Ahura Mazdá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Ahura Mazdá (avesztai: „Bölcs Úr”), másképp Ormizd, vagy Ormazd, az uralkodó Isten az ókori iráni vallásban, különösen Zoroaszter iráni próféta vallási rendszerében. Zoroaszter monoteista vallása minden isten tiszteletét elvetette, kivéve Ahura Mazdáét. I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) (ur. Kr. e. 522-486) és utódai a legnagyobb istent és az igazságos király védelmezőjét tisztelték benne.

Zoroaszter tanítása szerint Ahura Mazdá teremtette a világegyetemet és a kozmikus rendet, amelyet fenn is tart. Ő teremtette az első hat – későbbi hagyomány alapján: hét – lényt, amelyek együttes neve: Ames(z)a Szpenta.[1] Az emelett létező szent lelke (szelleme) a Szpenta Mainju,[2] amely egyszerre képviseli Ahura valamely sajátosságát és vele szemben áll Angra Mainju (Ahriman), a hazugság, sötétség és halál szelleme. A két szellem egymás elleni küzdelme alkotja a világtörténelmet.

A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az Avesztában tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük. Későbbi forrásokban (a 3. századtól) Zurvánt (Idő) tették a két iker, Ormazd és Ahriman (Angra Mainju) atyjává, akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.

Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a manicheizmusban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első emanációja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Akadémiai lexikonok: Világvallások A-Zs; 2009
  2. David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza