Manicheizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manicheizmus
Kialakult 3. század
Alapító Mani
Szent iratok Mani Evangéliuma

Korábban Ujgur Kánság (762847)
Követők száma napjainkra kihalt
Főbb események:
  250 körül – Mani fellépése
  276 – Mani kivégzése
  297 – követésének tilalma a Római Birodalomban
  762 – államvallás az Ujgur Birodalomban
Manicheista könyv illusztrációja (Tarim-medence 8–9. század)

A manicheizmus (újperzsául: آیین مانی, átírva Āyin e Māni; kínaiul: 摩尼教; pinjin: Móní Jiào) az egyik legnagyobb iráni eredetű gnosztikus, szinkretista vallás. Habár az alapító próféta, Máni írásainak többsége elveszett, számos fordítás és töredékes szöveg fennmaradt.

A manicheizmusban buddhista és keresztény elemek egyaránt jelen voltak, alapvető tanításában és kozmológiájában azonban tipikus zarathusztrai dualista, leírja a jó és spirituális Fényvilág és az ördögi, materiális világ közti harcot. Mindez olyannak tűnik, mint a kereszténységben Isten és Sátán harca, de a manicheizmusban a Jó és Gonosz alapjában véve azonos hatalommal bírt. A manicheusok az ember lelkét a Jó-val, testét a Gonosz-szal azonosították. [1]

Története[szerkesztés]

A 3. századi Máni (az alapító próféta) Zarathusztra, Buddha, az ószövetségi zsidó próféták és Jézus utódjának tartotta magát, akiknek a vallását beteljesíteni volt hivatott. [2] Máni, miután Indiában 1 évig prédikált, 242 körül visszatért Perzsiába, ahol a szászánida uralkodó pártfogását élvezte. A manicheizmus I. Bahrám király trónra lépéséig virágzott, aki Mánit börtönbe vetette, majd 276-ban kivégeztette. A manicheizmust ekkor már itt elnyomták, de nyugati és keleti irányban is gyors ütemű terjeszkedésnek indult. Már Máni életében rendkívül erős térítőtevékenységet végeztek hívei. Csakhamar az egész Római Birodalomban is voltak követői. Nagy számban voltak Észak-Afrikában, mintegy 9 évig hozzájuk tartozott Szt. Ágoston is.

lásd még: Szt. Ágoston manicheista évei

A Római Birodalomban 297-től tiltott vallás lett. Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár ekkor mondta el alexandriai beszédét, amelyben az ellenséges perzsáktól származó „rút és visszataszító vallás”t üldözendőnek nyilvánította.

A római, majd később a bizánci állam is tűzzel-vassal irtotta a híveit. Az egykori Római Birodalom területén teljesen eltűnt a 6. században, de Közép- és Kelet-Ázsiában tovább élt a 16. századig.[3] Az Ujgur Birodalom 762-ben államvallássá tette.[4] 700 körül Kínába is eljutott, ahol az időnkénti ellenállás dacára, a jelek szerint egészen a közelmúltig fennmaradt. [5]

Tanaikat nyugaton több eretneknek nyilvánított szekta újította fel a középkorban.

Életvitelük, nézeteik[szerkesztés]

A „Fény Apostola” a tökéletes, végső kinyilatkoztatást hirdette. A manicheus "egyház" két csoportra tagolódott: a kiválasztottakra (igazak) és a hallgatókra. Nézetük alapján a kiválasztottak lelke haláluk után egyenesen a Paradicsomba jutott, míg a hallgatóké valamivel hosszabb utat kellett hogy megtegyen odáig.[1] A manicheus etika legfontosabb feladatai a kiválasztottakra hárult. [5]

Naptáruk egyetlen jeles napot tartalmazott: a Mani szenvedéstörténetének emlékére megült évenkénti Béma-ünnepet. [5]

