Szerb Antal Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium
(Szerb Antal Gimnázium)

Szerb Antal Gimnázium in Cinkota from Mátyásföld January 2020.jpg
Alapítva 1906/1866 (Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete Leányárvaháza és Nevelő intézete)
1919/1871 (Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző)
Alapító Batthyány Ilona
Hely Magyarország,
Típus gimnázium
Igazgató Inotai István
OM-azonosító 035249
Elérhetőség
Cím 1164 Budapest
Batthyány Ilona utca 12.
Elhelyezkedése
Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium (Budapest)
Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium
Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 10″, k. h. 19° 13′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 10″, k. h. 19° 13′ 50″
A Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium
témájú médiaállományokat.

A Szerb Antal Gimnázium egy, egykor a kerületi Önkormányzat, ma az Észak-Pesti Tankerületi Központ által fenntartott középiskola Budapest XVI. kerületében, Cinkotán.

Megközelíthetősége[szerkesztés]

A XVI. kerületi Batthyány Ilona utca 12. szám alatt található. Gépkocsival a centrum felől a Veres Péter úton Cinkotáig, majd jobbra a Vidámvásár utcán. Gödöllő, Kerepes, Kistarcsa (3-as főút) felől a városhatár utáni első közlekedési lámpánál balra a Gazdaság úton. Az M0-s autópálya felől a Cinkota/Nagytarcsai lejárótól a centrum felé a Nagytarcsai úton.

Tömegközlekedéssel az Örs vezér teréről a 45-ös autóbusszal (Batthyány Ilona utcai megálló), vagy a H8-as és H9-es HÉV-ekkel Ilonatelep megállóhelyig (kb. 900 m), majd gyalog a Gazdaság úton; esetleg a kerület belső része felől a 92-es busszal (Batthyány Ilona utcai megálló).

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

Az iskola nem helyi kezdeményezés eredménye, de nem is állami megbízás alapján épült. Az 186061-es években a nemesség és a nagypolgárság hölgyei megalapították a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületét. A mindinkább kikristályosodó fő törekvése az volt, hogy "hazánk bármely osztályának szegény sorsra jutott leányai tiszta erkölcsű, gondos, ügyes háziasszonyokká képeztessenek ki". 1866 nyarán megnyitottak Budapesten a Damjanich (akkor Háromdob) utcában egy árvaleányházat, ami árvaház és elemi iskola is volt egyben. Egy-két évtized alatt azonban az intézmény túl szűkösnek és korszerűtlennek bizonyult, az 1876-os bővítést követően már azonban a főváros területén nem volt sem anyagi erejük felépíttetni egy megfelelő iskolát, sem pedig a kellő terület nem állt rendelkezésükre. Batthyány Ilona javaslatára, így Cinkotán, olcsó telken kezdődhetett meg az építkezés, közvetlenül az ő parkja és kastélya mellett, mivel időközben elhalt férje, Beniczky Gábor végakaratának értelmében – miszerint felesége életében még használhatta, majd halála után az általa meghatározott jótékony célnak adandó át korán elhunyt kisleányuk, Lea emlékének és sírjának fenntartása céljából – a község belterületén fekvő ősi Beniczky kúria és park és a belsőségen levő egyéb épületek tulajdonára öröklési szerződést kötött az egyesülettel.

A cinkotai iskola[szerkesztés]

