Theodorétosz

Küroszi Theodorétosz
Küroszi Theodorétosz 16. századi ábrázoláson
Életrajzi adatok
Született	393 körül Antiokheia
Elhunyt	458 körül, más vélemény szerint 460 körül vagy 466 előtt valószínűleg Kürrhosz
Ismeretes mint	püspök, teológus, bibliai kommentátor, egyháztörténetíró
Nemzetiség	szír származású, görög nyelvű késő antik szerző
Állampolgárság	Római Birodalom, majd Keletrómai Birodalom
Pályafutása
Szakterület	teológia, egzegézis, egyháztörténet
Kutatási terület	bibliaértelmezés, krisztológia, apologetika, késő antik egyháztörténet
Aktivitási típus	püspöki szolgálat, teológiai és történetírói munka
Szakintézeti tagság	Kürrhosz püspöke
Jelentős munkái	A görög betegségek orvoslása, Egyháztörténet, Historia religiosa, Eranistés, bibliai kommentárok, levelek
Hatással voltak rá	Aranyszájú Szent János, Tarzoszi Diodórosz, Mopszvesztiai Theodórosz, az antiochiai iskola, a klasszikus görög irodalom és filozófia
Hatással volt	a késő antik antiochiai teológiai hagyomány, a szír szerzetesség későbbi recepciója, a khalkédóni krisztológiai terminológia
A Wikimédia Commons tartalmaz Küroszi Theodorétosz témájú médiaállományokat.

Küroszi Theodorétosz vagy újabb magyar átírással Küroszi Theodórétosz (ógörögül: Θεοδώρητος Κύρρου, latinul: Theodoretus Cyrrhensis; Antiokheia, 393 körül – valószínűleg Kürrhosz, 458 körül, más keltezések szerint 460 körül vagy 466 előtt) késő antik keresztény püspök, görög nyelvű teológus, bibliai kommentátor, apologéta, egyháztörténetíró és levélíró. A szíriai Kürrhosz püspökeként az 5. század első felének egyik legjelentősebb keleti keresztény szerzője volt. Munkássága az antiochiai iskola hagyományához kapcsolódik, de műveltsége a klasszikus görög irodalomra, filozófiára és retorikára is kiterjedt.

Theodorétosz a kor nagy krisztológiai vitáinak aktív résztvevője volt. Kapcsolatban állt Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárkával, vitázott Alexandriai Kürillosz teológiai megfogalmazásaival, majd a khalkédóni zsinaton 451-ben visszanyerte korábban elveszített püspöki tisztét. A későbbi második konstantinápolyi zsinat 553-ban nem személyét, hanem bizonyos, Kürillosz ellen írt műveit ítélte el a három fejezet vitájának keretében.

Művei között bibliai kommentárok, dogmatikai és vitairatok, apologetikai írások, történeti művek és levelek találhatók. Kiemelkedő alkotása a Egyháztörténet, a Historia religiosa vagy A szír szerzetesek története, az Eranistés, valamint a tizenkét könyvből álló A görög betegségek orvoslása, amely a késő antik keresztény apologetika egyik jelentős műve.

Neve és történeti háttere

A görög Θεοδώρητος név jelentése: „Isten ajándéka”. A név értelmezése Theodorétosz saját élettörténeti hagyományához is kapcsolódik, mivel születését a források a gyermektelen szülők imádságára és a szír aszkéták közbenjárására vezetik vissza. A „küroszi” jelző püspöki székhelyére, Kürrhoszra utal. A város a késő antik Szíria északi részén feküdt, Antiokheiától északkeletre, a mai Szíria és Törökország határvidékének közelében.

Theodorétosz korában a Kelet-római Birodalom egyházi élete erősen összefonódott a császári politikával, a püspöki tekintéllyel, a szerzetesi mozgalmakkal és a teológiai iskolák vitáival. Az antiochiai hagyomány általában Krisztus teljes emberségének és a bibliai szöveg történeti-grammatikai értelmezésének hangsúlyozásáról ismert, míg az alexandriai hagyomány inkább Krisztus egységét és az Írás spirituális értelmét emelte ki. Ez a különbség nem jelentett szükségszerű ellenségességet, de az 5. századi zsinati vitákban gyakran egyházpolitikai konfliktusokkal is összekapcsolódott.

