Prohászka Ottokár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Prohászka Ottokár
Prohaszka Ottokar2.jpg
Született 1858. október 10.[1]
Nyitra
Elhunyt 1927. április 2. (68 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség püspök
Kitüntetései Magyar Örökség díj (2009)
Sírhely Prohászka Ottokár-emléktemplom
székesfehérvári püspök
COA bishop HU Prohaszka Ottokar.png
Vallása Római katolikus egyház
Pappá szentelés 1881. október 30.
Püspökké szentelés 1905. december 21.
Szentelők

Hivatal székesfehérvári püspök
Hivatali idő 1905–1927
Elődje Városy Gyula
Utódja Shvoy Lajos
Társszentelt püspökök
Glattfelder Gyula1911. május 14.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prohászka Ottokár témájú médiaállományokat.

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.Budapest, 1927. április 2.) római katolikus pap, egyházi író, a magyar keresztényszocializmus jelentős képviselője, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Székesfehérvár tizenötödik püspöke 1905-től haláláig. Prohászka halálakor Sík Sándor így írt:

Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt.[2]

Püspöki székvárosában igen nagy kultusza alakult ki az évtizedek alatt. Ennek bizonyítéka az a monumentális templom, melyet Székesfehérvár lánglelkű főpapja tiszteletére épített az 1930-as években, emellett pedig utcát és parkot is neveztek el róla a városban. A parkban Prohászka-emlékmű található.

Származása[szerkesztés]

Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán; egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyvenéves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Mária Antónia kisasszonnyal (1838–1888),[3] Filberger András és Ehrengruber Anna (18041872) lányával.[4] Mivel a Prochaska család nem rendelkezett a kaucióhoz elegendő anyagiakkal, Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, a várandós anya szülei házában. A Filberger család felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as években német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatal korában pékmester volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Ottokárt október 13-án Nécsey András káplán keresztelte. A keresztszülők anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére voltak.

Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára , Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, becenevén Ottót. Rózsahegyen járta ki az elemi iskola első osztályát (1865–66).

1866-ban Prohászkáék a színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra költöztek, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni is. 1869-től két éven át a Nyitrai Piarista Gimnáziumba járt, ahol a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább egyházmegyés pap. Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

Lelkipásztori pályafutása[szerkesztés]

Prohászka 1905-ben, újonnan megválasztott püspökként

Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását, a plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), és az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904) volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1905. október 17-én székesfehérvári püspökké nevezték ki, megerősítést december 11-én kapott. December 21-én szentelte püspökké X. Piusz pápa, elődje, Városy Gyula kalocsai érsek és Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök segédletével. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja. 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett.

A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 19201922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.

Jelentősége és személye körüli viták[szerkesztés]

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújulás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.

Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c.-t indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” – írta 1915. április 15-én [1]. A második világháború utáni évtizedek irodalma például ezekről a nézeteiről teljesen megfeledkezett és a Nyugat körének háborús kiábrándultságára koncentrált.

Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező, katolikus misztikus Dienes Valériával.

Antiszemitizmusa[szerkesztés]

Die Judenfrage in Ungarn (A zsidókérdés Magyarországon) című írása, (Deutschvölkischer Schutz und Trutzbund, Hamburg, 1920)

Prohászka Ottokár politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint modernitás, kapitalizmus és zsidóság összefüggő fogalmak.

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Bangha Béla páterrel szemben Prohászka mindig tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról közvetlenül nyilván nem tehet, de mint Gyurgyák János történész írta, Banghával együtt „tragikus hatással voltak a magyar intellektuális és politikai életre”.[5]

Egyes mai vélemények szerint Prohászka életművének nem lényeges része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű legfontosabb és leginkább időtálló része épp a modernitással kapcsolatos, és ettől antiszemitizmusa elválaszthatatlan.

Utóélete[szerkesztés]

Prohászka Ottokár szobra Székesfehérvárott, a Prohászka-templom mellett

A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát (Fülöp Elemér alkotását) 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett.

A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.”„A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”„Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresz­tény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”[6] – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.

Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.

Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a Soliloquiát, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta.

Emlékére Székesfehérvárott hatalmas templomot építettek, mely Fábián Gáspár tervei alapján készült el 1933-ra.

Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.

2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérvárott kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.

Művei[szerkesztés]

Digitálisan több elérhető a MTDA honlapján.

Prohászka Ottokár emléktábla a Máriaremetei templom falán
  • A diadalmas világnézet, Esztergom, 1903
  • Modern katholicizmus, 1907
  • Az intellectualismus túlhajtásai, 1910
  • A túlvilág tornácaiban novemberhavi elmélkedések, 1913
  • A pünkösdi lélek elmélkedések, 1914
  • A Jordán partjától Táborhegyig elmélkedések, 1915
  • Gloria in excelsis elmélkedések, 1915
  • A Táborhegytől Bethániáig elmélkedések, 1915
  • A szép szeretet anyja elmélkedések, 1915
  • Rorate coeli! ádventi elmélkedések, 1915
  • Bethániától a Golgotáig elmélkedések, 1915
  • A keresztfa alatt elmélkedések, 1916
  • A feltámadott nyomaiban elmélkedések, 1916
  • Kultúra és terror, 1918
  • Élő vizek forrása elmélkedések Jézus szentséges szívéről, 1927
  • Prohászka Ottokár missziós körlevelei (Szerk.: Farkas Edith), 1927
  • Szentlélek hárfája Prohászka imakönyv, 1927
  • Korunk lelke, 1928
  • Isten és a világ missziós levelek, 1928
  • Világosság a sötétségben pásztorlevelek, 1928
  • Magasságok felé, 1928
  • Utak és állomások útirajzok és -naplók, 1928
  • Hit és ész hitvédelmi dolgozatok, 1928
  • Az elme útjain bölcseleti dolgozatok, 1928
  • Ünnepnapok emlékezések, 1928
  • Élet igéi beszédek, 1928-1929
  • Az igazság napszámában, 1929
  • Az Úr házáért, 1929
  • Új elmélkedések, 1929
  • Sion hegyén, 1929
  • Iránytű, 1929
  • Soliloquia (Napló), 1929
  • Élet kenyere az Oltáriszentség imádása, 1930
  • Az én antiszemitizmusom összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával Prohászka Ottokár [Szerk.: ifj. Tompó László], 2003
  • Harmatozzatok… ! adventi elmélkedések
  • Élet kenyere az Oltáriszentség imádása
  • A nagyböjt is tavasz elmélkedések, keresztúti ájtatosság
  • A Mária-Valéria hídról és az életről
  • Élő kereszténység
  • Iránytű a magyar ifjúság számára
  • A diadalmas világnézet
  • Föld és ég. kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
  • Elmélkedések az evangéliumról
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
  • A háború lelke

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Előző
Városy Gyula
Székesfehérvár püspöke COA bishop HU Prohaszka Ottokar.png
1905 – 1927
Következő
Shvoy Lajos