1906 augusztusában költözött be az árvaház és nevelőintézet a cinkotai új épületbe. A fővárosból kiköltözéssel azonban fizetéses, félfizetéses bentlakók nagy részét elvesztette, sőt még alapítványi helyeken levő növendékei közül is néhányan kiléptek. A jótékonysági egyesület szempontjából túlméretezett, központi fűtéssel, vízvezetékkel ellátott 150 növendékre számított szépen berendezett új árvaház a kezdeti időkben félig üresen állott, ami a kimerített pénztár miatt is nagy problémát jelentett. Özv. gróf Batthyány Gézáné ötletére az 1908/909. iskolaév elejétől kezdve gróf Andrássy Gyula belügyminiszter igen kedvezményes áron 75 helyet létesített a cinkotai intézetben jegyzők leánygyermekei számára. Noha anyagilag ez tovább rontotta a helyzetet, az egyesület vezetőségét és tagjait megnyugtatta az a tény, hogy az épületet teljes erkölcsi haszonnal üzemeltették. 1910-ben így 155 bentlakásos és 25 bejáró növendéke volt az intézménynek,[1] ahol a növendékek hatosztályos elemi, négyosztályos polgári iskolai és két szakra osztott továbbképző ipari kiképzés folyt. Tanrendjében volt női kézimunka-, ruha- és fehérneművarró-, háztartás és háziipari tanfolyam, főzés, kenyérsütés, szabás, varrás, fonás, szövés, gépvarrás, csipkeverés, de zongora, angol és francia nyelv, tánc és illemtan oktatás is. A tanítónők és nevelőnők mind bentlakók voltak, így a tanórákon kívül is állandóan foglalkoztak a növendékekkel. 1912-ben nagyobb sajtóvisszhangot keltett, hogy Zichy Sarolta grófnő és Wehner József egyesületi titkár átszervezte a tanfolyamokat és a tantestületet, minden addigi tanerőnek felmondva – a hét tanítónő és az igazgatónő a felmondólevelükben foglaltak miatt becsületsértés címén bűnvádi feljelentést is tettek a gödöllői járásbíróságon.[2][3][4]

Az első világháború kitörésével az egyesület bővítette tevékenységi körét és a tagok egy lelkes csoportja hadi jótékonysági munkát végzett, ami miatt kevesebb jutott az iskolának is. A nevelőintézet 1919-ig eredeti formájában, mint elemi és polgári, illetve továbbképző iskola működött. Anyagi forrásai azonban kiapadóban voltak, a túlméretezett intézmény és az 1918-as, 1919-es évek eseményei csaknem az összeomlás szélére sodorták az egyesületet.

Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző táblája, alatta egy 2006-os emléktábla a bejárati lépcsőházban

1919-ben Zichy Sarolta grófnő megkereste Tabódy Idát, a pozsonyi tanítónőképző-intézet igazgatóját, aki az egyesület tanügyi bizottsági és választmányi tagjaként, már 1913 óta végzett ellenőrző látogatásokat az intézet internátusi és pedagógiai rendjének irányítása céljából az ­intézetében. Javaslatára a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete a cinkotai nevelőintézet épületét bérbe adta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pozsonyi tanítónőképző-intézet elhelyezésére, amelyet az akkor ellenséges hatalom Pozsonyból távozásra kényszerített. Így az egyesület vagyona is megmaradt és a régi tradíciók alapján új formában folytathatta működését. Húsz pártfogoltját is tovább neveltethette, ezenkívül lehetősége nyílt arra, hogy más intézetekben is képeztethette a nehéz gondokkal küzdő érdemes magyar családok leányait. Még jó ideig a Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző gyakorlóiskolája volt a neve, majd az 1920-as években lassan áttértek a Cinkotai Állami Tanítónőképző névre. Tabódy igazgatónő nagy hangsúlyt fektetett az előkelő társadalmi személyiségekkel való kapcsolattartásra, építésre. Így például Bartók Béla, akinek édesanyja a pozsonyi képző gyakorló iskolájának tanára volt 1914-es[5] nyugdíjazásáig, 1934-ben először Pozsonyban, majd itt adott hangversenyt. De az 1920–1930-as években megfordult a kor szinte jeles személyisége az épületben. 1929-ben, Batthyány Ilona grófnő halálakor, ahogy azt korábban kikötötték, az iskola megkapta a parkot, amit addig az állam bérelt.

