Laikus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Laikusnak nevezik valamely tudományra vagy szakmára vonatkozólag azt, aki abban járatlan, abba beavatva nincs, ahhoz nem ért. A kereszténységben a laikus a római katolikus egyház szervezete szerint a hívő nép, ellentétben a papsággal (klérus).

Etimológia[szerkesztés]

A szó a latin laicus (= a köznéphez tartozó, világi) nyomán a görög laikosz (λαϊκός) megfelelője, amely a görög laosz (λαός = nép) szóból ered.

Kereszténység[szerkesztés]

A laikusok és klerikusok közötti alapvető különbség a szent rend elnyeréséből fakad, így is kifejezi a személy egyházon belüli jogi státuszát. Keresztény értelemben jelenti az Isten népéhez való tartozást, de egyben megkülönböztetés is a nép felszentelt pásztoraitól.[1] Laikussá az ember a keresztelés által lesz.[2]

Az első keresztények között nem voltak még laikusok és klerikusok, nem voltak tisztviselők (a súlyuk igen kicsi volt), a hívők nem gondoltak valamiféle szilárd szervezeti keret létrehozására, mert igen közelinek vélték a világ végét.[3] Az újszövetségi egyetemes papság képzete, amely szerint minden hívő ember pap is[4] a 2. században még eleven volt, ám fokozatosan háttérbe szorult.[5] A papságfogalom meghonosodása következtében tettek határozottan különbséget a klérus és a laikus többség között.[6]

Az egyházi rend éles megkülönböztetése a laikusoktól az egyik lényeges különbség a katolicizmus és a protestantizmus között.[7] A protestánsok többsége a hívek egyetemes papságát vallja ma is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egyházi intézménytörténet
  2. Pallas
  3. Gergely Jenő: A pápaság története 14-16. o.
  4. 1Pt 2,5: és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által
  5. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve 80. o.
  6. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve 79-80. o.
  7. katolikus lexikon → egyházi rend

Forrás[szerkesztés]

  • Egyházi intézménytörténet: Szuromi Szabolcs Anzelm: Egyházi intézménytörténet, 2003, Szent István Társulat