyi pátriárka beismerte monotheléta álláspontjának helytelenségét (ezt aztán, amikor visszatérhetett Konstantinápolyba, visszavonta). Addig is Rómába utaztak. Maximosz tevékeny szereplője volt a 649-es lateráni zsinatnak, amin elítélték a monothelétizmust és az annak szellemiségében íródott műveket, többek közt II. Konstans császár Tüposzát.

A császár bosszút állt, 653-ban elfogatta I. Márton pápát és Maximoszt. Mindkettőjüket Konstantinápolyba hurcolták és a monotheléta tanok elfogadására akarták őket rávenni. A pápát majdnem kivégezték, végül száműzetésben halt meg 655-ben. Maximoszt elítélték és száműzték Trákiába. Később, 80. életéve körül ismét Bizáncba hurcolták, ismét elítélték: büntetésként levágták jobb kezét és nyelvét kitépték. Maximosz nem sokkal később a Fekete-tenger mellett lévő Lazikában (a mai Grúziában) halt meg.

Munkássága[szerkesztés]

Maximosz tudós, elméleti teológus, de mindenekelőtt szerzetes, aki minden kinyilatkoztatott igazságból levonta a lelkiségi következtetéseket. A bűn által szétszakított ember az Istennel való egyesülésben találja meg ismét belső egységét. A lelki élet célja nem kevesebb, mint a megistenülés (theószisz). A Szentlélek úgy járja át a belső életet élő embert, mint ahogy a fény átragyogja a levegőt, vagy a tűz a vasat. Hogy az ember célba jusson, az Isten iránti szeretet energiája serkenti szünet nélkül.

A monasztikus élet célja a szemlélődés, a tiszta tekintet elsajátítása, hogy a szerzetes Istent lássa és dicsérje mindenben. Az Isten- és emberszeretet kioltja a káros szenvedélyek tüzét, s az egész ember Krisztus egyesítő hatása alá kerül.

Maximosz írásai dogmatikus, morális, aszkétikus és liturgikus témákat dolgoznak fel.

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Fejezetek a szeretetről; ford. Kapitány György, utószó Hankovszky Béla; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1998
  • Isten a szeretet. Válogatás Szent Maximosz hitvalló műveiből; bev. ford., jegyz. Orosz Atanáz; Jel, Bp., 2002 (Ókeresztény örökségünk), 336 o.
  • Hitvalló Maximosz: Misztagógia, IN: Az isteni és emberi természetről, Budapest, Atlantisz, 1994, II. kötet, 267–313. o.

Forrás[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Hitvalló Maximosz – Az igazi filozófia mint a szintézis műve IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 7510 65 6, 219–248. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]