Élete

Családja, neveltetése és szerzetesi évei

Theodorétosz jómódú keresztény családban született Antiokheiában, valószínűleg 393 körül. Életének korai szakaszáról főként saját leveleiből és Historia religiosa című művéből lehet tájékozódni. A későbbi hagyomány szerint édesanyja hosszú ideig gyermektelen volt, majd a családhoz közel álló szír aszkéták – különösen Péter Galata és Makedóniosz – imádságai és tanácsai után született meg fia. A gyermek születését a szülők Isten szolgálatára tett fogadalommal kapcsolták össze.

Antiokheia a 4–5. század fordulóján a görög műveltség, a retorikai képzés és a keresztény teológia egyik jelentős központja volt. Theodorétosz fiatalon alapos bibliai és teológiai képzést kapott, de művei azt is mutatják, hogy jól ismerte a klasszikus görög irodalmat, filozófiát és retorikát. Példaképei közé tartozott Aranyszájú Szent János, Tarzoszi Diodórosz és Mopszuesztiai Szent Theodórosz. A források alapján szír nyelvi környezetben is otthonosan mozgott, irodalmi műveit azonban görögül írta.

Szülei halála után, körülbelül huszonhárom éves korában, örökségét szétosztotta a szegények között, és az Apameia közelében fekvő Nikertai kolostorba vonult. Itt 416 és 423 között élt. Szerzetesi évei későbbi püspöki és írói működését is meghatározták: műveiben a szerzetesi aszkézis nem pusztán különleges életforma, hanem a keresztény tanítás gyakorlati megvalósításának példája.

Kürosz püspöke

423-ban, saját elbeszélése szerint akarata ellenére, Kürosz püspökévé választották. Egyházmegyéje nagy kiterjedésű volt, és a források mintegy nyolcszáz egyházközséget említenek. A terület vallási szempontból sokszínű volt: a niceai kereszténység mellett markionita, ariánus, eunomiánus és más közösségek is jelen voltak. Theodorétosz püspöki tevékenységének egyik fontos vonása az volt, hogy a vitatott csoportokkal szemben elsősorban tanítással, meggyőzéssel és lelkipásztori munkával igyekezett fellépni.

Püspöki jövedelmét jelentős részben közösségi célokra fordította. Levelei alapján vízvezetéket, hidakat és fürdőket építtetett, orvosokat és mesterembereket hívott a városba, és közbenjárt a túlzott adóterhek enyhítéséért. Ez a tevékenység jól illeszkedik a késő antik püspöki szerephez, amelyben a püspök nemcsak liturgikus és tanító feladatokat látott el, hanem a városi közösség patrónusaként is működött.

Részvétele a krisztológiai vitákban

Theodorétosz neve leginkább az 5. századi krisztológiai viták kapcsán vált ismertté. Ezek középpontjában az állt, hogyan lehet egyszerre megvallani Krisztus teljes istenségét, teljes emberségét és személyes egységét. A vita főbb szereplői közé tartozott Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka, Alexandriai Kürillosz, az antiochiai püspökök csoportja, majd később Eutükhész és a khalkédóni zsinat résztvevői.

Theodorétosz az antiochiai hagyomány képviselőjeként gyanakvással fogadta Kürillosz tizenkét anathémáját, mert azokban apollinarista irányú félreértés lehetőségét látta. Ugyanakkor nem tagadta Mária Theotokosz („Istenszülő”) címét, hanem annak értelmét kívánta pontosítani: a cím szerinte Krisztus isteni és emberi valóságának egységére vonatkozik, nem pedig arra, hogy az isteni természet eredetét Máriától kellene származtatni.

A 431-es epheszoszi zsinaton Nesztorioszt elítélték. Az antiochiai küldöttség késve érkezett, és a zsinati események után külön gyűlést tartott. Theodorétosz ebben a helyzetben az antiochiai álláspont egyik legjelentősebb teológiai megfogalmazója lett. A kutatás szerint szerepe lehetett a 433-as úgynevezett Egységformula előkészítésében is, amely Alexandria és Antiokheia között átmeneti megbékélést hozott. Fontos különbség, hogy Theodorétosz a formula teológiai tartalmával egyetértett, de Nesztoriosz személyes elítélését hosszú ideig nem tartotta jogosnak.

