Faravahar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arany Faravahar
Faravahar
Faravahar Perszepoliszban

A Faravahar (perzsa: فروهر), más néven Farr-e Kijani (فر کیانی), az egyik legismertebb iráni szimbólum. Ez szimbolizálja a zoroasztrizmust, az arab invázió előtti Irán első vallását és az iráni nemzettudatot.[1][2]

A Faravahar az irániak egyik leginkább használt jelképe, nemcsak vallási szimbólumként használatos, hanem világi jelképpé is vált. Jó gondolatokat szimbolizál (پندار نیک pendár-e nik), jó szavakat (گفتار نیک goftár-e nik) és jó cselekedeteket (کردار نیک kerdár-e nik), amelyek a zoroasztrizmus alapvető elvei. Az Óperzsa Birodalomban a Faravahar szimbólumot paloták bejárata fölé vésték, egyfajta nemzeti emblémaként használták, és ma is sok perzsa szerint az ősök „eredeti szimbóluma”.

Ez a szimbólum azonban nem tekinthető Ahura Mazdá isteni képének, ahogyan gyakran, a népszerű irodalomban szerepel. Az ősi Iránban Hérodotosz szerint Ahura Mazdáról nem voltak portrék, a fény vagy tűz jelképét választották a számára. A Faravahar azokat az ellentétes erőket mutatja, amelyek Zarathustra szerint az ember elméjében (mint az ellentétek örök küzdelme) működnek, és az emberré válás, emberré érés folyamatára törekednek, mielőtt az elme elhagyja a halandó testet, és (az életmódtól függően) egy magasabb szintű léthez közeledik.[3]

Az asszír istenséggel társított Assur szimbólumával hasonlóságot mutat.

Etimológiailag a Faravahar kifejezés egyfajta őrző szellemre utal, amely megvédi az embert az Isten felé vezető úton.[4]

Az iráni kultúrában[szerkesztés]

Irán arab hódítása után a zoroasztrizmus az iráni kultúra része maradt. Az év során több ünnepet is tartanak, mint például az iráni újévet (Nouruz), Mehregant vagy a Csaharsanbe Szúrit. Ezek a zoroasztránus hagyományok maradványai. A 20. század elejétől a Farvahar jelkép nyilvános helyeken is feltűnt, és az irániak körében ismert és kedvelt ikon lett.

A Firdauszi műve, a Sáhnáme Irán nemzeti epikája, történeteket (részben történelmi és részben mitikus elemekkel) tartalmaz az iszlám előtti zoroasztrikus időkből. Firdauszi síremléke (1930 eleje), amelyet irániak tömege látogat meg, tartalmazza a Faravahar ikont is.

A Nap Trón, az ősi Perzsa Birodalom székhelye erős kapcsolatokkal rendelkezik a Farahavarral. Az uralkodó a trón közepén ül, amely úgy van kialakítva, mint egyfajta, a talajból kiemelkedő platform vagy ágy. Ezt a vallási-kulturális szimbólumot a Pahlavi-dinasztia adaptálta az iráni nemzet jelképének.

A mai zoroasztrizmusban a Faravahar emlékeztet az élet legfőbb céljára, amely szerint az ember olyan módon éljen, hogy a lélek a zoroasztánus frasokereti felé haladjon: A frasokereti az Avesztából származó közép-perzsa nyelven írt kifejezés, amely a világegyetem végleges ujjászületéséről szóló zoroasztrikus doktrínához tartozik, amikor a gonosz megsemmisül, és minden más eléri a tökéletes egységét Istennel (Ahura Mazda).

Bár a szimbólum egyes elemeinek számos értelmezése van, egyikük sem idősebb, mint a 20. század.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Faravahar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. What Does the Winged Symbol of Zoroastrianism Mean? 
  2. Sacred Symbols. Zoroastrianism for beginners
  3. Bahram Varza: Die Lehre Zarathustras. 1996, S. 16.
  4. MacKenzie, David Neil. A Concise Pahlavi Dictionary. London: Oxford University Press (1986. szeptember 27.). ISBN 0-19-713559-5