A második világháború mély nyomokat hagyott maga után. 1941 után, hogy a diákokat megvédjék, mivel sem az államnak, sem az intézménynek nem volt pénze a parkban egy szabályos légópince kialakítására, az alagsort alakították óvóhellyé. 1944-ben a park – eredetileg Batthyány Ilona grófnő – kastélya leégett, az iskolaépületet pedig katonai célokra foglalták le, növendékeit, tanárait különböző intézményeknél helyezték el – de az iskola fennállása óta, még a nevelő és később a tanítóképző intézetben is fontos szerepet játszó énekkara 1948-ban e körülmények között is első helyezést[6] tudott elérni a budapesti nemzetközi munkás-dalosverseny keretében a női kórusok versenyében. 1946–1949 között az intézményalapító Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete közgyűlése feloszlott, majd az egyesület is megszűnt.[7] 1947 nyarán – miután államosították[8] – kezdődött meg az épület helyreállítása, hogy újra oktatási célokra használhassák – amire az úgynevezett hároméves tervben 128 000 forintot fordítottak.[9] Az iskola (ekkor Cinkotai áll. Tanítónőképző Intézet) és a kollégium szétválasztása is ekkor kezdődött. Utóbbi Kossuth Zsuzsa áll. közgazdasági Leánydiákotthon néven önálló intézmény lett.[10] Ezután az iskola egy kisiskolával bővült (Batthyány Ilona u. 40.), amit 1992-ben az eredeti tulajdonos, az evangélikus egyház visszakapott.

1952-től a Teleki Blanka Tanítóképző nevet vette fel az intézmény. Ezután nemsokkal Mohayné Katanics Mária – aki működésének 7 éve alatt zenepedagógiai téren országos fogalommá vált az intézmény – megalakította a 24 tagú úgynevezett „Bicinia-kórust”, akikkel rádiófelvétel is készült és akiket Lajtha László is felkért közös munkára.[11][12] 1955-től 12 évfolyamos iskolává alakult át, miközben még párhuzamosan működött benne a középfokú tanítóképző is, ami az 1950-es években fokozatosan megszűnt, és az utolsó évfolyam 1959-ben végzett, majd Általános Leánygimnáziumként, 1961-től pedig cinkotai 12 évfolyamos iskolaként[13][14] működött. 1965-ben már Cinkotai Általános iskola, Gimnázium és Leánykollégium a neve. 1960–1961-ben a park öt és fél holdas területéből 1900 négyszögölön a Cinkotai Általános Iskola 11 hónap alatt felépült, és fokozatosan átvette a 12 évfolyam alsóbb 8 évfolyamának képzését. Eközben a gimnáziumban tagozatos osztályokat alakítottak ki (kezdetben politechnikai képzést kaptak a diákok, majd – a budapesti gimnáziumok között egyik elsőként – kémia-biológia, később nyelvi tagozat is alakult).

Az intézmény 1969-ben vette fel Szerb Antal nevét. 1977 szeptemberében a Kulturális Minisztérium Vilt Tibor szobrászművész Szerb Antalról készített mellszobrát a gimnáziumnak adományozta, melyet a parkban állítottak fel. A kollégiumot 1985-ben szüntették meg, mivel arra, az iskolák körzetesítése miatt már nem volt szükség. 1994-től minden évben egyhetes balatoni gólyatábort szerveznek, 1996 óta pedig évente megrendezett „Tehetségkutató Gálán” mutathatják meg a diákok kiemelkedő képességeiket a művészetek különböző területein.

1992 óta működik az Primavera Kamarakórus, mely már önálló CD lemezzel büszkélkedhet. A gimnázium pedagógusai és a baráti köre által alapított Cinkotai Főnix-Együtt a Tudásért Alapítvány 1992-ben rendezték meg az első Szerb Antal Nosztalgia Délutánt (vagy SZAN-dayt),[15] amit azóta minden év szeptember harmadik szombatján megismételnek. 1997-ben Világhy Árpád készített és adományozott egy Szerb Antal bronz mellszobrot volt iskolájának, amit az épület első emeletén helyeztek el.

1994 óta a négy éves képzés mellett hatévfolyamos, 2004 óta pedig ötévfolyamos angol nyelvi előkészítős képzést is indítottak. A gimnáziumban csoportbontásban tanítják a magyart, a matematikát és az idegen nyelveket.

Az intézmény 2013-ban felvette a Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium nevet. 2016. november 30-án alakult meg az Észak-Pesti Tankerületi Központ, így az addig önálló tankerületnek számított kerületi irányítás helyett, ekkortól több kerülettel közös tankerület alá került (az észak-pesti régióba a XV. és a XVI. kerületet vonták össze).[16]

Az iskola díszteremében és parkjában – adottságait kihasználva – kerületi rendezvényeket is tartanak, mint a pedagógusnap, a pedagógiai hét programjai, vagy tanulmányi versenyek.