A későbbi, 449-es második epheszoszi zsinaton – amelyet ellenfelei és a későbbi khalkédóni hagyomány gyakran „rablózsinatként” (latrocinium) emlegetett – Theodorétoszt távollétében megfosztották püspöki tisztétől. 451-ben a khalkédóni zsinaton visszahelyezték székébe, miután elhatárolódott Nesztoriosztól és elfogadta a zsinat hitvallási irányát. A khalkédóni meghatározás Krisztust „két természetben”, összekeverés, változás, megosztás és szétválasztás nélkül vallotta meg. Theodorétosz gondolkodása több ponton előkészítette ezt a terminológiai egyensúlyt, még ha saját korábbi megfogalmazásai nem is mindig estek egybe a későbbi dogmatikai nyelvvel.

Halála és az 553-as utólagos ítélet

Theodorétosz halálának pontos éve bizonytalan. A szakirodalomban 458, 460 körüli és 466 előtti keltezések is előfordulnak. Élete utolsó éveiről kevés biztos adat maradt fenn.

Az 553-as második konstantinápolyi zsinat a három fejezet vitájában elítélte Theodorétosz bizonyos, Kürillosz ellen írt műveit. Az ítélet nem azonosítható egyszerűen Theodorétosz személyének általános elítélésével, mivel a 451-es khalkédóni rehabilitációt a zsinat nem vonta vissza. A döntés célja részben az volt, hogy a khalkédóni zsinat ellenfelei felé gesztust tegyen, de a nyugati és keleti egyházi recepcióban tartós vitákat váltott ki.

Művei

Theodorétosz irodalmi hagyatéka rendkívül sokrétű. Írt bibliai kommentárokat, dogmatikai és vitairatokat, apologetikai műveket, egyháztörténetet, hagiográfiai jellegű történeti munkát és leveleket. Műveinek egy része elveszett, más része töredékesen vagy idegen szerzők neve alatt maradt fenn. A modern kutatás több, korábban másnak tulajdonított művet visszaadott Theodorétosznak.

Bibliai kommentárok

Theodorétosz exegetikai munkássága a görög patrisztikus bibliaértelmezés egyik jelentős fejezete. Kommentárt írt több ószövetségi könyvhöz, köztük a zsoltárokhoz, az Énekek énekéhez, Dánielhez, Ezékielhez, a kisprófétákhoz, valamint Pál leveleihez és a Zsidókhoz írt levélhez. Írt továbbá kérdés-felelet formájú magyarázatokat az Octateuchushoz, vagyis a Pentateuchushoz és a hozzá kapcsolt történeti könyvekhez.

Írásmagyarázata az antiochiai hagyományhoz kötődik: figyel a szöveg nyelvtani, történeti és retorikai összefüggéseire, ugyanakkor nem puszta literalizmus jellemzi. A modern kutatás kiemeli, hogy kommentárainak előszavaiban Theodorétosz tudatosan viszonyul elődeihez: egyszerre tekinti magát a korábbi exegetikai hagyomány örökösének és válogató, rendszerező közvetítőjének.

Dogmatikai és vitairatok

Theodorétosz dogmatikai művei közül különösen fontos a De sancta et vivifica Trinitate („A szent és megelevenítő Szentháromságról”) és a De incarnatione Domini („Az Úr emberré válásáról”). Ezek a művek sokáig Alexandriai Kürillosz neve alatt hagyományozódtak, de a modern kutatás visszaadta őket Theodorétosznak. A két traktátus a Szentháromság tanát és Krisztus megtestesülését tárgyalja, és jól mutatja, hogyan próbálta az antiochiai teológia megőrizni Krisztus isteni és emberi valóságának megkülönböztetését anélkül, hogy két Krisztust vallana.

Az Eranistés vagy Polymorphos három dialógusból álló vitairat. Célpontja az a felfogás, amely Krisztus két természetének összekeverését vagy az emberi természet elnyelését eredményezné. A mű jelentősége nemcsak teológiai érvelésében áll, hanem abban is, hogy nagyszámú korábbi egyházi szerzőt idéz, így fontos tanúja a patrisztikus tekintélyérvelés 5. századi kialakulásának.

A Kürillosz tizenkét anathémája ellen írt cáfolata a vita egyik legfontosabb dokumentuma. Ebben Theodorétosz azt igyekszik kimutatni, hogy a megtestesülés nem az isteni Ige átváltozása, hanem a teljes emberi természet felvétele. A mű értelmezésében a modern kutatás különösen óvatosságra int: Theodorétosz terminológiája nem mindig azonos a későbbi khalkédóni vagy posztkhalkédóni fogalomhasználattal, ezért tanítását saját 5. századi teológiai környezetében kell értékelni.