A megváltás azáltal következik be, hogy tudatára ébredünk saját magunknak, aminek radikális önmegtartóztatással kellett egybekapcsolódnia. A manicheisták hetente két napot böjtöltek, a Béma-ünnep előtt pedig 1 teljes havi böjt volt előírva. [5] Nem ettek húst, nem ittak bort, állatot nem öltek, a "választottak" pedig szüzességben éltek. A nép számára (hallgatók) készített életszabályok már enyhébbek, de nekik is a növényi táplálkozást írták elő. [6]

A főpapok Máni utódjának tartották magukat, nekik volt alárendelve tizenkét magister, hetvenkét püspök és sok presbiter, diakónus. Víz helyett olajjal kereszteltek. Az úrvacsoránál csak kenyeret használtak, bor nélkül. [6]

Szent Könyvek[szerkesztés]

Mani hét vagy nyolc könyvet írt, amelyek tartalmazzák a vallás tanait. Ám mára csak szétszórt töredékek és az eredetik fordításai maradtak ránk.

Eredetileg szír nyelven íródott művek[szerkesztés]

  • Az Evangelion (görögül: Ευαγγελιον, és jó híreket jelent), amely Mani Evangéliumaként szintén ismert. Az első fejezettől szereplő idézetek arabul íródtak és szerzőjük al-Nadim volt, aki még abban az időben élt Bagdadban, amikor a manicheusok is ott éltek. Fihrist című könyvében, ami 938-ban íródott, minden művet leír, ami számára ismert volt.
  • Az Élet Kincse
  • Az értekezés (Pragmateia)
  • Titkok
  • Az Óriások Könyve: Az eredeti töredékeket Kumránban és Turfánban fedezték fel. "Protomanicheus" írás.
  • Episztolák: Szent Ágoston Mani "Fundamentális Leveléből" idéz latinul néhány antimanicheus munkájában.
  • Zsoltárok és Imák: Felfedeztek egy kopt manicheus zsoltárt Egyiptomban az 1900-as évek elején. Charles Allberry adta ki a Chester Beatty-féle gyűjteménybeli és a Berlini Akadémiától származó manicheus kéziratokból.

Eredetileg középperzsául íródott művek[szerkesztés]

  • Shabuhragan: Eredeti középperzsa szövegeket fedeztek fel Turfánnál, amelyek al-Birúni által írt arab nyelvű idézeteket tartalmaztak és Mani I. Sápúrnak ajánlotta.

Egyéb művek[szerkesztés]

  • Ardahang, a "Képes Könyv": Az iráni hagyomány szerint ez Mani szent könyveinek egyike volt, amelyek emlékezetessé váltak a későbbi perzsa történelemben. Aržangnak is hívják, amely szó pártus nyelven Bölcsességet jelent. Gyönyörű festéssel is díszítették. Ezért az irániak a Festő címet adták neki, a kopt fordításban pedig a Kephalaia nevet adták neki, mely Beszélgetéseket jelent.
  • Az Ő teste eredetéről: ez a címe egy Mani-kódexnek, mely egy, eredetileg arámi nyelven írt könyv görög fordítása. Ez a mű Mani előéletéről szól.[7]

A Manicheus Egyház által fennmaradt nem manicheista művek[szerkesztés]

Az Enoch könyve bibliográfiájának néhány része és egy kevés irodalom, amely Tamás apostolra vonatkozik, aki a hagyomány szerint Indiába ment, de még Szíriában is tisztelték. Ilyenek Tamás cselekedeteinek néhány része és Tamás zsoltárai.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Michael H. Hart: 100 híres ember, Magyar Könyvklub, 1994
  2. Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár
  3. Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár
  4. Manichaeism and Nestorian Christianity, H. J. Klimkeit, History of Civilizations of Central Asia, Vol.4, Part 2, ed. Clifford Edmund Bosworth, M.S.Asimov, (Motilal Banarsidass, 2003), 70.
  5. ^ a b c d Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  6. ^ a b Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története, 1979
  7. L. Koenen and C. Römer, eds., Der Kölner Mani-Kodex. Über das Werden seines Leibes. Kritische Edition, (Abhandlung der Reinisch-Westfälischen Akademie der Wissenschaften: Papyrologica Coloniensia 14) (Opladen, Németország) 1988.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manicheizmus témájú médiaállományokat.