Démon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A démon eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabb rendű lényeket jelölték ezzel a névvel (→ szellemek).

Történelem[szerkesztés]

Pazuzu, az asszír-babilóniai démon egykori ábrázolása

A démonok a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak, és lehetnek jószándékúak vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük.

Egyiptom[szerkesztés]

Az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, akik mindenütt az ember közelében laknak, vízben, földben és levegőben.[1]

India[szerkesztés]

A hinduk sok ezer démont, azaz félistent imádtak (→ aszurák).

Közel-Kelet[szerkesztés]

A kháldoknál is voltak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál voltak jó és rossz szellemek, izedek és dewek, akik Ormuzd illetve Ahriman országában laknak. Később a zsidóknál is, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonológia, amely alapjaiban hasonlít is a perzsára.[1]

Görögország[szerkesztés]

Az ókori görögöknél a démonok mint a főistenek kísérői, szolgái jelennek meg, s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (pl. Deimosz és Phobosz Arész mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésüktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Szókratész daimonion-ja, akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megóvja.[1] Az újplatonizmus rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s isteni parancsokat hajtanak végre.[1]

Izrael (Jézus kora)[szerkesztés]

Az Újszövetség is említi őket, amint Sátán romboló tevékenységének következtében betegségekben és megszállottságban nyilvánultak meg. Jézus emberekből űzte ki őket.

Kereszténységben[szerkesztés]

A Biblia a démonokat nem misztikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be. A démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Fizikai testük nincs, e világban élnek, és a céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek, betegségeket vagy helytelen gondolatokat okozzanak és egyéb bűnös kívánságaikat az embereken keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub. A démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi.

Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán királysága között.

Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből [2], egyes esetekben így gyógyítva meg embereket [3], bár a Biblia nem állítja, hogy minden betegséget démonok okoznak. Jézus az apostoloknak is hatalmat és utasítást adott a démonok kiűzésére [4], valamint ezt Mennybemenetele előtt kiterjesztette a benne hívőkre [5].

Egyes vélekedések szerint a kereszténység kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy a betegségeket démonok okozzák, ezért a démonűzés ismert mesterség volt akkoriban.

A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős volt; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek, akik egytől egyig gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét.[1]

A mai keresztények között a Bibliát isteni tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók között többnyire nem vitatott a démonok létezése, sem az, hogy a Jézus nevébe vetett hit által azokat ki lehet űzni.

Hinduizmusban[szerkesztés]

Az aszurák a hinduizmusban olyan démonok vagy gonosz szellemek, akik Ísvara (Isten) alatt, de az embernél magasabb fejlődési fokon állnak és akik a jóindulatú dévákkal (szurák) vetélkednek.

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e Pallas
  2. Máté 12:28; Márk 1:34, Lukács 13:32
  3. Máté 9:33
  4. Máté 10:8; Márk 3:14-15
  5. Márk 16:17

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]