Apologetikai művek

A görög betegségek orvoslása (ógörögül: Ἑλληνικῶν θεραπευτικὴ παθημάτων, latinul Graecarum affectionum curatio) tizenkét könyvből álló apologetikai mű. Célja az volt, hogy a keresztény hitet a görög filozófiai és vallási műveltség nyelvén is védhetőnek mutassa be. Theodorétosz nem egyszerűen elutasítja a görög hagyományt, hanem bőségesen idéz költőket, filozófusokat és történetírókat, és ezek segítségével vitatkozik a hellén vallási-filozófiai előfeltevésekkel. A mű a késő antik keresztény apologetika egyik utolsó nagy összegzése.

A mű első könyve a hitről, a második az első princípiumról, a további könyvek többek között az angyalokról, a démonokról, az anyagról, a kozmoszról, az emberről, a gondviselésről és az erkölcsi élet kérdéseiről szólnak. Magyar fordítását Pásztori-Kupán István készítette el görög–magyar kétnyelvű kiadásban.

Ide tartozik a De providentia („A gondviselésről”) is, amely tíz beszédben tárgyalja az isteni gondviselés kérdését. Theodorétosz ebben a műben nemcsak bibliai, hanem természetfilozófiai és erkölcsi érveket is használ, ami jól mutatja antiochiai retorikai és apologetikai képzettségét.

Történeti és hagiográfiai művek

Az Egyháztörténet öt könyvből áll, és Euszebiosz egyháztörténetének folytatásaként az ariánus vita kezdeteitől az 5. század első harmadáig tárgyalja az eseményeket. A mű jelentősége részben abban áll, hogy sok dokumentumot, levelet és zsinati iratot őrzött meg, amelyek másként elvesztek volna. Theodorétosz történetírói módszere ugyanakkor nem azonos a modern kritikai történetírással: válogatása és értékelése teológiai szempontokat is tükröz.

A Historia religiosa, más címen Philotheos historia vagy A szír szerzetesek története, mintegy harminc észak-szíriai aszkéta és szerzetes életét mutatja be. A mű a szír szerzetesség egyik legfontosabb forrása, különösen azért, mert Theodorétosz több szereplőt személyesen ismert, másokról pedig közvetlen hagyományt rögzített. A modern értelmezés nem csupán csodás hagiográfiai történetek gyűjteményének tekinti, hanem etikai és pedagógiai célú műnek is: az aszkéták példái a keresztény önformálás és a szentségről való gondolkodás modelljeiként jelennek meg.

A Haereticarum fabularum compendium („Az eretnek mítoszok gyűjteménye”) eretnekségtörténeti és dogmatikai összefoglaló. Első könyvei különböző, a szerző által tévesnek tekintett tanításokat ismertetnek, az utolsó rész pedig a keresztény tanítás rövid összegzését adja.

Levelek

Theodorétosz levelezése a késő antik egyházi és társadalmi élet fontos forrása. A hagyomány több száz leveléről tudott, ezek közül 232 maradt fenn teljesen vagy részben. A levelek témái változatosak: személyes vigasztalás, püspöki közbenjárás, teológiai állásfoglalás, egyházpolitikai védekezés, ajánlás, adóügyek és városi közérdekű ügyek egyaránt előfordulnak bennük.

A levelek értéke különösen abban áll, hogy közelről mutatják meg egy 5. századi szíriai püspök mindennapi működését. Theodorétosz nemcsak teológiai viták szereplője volt, hanem közvetítő a császári közigazgatás, a városi lakosság, a szerzetesek, a papság és a távolabbi püspöki hálózatok között.

Teológiai jelentősége

Theodorétosz teológiájának középpontjában a Szentháromság, a megtestesülés és Krisztus két természetének viszonya áll. Antiochiai örökségének megfelelően erősen hangsúlyozta, hogy Krisztus teljes emberi természetet vett fel: nem látszatemberként, nem lélek nélküli testként, és nem az isteni természet megváltozásaként lett emberré. Ezzel szemben ragaszkodott ahhoz is, hogy az isteni Ige nem válik teremtménnyé, nem szenved változást, és nem keveredik össze az emberi természettel.

