Szerb Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerb Antal
Szerb Antal.jpg
Élete
Született 1901. május 1.
Budapest
Elhunyt 1945. január 27. (43 évesen)
Balf
Nemzetiség magyar
Szülei Szerb Károly
Herzfeld Elza
Házastársa Lakner Amália (1925–1928, 1932–1933)
Bálint Klára (1938–1945)
Pályafutása
Fontosabb művei A Pendragon legenda (1934)
Utas és holdvilág (1937)
A világirodalom története (1941)
VII. Olivér (1966)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1935)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerb Antal témájú médiaállományokat.
Budapest, II. Torockó utca 9. – Szerb Antal egykori lakóháza

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1.Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Szülei 1900. augusztus 19-én Budapesten kötöttek házasságot.[1] Édesapjával 1907. december 20-án a római katolikus vallására tért át, ebben a szellemben nevelték (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

1925. december 19-én Budapesten feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Lakner Amália Irént, Dr. Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát,[2] akitől 1928-ban elvált.[3]

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban másodszor is feleségül vette Lakner Amália Irént,[4] akitől 1933-ban újra elvált.[5] Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban.[6]

A balfi nemzeti emlékhely a tömegsír felett, ahol Szerb Antal is nyugodott

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor pribékjei agyonverték.

Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának[7] megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának.[8][9] Mások [10] azonban kétségbe vonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az angol irodalom kis tükre (1929)
  • Magyar irodalomtörténet (1934)
  • Rózsakereszt (1934); A Pendragon legenda (későbbi kiadások)
  • Budapesti kalauz marslakók számára (1935)
  • A harmadik torony (Nyugat 1936/10. - Önálló kötetben: Magvető, 2007)
  • Hétköznapok és csodák (1936)
  • Utas és holdvilág (1937)
  • A királyné nyaklánca (1943)
  • A világirodalom története (1941)
  • Gondolatok a könyvtárban (1946)
  • Madelon, az eb (1947)
  • A varázsló eltöri pálcáját (1961)
  • Szerelem a palackban (1963)
  • Ex (1965)
  • VII. Olivér (1966)

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerb Antal családfája[11][12]
Szerb Antal
(Budapest, 1901. máj. 1.–
Balf, 1945. jan. 27.)
író, irodalomtörténész
Apja:
Szerb Károly
(Budapest, 1869. aug. 1.–
Gödöllő, 1960. november 16.)
kereskedő, biztosítóintézeti vezértitkár
Apai nagyapja:
Stern Antal (? – 1933. dec. 24. előtt)
Apai nagyapai dédapja:
n. a.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Hirsch Berta (1846 körül – Budapest, 1933. dec. 24.)[13]
Apai nagyanyai dédapja:
Hirsch Sámuel
Apai nagyanyai dédanyja:
Boskovitz Jozefa
Anyja:
Herzfeld Elza
(Baja, 1881. márc. 6.–
?)
Anyai nagyapja:
Herzfeld Nándor
Anyai nagyapai dédapja:
Herzfeld Henrik
(Baja, 1824 – ?)
Anyai nagyapai dédanyja:
Beck Nanette
(Bácsalmás, 1829 – ?)
Anyai nagyanyja:
Schwarz Jenny
Anyai nagyanyai dédapja:
Schwarz Ábrahám
(Sarkad, 1823 – ?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Grosz Sára
(Sarkad, 1827 – ?)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bp. VI. ker. állami házassági akv. 300/1900.
  2. A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági anyakönyv 661/1925. folyószáma alatt.
  3. Budapesti kir. tszék. 38924/1928. sz. ítélet.
  4. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. állami házassági anyakönyv 818/1932. folyószáma alatt.
  5. Budapesti királyi törvényszék 1P.43573/933/3. sz ítélete.
  6. Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyv, 1938. év, 1161. folyószám.
  7. Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914–1943) (Magvető, 2001) ISBN 963-142-219-4
  8. Nagy Csaba: Holdfivérek. Szerb Antal Ulpius Tamása. In: Száz rejtély a magyar irodalomból (Gesta Könyvkiadó Bt., 1996) 163.o. ISBN 9638229284
  9. Fekete J. József: Szerb Antal naplóiról. In: Új Forrás 2002/1. szám
  10. Kálmán C. György: Naplók, senkinek és mindenkinek. In: Élet és Irodalom, 2001/29. szám
  11. Szerb Antal géppel kitöltött, aláírt két helyütt nem zsidó származását igazoló "Személyi lap"-ja
  12. PIM
  13. Halálesete bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 367/1933. folyószám alatt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]