Ugrás a tartalomhoz

Valláskritika

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A valláskritika a 18. század vége óta használatos fogalom, amely egyszerre jelöli a vallás elvi alapú, érvekkel alátámasztott elutasítását, és a vallásos magatartás helytelen irányú fejlődésének, illetve hibás formáinak kritikáját.[1]

Afgán muszlim női viselet
A római katolikus egyház és a pápaság kritikája (2005, Köln)

A valláskritika már azokban a görög antikvitásokból származó utalásokban is megjelent, amelyek szerint a vallás félelemből és tudatlanságból keletkezett, valamint az istenek antropomorf magatartását felrovó bírálatban is.[1]

A radikális valláskritikával a felvilágosodás ateista irányzatában találkozunk: Feuerbachnál, Marxnál, Nietzschénél, Freudnál találkozhatunk.[1] (→ ateista gondolkodók listája)

A keresztény teológiai kritika rámutat a vallásos beszéd határaira, mégpedig Isten megragadhatatlanságával és uralhatatlanságával összefüggésben.[1]

  • adott valláson belüli, belső
  • más vallástól származó, külső
  • vallásokkal szembeszegülő ideológiák által megfogalmazott kritika (például ateizmus)
  • teológiai
  • független vallástudományi módszertannal létrejött
  • összehasonlító, független
  • humoros és parodisztikus
  • indulatkeltő, kirekesztő, megbélyegző
A valláskritika ága Központi megközelítése és érvei Kulcsfontosságú képviselők
Filozófiai és racionális A vallási dogmák logikai ellentmondásait (pl. a rossz problémája) és az istenbizonyítékok hiányát elemzi. David Hume, Immanuel Kant, Bertrand Russell
Tudományos és evolúciós A természetfeletti helyett a világot empirikus adatokkal, az evolúcióval és a fizikával magyarázza. Charles Darwin, Richard Dawkins, Carl Sagan
Pszichológiai A vallást emberi vágyak kivetüléseként, apakép-keresésként vagy neurotikus megküzdési mechanizmusként kezeli. Sigmund Freud, Ludwig Feuerbach
Szociológiai és politikai A vallást a hatalomgyakorlás, a társadalmi elnyomás és a tömegek megnyugtatásának eszközeként látja. Karl Marx, Mihail Bakunyin
Erkölcsi és humanista Kritizálja a vallások nevében elkövetett erőszakot, a dogmatikus morált és az emberi autonómia korlátozását. Friedrich Nietzsche, Voltaire, Christopher Hitchens
Történeti-kritikai A szent szövegeket emberi kézzel írt, korhoz kötött, politikai és kulturális hatásokat tükröző dokumentumként vizsgálja. Baruch Spinoza, David Friedrich Strauss

A vallásokat sokféle szinten, sokféle filozófiai szempontból kritizálják (ld. Angeles (1997)). A következő filozófiai irányzatok tartalmaztak jelentős valláskritikát:

Történelmileg, irodalmilag híres kritikák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„…Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.”

Caius Suetonius Tranquillus írja Nero császárról írja: „kiűzte a zsidókat Rómából, akik Krisztus uszítására állandóan zavargásokat okoztak”.

Tudományos jellegű kritika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vallástudomány minden egyes ága alkalmas lehet a vallás kritikájára is, értelmezéstől függően. Így lehet pszichológiai szempontból is magyarázni, vagy kritizálni (ld. Pascal Boyer (2002)).

Tudományterület / Irányzat Fő képviselők / Alapozók Kritika tárgya Fő érvek és megállapítások
Természettudományok (Fizika, Csillagászat, Biológia) Charles Darwin, Richard Dawkins, Stephen Hawking Teremtéstörténetek, csodák, intelligens tervezés Az evolúcióelmélet biológiai magyarázatot ad az élővilág sokféleségére tervező nélkül; a fizika törvényei leírják a univerzum működését természetes okok révén.
Kognitív vallástudomány Pascal Boyer, Justin L. Barrett A vallásos hit eredete és emberi gyökerei Az emberi agy evolúciós fejlődésének (pl. túlérzékeny ügynökészlelés) mellékterméke; hajlamosak vagyunk szándékot látni a természeti jelenségek mögött.
Történettudomány és Exegézis Bart Ehrman, David Hume Szent iratok hitelessége, történeti magja A szent könyvek emberi kéz írta gyűjtemények, amelyek évszázadok alatt változtak, tele vannak ellentmondásokkal és történelmi pontatlanságokkal.
Pszichológia és Pszichoanalízis Sigmund Freud, Ludwig Feuerbach A vallási élmény mint pszichológiai kivetítés A vallás gyermeki illúzió és neurózis, amely az atyafigurák iránti védelmet keresi; a hit az emberi vágyak kivetítése egy felsőbb lényre.
Szociológia és Antropológia Karl Marx, Émile Durkheim A vallás társadalmi szerepe és funkciója A vallás „a nép ópiuma” (Marx), amely konzerválja a társadalmi igazságtalanságokat; Durkheim szerint a társadalom imádja saját magát a transzcendens köntösbe bújtatva.

A neuroteológia a spiritualitás, a vallás, és a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradicionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolúciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Az eredmények egyik értelmezése szerint ezek a vallásos élmények az agyi struktúráink által keltett jelenségek. Ez az Occam borotvája elvvel együtt a vallások egyik lehetséges kritikája.

Memetikai irányultságú kritika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A memetika kutatói szerint a vallásoknak memetikai magyarázatot adhatunk. Bizonyos memetikusok (ld. Richard Dawkins, Susan Blackmore) továbbmenve azt állítják, hogy ezek az emberiség olyan képzetei, amelyek nem azért terjedtek el, mert igazak, hanem más okból, így a vallások hagyományos felfogásának egy kritikáját kapjuk.

  1. 1 2 3 4 Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]