Ahura Mazdá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ahura Mazdá (jelentése: „Bölcs Úr”; óperzsa: 𐎠𐎢𐎼𐎶𐏀𐎭𐎠; újperzsa: اهورامزدا), másképp (későbbi nevén) Ormizd, vagy Ormazd, az uralkodó Isten neve az ókori iráni vallásban, különösen Zoroaszter iráni próféta vallási rendszerében. Zoroaszter monoteista vallása minden isten tiszteletét elvetette, kivéve Ahura Mazdáét. I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) (ur. Kr. e. 522-486) és utódai felirataikon a legnagyobb istent és az igazságos király védelmezőjét tisztelték benne, és a hozzá intézett imák általában soha nem említettek más isteneket.[1]

Zoroaszter tanítása szerint Ahura Mazdá az egyetlen teremtő, a világ ura; akik pedig a többi daevához (démonokká lefokozott istenekhez) könyörögnek, a gonoszságot imádják.[1] Ahura Mazdá tartja fenn a kozmikus rendet. Nem alszik, tehát nem lehet becsapni.[1] Felügyeli az emberek látható és rejtett cselekedeteit. Ő teremtette az első hat – későbbi hagyomány alapján: hét – lényt, amelyek együttes neve: Ames(z)a Szpenta.[2] Az emellett létező szent lelke (szelleme) a Szpenta Mainju,[3] amely egyszerre képviseli Ahura valamely sajátosságát és vele szemben áll Angra Mainju (Ahriman), a hazugság, sötétség és halál szelleme. A két szellem egymás elleni küzdelme alkotja a világtörténelmet.

A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az Avesztában tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony, szent szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük.

Későbbi forrásokban, a zurvánista irányzatban Zurvánt (Idő) tették az itt már két ikerként említett, Ormazd (Ahura Mazdá) és Ahriman (Angra Mainju) atyjává,[4] akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.

Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a manicheizmusban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első emanációja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Larousse: Mitológiai enciklopédia
  2. Akadémiai lexikonok: Világvallások A-Zs; 2009
  3. David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza
  4. John R. Hinnels: Perzsa mitológia