Angra Mainju

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Angra Mainju a zoroasztrianizmus zend nyelvében a pusztító szellem; a rossz princípiuma. Közép-perzsa megfelelője: Ahriman (اهریمن).

Zoroasztriánus meggyőződés szerint kezdettől fogva, Ahura Mazdától függetlenül létezik (azaz egyidős vele).[1] Tőle ered minden gonosz, szennyezés, pusztító dolog, nyomor, szenvedés és halál. Lényéhez szervesen hozzátartozik a pusztítás vágya. A jó teremtés elleni harcában segítségére vannak az általa teremtett démoni erők, a daévák (pl. a harag, a kapzsiság, a vonakodás). Az anyagi világban pusztító céljait megtestesítő teremtmények, a khrafsztrák viszik végbe akaratát. A hazugságot megtestesítő Azi Dhakát a mitológiában gyakran olyan háromfejű, hatszemű és három állkapcsú szörnyűséges sárkányként ábrázolják, akinek a testét khrafsztrák borítják. [1]

A modern zoroasztriánus gondolkodás nagyrészt megfosztotta Angra Mainjut mitikus vonásaitól és az emberi természet rosszra való hajlamaként értelmezi. [1]

Jegyzetek[szerkesztés]