A modern szakirodalom egyik fontos megállapítása, hogy Theodorétosz korai krisztológiáját nem célszerű a későbbi dogmatikai terminológia alapján visszamenőlegesen megítélni. A khalkédóni zsinat előtti időszakban olyan kifejezések, mint a hüposztaszisz, a proszópon vagy a „tulajdonságok közlése” még nem rendelkeztek minden későbbi teológiai iskolában azonos, rögzített jelentéssel. Theodorétosz vitái ezért részben fogalomtörténeti viták is voltak.

Theodorétosz elfogadta, hogy Krisztus egy, és nem két különálló fiú. Ugyanakkor teológiájában következetesen meg akarta őrizni az isteni és emberi természet sajátosságait. Ez a hangsúly a későbbi khalkédóni formula „összekeverés nélkül, változás nélkül, megosztás nélkül, szétválasztás nélkül” szerkezetéhez közel álló gondolkodást készített elő. Emiatt a mai kutatás gyakran árnyaltabban értékeli őt, mint azok a régebbi megközelítések, amelyek egyszerűen Nesztoriosz követőjeként vagy Kürillosz ellenfeleként írták le.

Történetírói és irodalmi jelentősége

Theodorétosz stílusát a világos szerkezet, a retorikai képzettség és a bőséges irodalmi utalásrendszer jellemzi. Egyháztörténetében teológiai szempontok alapján szerkeszti az anyagot, de forrásmegőrző szerepe nagy: több olyan levelet és dokumentumot közöl, amelyek máshonnan nem vagy csak töredékesen ismertek.

A Historia religiosa az észak-szíriai szerzetesség bemutatásával a késő antik társadalomtörténet számára is fontos. A műben megjelenő aszkéták nem egyszerűen a világtól elvonult személyek, hanem gyakran közösségi tekintéllyel rendelkező tanítók, közbenjárók és példaképek. Theodorétosz számára a szentség nem kizárólag intézményi rang, hanem olyan életforma, amely a test, a vágyak, a társadalmi kapcsolatok és az isteni kegyelem viszonyában válik láthatóvá.

A Historia religiosa recepciója széles körű volt. Bizánci és szláv hagyományokban is ismerték; Daria Morozova kutatása szerint Theodorétosz szír aszkétái a kijevi és ukrán szinaxárion-hagyományban is tovább éltek, különösen Dymytrij Tuptalo 17–18. századi munkáján keresztül.

Recepciója és értékelése

Theodorétosz megítélése a történelem során ingadozott. Khalkédónban visszahelyezték püspöki tisztébe, de 553-ban bizonyos írásait elítélték. Ez a kettősség hosszú időre befolyásolta recepcióját: a khalkédóni hagyományban fontos tanúnak számított, ellenfelei viszont gyakran a nesztoriánus gyanú felől olvasták műveit. A modern patrisztikai kutatás igyekszik elkülöníteni Theodorétosz tényleges tanítását, ellenfeleinek polemikus értelmezéseit és a későbbi zsinati viták szempontjait.

A 20–21. századi kutatás több irányból újraértékelte Theodorétoszt. Egyrészt az antiochiai teológia és a khalkédóni dogma kapcsolatát vizsgálva, másrészt bibliai kommentárjainak, apologetikájának és hagiográfiai művének elemzésével. Különösen fontosak Pierre Canivet, Jean-Noël Guinot, Robert C. Hill, Theresa Urbainczyk, István Pásztori-Kupán, Paul B. Clayton, Miriam De Cock és Anne P. Alwis kutatásai.

Főbb művei

• Ἑλληνικῶν θεραπευτικὴ παθημάτων – A görög betegségek orvoslása; apologetikai mű tizenkét könyvben.
• Historia ecclesiastica – Egyháztörténet; Euszebiosz művének folytatásaként írt egyháztörténeti munka.
• Historia religiosa / Philotheos historia – a szír szerzetesek és aszkéták története.
• Eranistés / Polymorphos – krisztológiai vitairat dialógusformában.
• De sancta et vivifica Trinitate – A szent és megelevenítő Szentháromságról.
• De incarnatione Domini – Az Úr emberré válásáról.
• Haereticarum fabularum compendium – eretnekségtörténeti és dogmatikai összefoglaló.
• Kommentárok a zsoltárokhoz, a prófétai könyvekhez, az Énekek énekéhez, Pál leveleihez és más bibliai könyvekhez.
• Levelek: 232 fennmaradt levél vagy levéltöredék.

