Manicheizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manicheista könyv illusztrációja (Tarim-medence 8–9. század)

A manicheizmus (újperzsául: آیین مانی, átírva Āyin e Māni; kínaiul: 摩尼教; pinjin: Móní Jiào) az egyik legnagyobb iráni eredetű gnosztikus vallás. Habár az alapító próféta, Mani írásainak többsége elveszett, számos fordítás és töredékes szöveg fennmaradt. A manicheizmus kozmológiájában tipikus dualista, leírja a jó és spirituális Fényvilág és az ördögi, materiális világ közti harcot.

A manicheizmus a Római Birodalomban 297. március 31-től tiltott vallás volt. Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár ekkor mondta el alexandriai beszédét, amelyben az ellenséges perzsáktól származó „rút és visszataszító vallást” üldözendőnek nyilvánította. Már Mani életében rendkívül erős térítőtevékenységet végeztek hívei és tanítványai.

A korai középkorra Nyugat-Európától Kínáig terjedt ez a vallás. A „Fény Apostola” a tökéletes, végső kinyilatkoztatást hirdette.

Szent Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mani hét vagy nyolc könyvet írt, amelyek tartalmazzák a vallás tanait. Ám mára csak szétszórt töredékek és az eredetik fordításai maradtak ránk.

Eredetileg szír nyelven íródott művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Evangelion (görögül: Ευαγγελιον, és jó híreket jelent), amely Mani Evangéliumaként szintén ismert. Az első fejezettől szereplő idézetek arabul íródtak és szerzőjük al-Nadim volt, aki még abban az időben élt Bagdadban, amikor a manicheusok is ott éltek. Fihrist című könyvében, ami 938-ban íródott, minden művet leír, ami számára ismert volt.
  • Az Élet Kincse
  • Az értekezés (Pragmateia)
  • Titkok
  • Az Óriások Könyve: Az eredeti töredékeket Kumránban és Turfánban fedezték fel. "Protomanicheus" írás.
  • Episztolák: Szent Ágoston Mani "Fundamentális Leveléből" idéz latinul néhány antimanicheus munkájában.
  • Zsoltárok és Imák: Felfedeztek egy kopt manicheus zsoltárt Egyiptomban az 1900-as évek elején. Charles Allberry adta ki a Chester Beatty-féle gyűjteménybeli és a Berlini Akadémiától származó manicheus kéziratokból.

Eredetileg középperzsául íródott művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Shabuhragan: Eredeti középperzsa szövegeket fedeztek fel Turfánnál, amelyek al-Birúni által írt arab nyelvű idézeteket tartalmaztak és Mani I. Sápúrnak ajánlotta.

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ardahang, a "Képes Könyv": Az íráni hagyomány szerint ez Mani szent könyveinek egyike volt, amelyek emlékezetessé váltak a későbbi perzsa történelemben. Aržangnak is hívják, amely szó pártus nyelven Bölcsességet jelent. Gyönyörű festéssel is díszítették. Ezért az irániak a Festő címet adták neki, a kopt fordításban pedig a Kephalaia nevet adták neki, mely Beszélgetéseket jelent.
  • Az Ő teste eredetéről: ez a címe egy Mani-kódexnek, mely egy, eredetileg arámi nyelven írt könyv görög fordÍtása. Ez a mű Mani előéletéről szól.[1]

A Manicheus Egyház által fennmaradt nem manicheista művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Enoch könyve bibliográfiájának néhány része és egy kevés irodalom, amely Tamás apostolra vonatkozik, aki a hagyomány szerint Indiába ment, de még Szíriában is tisztelték. Ilyenek Tamás cselekedeteinek néhány része és Tamás zsoltárai.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. L. Koenen and C. Römer, eds., Der Kölner Mani-Kodex. Über das Werden seines Leibes. Kritische Edition, (Abhandlung der Reinisch-Westfälischen Akademie der Wissenschaften: Papyrologica Coloniensia 14) (Opladen, Németország) 1988.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manicheizmus témájú médiaállományokat.