Kallimakhosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kallimakhosz
Élete
Született i. e. 310 körül
Küréné
Elhunyt i. e. 235 körül
Alexandria
Nemzetiség görög
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) himnusz, epigramma, elégia
Fontosabb művei Aetia, Hekalé, Az alexandriai könyvtár katalógusa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kallimakhosz témájú médiaállományokat.

Kallimakhosz (ógörögül: Καλλίμαχος, latinul: Callimachus), (Küréné, i. e. 310 körül – Alexandria, i. e. 235 körül) görög költő és grammatikus az alexandriai korban.

Élete[szerkesztés]

Eleinte grammatikai iskolája volt Eleuziszben (Alexandria egyik külvárosa), de Ptolemaiosz Philadelphoszhoz csakhamar felfigyelt rá és i. e. 260-ban (?) őt nevezte ki a híres múzeum könyvtárának igazgatójává, melynek élén i. e. 240-ig maradt meg, és melynek rendezése kizárólag az ő érdeme.

Munkássága[szerkesztés]

Nagy számú munkája közül ránk maradt öt himnusz hexameterekben, egy disztichonokban, azonkívül 64 epigramma – ezt a műfajt tökéletességre emelte – és egyéb műveiből kisebb töredékek. Elégiái, melyeket az ókor költői rendkívül nagyra tartottak, elvesztek, de hatásuk megmaradt azon római költők műveiben, akik utánozták (Catullus, Propertius, Ovidius). Egyik nevesebb munkája Aetia (Aitia) című négy könyvből álló elégikus költeménye; címét onnan kapta, hogy a benne megénekelt városalapítások, hősmondák és kalandoknak egyúttal okát, magyarázatát is adta. Egy másik költeménye a Hecale című idill volt, melynek Philémón és Baukisz-a Ovidiusnak az Átváltozások (Métamorphoses) megírásánál bizonyára eszében lehetett.

Tudós, filológus költő; verseit idézetekkel, utalásokkal tömi tele. Történelmi ember, semmi sem érdekli, ami egykorú, és minden, ami régi. Különösen a vallási hagyományok érdeklik, a kultuszok és szokások keletkezéséről szóló helyi mondák; ezeket gyűjtötte össze Okok című tankölteményében, amely Ovidiuson keresztül hatott a későbbi irodalomra.

Szeszélyes, csapongó kompozícióval élénkítette a régi mondákat; nem időzött sokáig egy tárgynál. Szellemes és eredeti, bármilyen régi témáról beszél is; néha már groteszken eredeti: nála Artemisz már csecsemőkorában az örök szüzesség ajándékát kéri Zeusztól, Apollón pedig rajta is túltesz koraérettségben, még meg sem született és már az anyaméhből irányítja anyja útját és próféciákat hallat.

Polihisztor volt a szó teljes értelmében. A neki tulajdonított 800 munka között a legkülönfélébb tartalmúak találhatók. Prózai munkái közül az alexandriai könyvtár katalógusa (120 könyvben) a leginkább érdemes említésre, mert vele a görög irodalomtörténetnek vetette meg alapjait. Voltak régiségtani, földrajzi és természettudományi munkái is. Fennmaradt költeményeit először Firenzében adták ki 1494-ben.

Források[szerkesztés]