Magyarul

• Az Ige emberré válásáról. In: Vanyó László szerk.: A görög egyházatyák az isteni és emberi természetről II. Atlantisz, Budapest, 1994.
• Küroszi Theodórétosz: A görög betegségek orvoslása I–III. Fordította, a kétnyelvű szöveget gondozta és jegyzetekkel ellátta Pásztori-Kupán István. Debreceni Református Hittudományi Egyetem Hatvani István Teológiai Kutatóközpontja – Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Debrecen–Kolozsvár, 2014–2016.
• Pásztori-Kupán István – Kupán Zsuzsanna ford.: „Küroszi Theodorétosz: A görög betegségek orvoslása (I. rész)”. Református Szemle 99/1 (2006), 45–66. Online
• Pásztori-Kupán István – Kupán Zsuzsanna ford.: „Küroszi Theodorétosz: Az első alapelvről. I.” Református Szemle 102/3 (2009), 306–326.
• Pásztori-Kupán István ford.: „Küroszi Theodorétosz: A megelevenítő Szentháromságról”. Református Szemle 93 (2000), 317–336.
• Simon Róbert szerk.: A bizánci irodalom kistükre. Európa, Budapest, 1974. ISBN 9630703459.

Források

• Pásztori-Kupán, István (2007). Theodoret of Cyrus’s Double Treatise On the Trinity and On the Incarnation: The Antiochene Pathway to Chalcedon (PDF). Kolozsvár/Cluj: The Transylvanian District of the Reformed Church in Romania. ISBN 9789737971364.
• Pásztori-Kupán, István (2014). "Küroszi Theodórétosz és A görög betegségek". Küroszi Theodórétosz: A görög betegségek orvoslása. I. kötet (PDF). Debrecen–Kolozsvár: Hatvani István Teológiai Kutatóközpont – Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. 7–16. o. ISBN 9789638896148.
• Price, R. M. (1985). A History of the Monks of Syria by Theodoret of Cyrrhus. Cistercian Studies Series. Vol. 88. Kalamazoo: Cistercian Publications.
• De Cock, Miriam (2021). "Theodoret of Cyrus and His Exegetical Predecessors: A Study of His Biblical Commentary Prefaces". Open Theology. 7 (1): 572–587. doi:10.1515/opth-2020-0175.
• Alwis, Anne P. (2025). "Exemplary Ascetics: Ethical Instruction in Theodoret of Cyrrhus's Religious History". Journal of Early Christian Studies. 33 (3): 431–458. doi:10.1353/earl.2025.a970933.
• Morozova, Daria (2020). "Syriac Friends of St. Theodoret of Cyrrhus in the Ukrainian Synaxarion of St. Dymytriy Tuptalo". AUC Theologica. 10 (2): 55–68. doi:10.14712/23363398.2020.58.
• Hill, Robert C. (2000). "Theodoret's Commentary on Paul". Estudios Bíblicos. 58: 79–99.
• Karaś, Marcin (2001). "Apologetyka Teodoreta z Cyru wobec filozofii Platona". Vox Patrum. 21 (40–41): 317–334. doi:10.31743/vp.7987.
• Milewski, Ireneusz (2018). "Pieniądz w Historia religiosa autorstwa Teodoreta z Cyru". Vox Patrum. 38 (69): 459–470. doi:10.31743/vp.3271.
• Parmentier, Léon, ed. (1911). Theodoret: Kirchengeschichte. Die griechischen christlichen Schriftsteller. Leipzig: J. C. Hinrichs.
• Schaff, Philip, ed. (1892). Nicene and Post-Nicene Fathers, Second Series, Vol. 3: Theodoret, Jerome, Gennadius, Rufinus. New York: Christian Literature Publishing Co.

Kapcsolódó szócikkek

• Antiochiai iskola
• Alexandriai Kürillosz
• Nesztoriosz
• Epheszoszi zsinat
• Khalkédóni zsinat
• Háromcikkely-vita
• Ókeresztény irodalom
• Egyházatyák
• Jelentős ókori történetírók listája

Külső hivatkozások

• Theodorétosz művei angol fordításban a Christian Classics Ethereal Library oldalán
• Theodoretus Cyrrhi Episcopus – Opera Omnia a Documenta Catholica Omnia oldalán
• Theodorétosz: Kirchengeschichte, Parmentier-féle kritikai kiadás, 1911
• A görög betegségek orvoslása I. magyar fordításban