Tarzoszi Diodórosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tarzoszi Szent Diodórosz
egyházatya
Születése
330 körül
Antakya
Halála
394 (kb. 60–65 évesen)
Tarzosz
Tisztelete
Egyháza Asszír keleti egyház
Tisztelik Asszír keleti egyház

Tarzoszi Diodórosz (ógörögül: Διόδωρος ο Ταρσεύς), (Antiokheia, 330 körül – Antiokheia, 394) tarzoszi püspök, ókeresztény író.

Élete[szerkesztés]

Athénban tanult, rétor, majd szerzetes lett. 361-ben pappá szentelték. Antiokheiában tanított. Tanítványa volt Aranyszájú Szent János és Mopszvesztiai Theodórosz is. 362/363-ban igazhitűsége (ortodox) miatt száműzték, s csak Valens császár halála után, 378-ban térhetett vissza. Ugyanekkor Tarzosz püspöke lett. 381-ben a konstantinápolyi zsinat egyik elnöke volt.[1] Szembeszállt kora eretnekségeivel, főként az apollinarizmussal. Jézus Krisztus emberségének hangsúlyozásával a nesztorianizmusnak készített utat.

Utóélete[szerkesztés]

Alexandriai Szent Kürillosz már 438-ban Nesztoriosz előfutárának nevezte. 499-ben a konstantinápolyi zsinat mint a "nesztorianizmus atyját" ítélte el. Ennek következtében írásai elvesztek.

Munkássága[szerkesztés]

Hatalmas irodalmi munkásságából – kortársai több mint hatvan írását ismerték – csak töredékek maradtak fenn. Bibliakommentárjaiban – az alexandriai allegorizáló értelmezéssel szemben – az antiochiai iskola híveként a történelmi és nyelvészeti módszert követte. A bibliai szövegben nem a lelki jelentést kereste, hanem a sugalmazott szerző szándéka szerinti jelentést. Dogmatikai műveiben a pogányok, zsidók és eretnekek (a manicheusok) ellen szólalt fel. Jártas volt a csillagászatban is.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vanyó L., 501.
  2. Perendy L. 127-128.

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]