Épülete[szerkesztés]

A park felőli bejárat 2017-ben

Az egyesület elnöksége megegyezett Cinkota község elöljáróságával abban, hogy megvesz és lerombol két szalagszerű parasztházat, míg a régi utat az egyik háztelekkel együtt építőtelekül foglalja el és a másik telket, illetőleg a megfelelő területet pedig új út céljaira cserébe adja, mivel így kerülhetett az új árvaház egész hosszában közvetlenül a park mellé. Az épület terveit és kivitelezését Pártos Gyula építészre bízták. A tervezés elhúzódott, az épületet csak 1905-ben kezdték el építeni. A szabadon álló, nagy nyomtatott „E” alaprajzú kétemeletes, négy szintes (alagsor, magasföldszint, első és második emelet), majdnem 100 méter hosszú épülettömböt 1906 augusztusában adták át. A patinás iskola 150 fő (100–120 növendék) elhelyezésére és ellátására volt alkalmas. Az intézet telkén a hátsó konyhakertben az egyesület Dittler-féle szennyvíztisztító telepet rendeztetett be a szenny- és pöce-vizek derítésére és fertőtlenítésére, melyek ezeken a folyamatok után jutottak az emésztő aknába. Az építés és felszerelés 450 000 koronába került. Az építőmunkák fővállalkozója Koch Károly építőmester volt, a vízvezetéket, csatornázást és központi fűtést Szepessy Sándor cége, a központi világítást, a világító testeket Heuffel Sándor mérnök rendezte be, a telefont, villámhárítót és villamos jelzőt Orosz és Kállay cég, a szennyvíztisztító telepet pedig a Szennyvíz-tisztító vállalat Részvénytársaság rendezte be. A bútorozást, az ágy- és fehérneműket Palágyi Gyula; a takaréktűzhelyt Lakos Lajos, míg a kerti munkákat Szabó Mihály mátyásföldi egyesületi kertész készítette.

A gimnázium déli homlokzata 2020 januárjában Mátyásföldről

Főbejárata a keleti homlokzatán helyezkedik el, ami a Tabódy Ida térről (2011-ig Bajcsy-Zsilinszky[17]) közelíthető meg. A túloldali kijáraton játszó tér, illetőleg a gazdasági udvar és konyhakert kapott eredetileg helyet. A homlokzatokat teljes egészében vörös téglaburkolat fedi. Az alaprajzi elrendezés kéttraktusos. Középen az iskolaudvarról indul a központi lépcsőház – mely bejáratát szánta a tervező főbejáratul, ha a kertet megkapja az iskola. E csarnok födémjét terasz szerűen képezte ki az első emeleten. Ezen, a park felőli oldalon helyezkednek el az osztálytermek, amelyekbe a hosszú, déli homlokzaton végignyúló közlekedő folyosókról lehet bejutni. Ezen, a központi lépcsőházzal szembeni homlokzaton erőteljesen kiülő középrizalitban különböző nagyméretű termek nyílnak. Ez a homlokzatszakasz még két-két helyen törik meg: a belső kiugró részek a mosdóhelyiségeket, a sarokrizalitok pedig az oldalsó lépcsőket rejtik magukban. A sarokrizalitokkal metsződő tömbök (a keleti és nyugati) is kéttraktusos elrendezésűek, ahol a déli oldali közlekedő folyosókra merőleges folyosóról nyílnak a termek, illetve az első emeleten a főbejárat fölött a tanári, az igazgatóság, és a titkárság szobái, a túloldalon pedig a könyvtár.

A második világháború alatt az épület alagsorát – ahol azelőtt nagy-és kis ebédlő, konyha, mosogató, kamra, vasaló, mosókonyha, ruhaszárító, szénkamra voltak – óvóhellyé alakították, a falakat boltívekkel erősítették meg. 1944-től 1947 nyaráig katonai célokra használták. Ezután kezdődött meg az épület helyreállítása. Az alagsorban ekkortól tantermeket, valamint az iskola kiszolgáló helyiségeit (például takar tó, gázkazán) alakítottak ki. 1962–1963-ban a 3. sz. Építőipari Vállalat ötmillió forintos tatarozás, felújítási munkálatokat[18] végezett az épületen.

A második emeleten 1985-ig végig a hálótermek helyezkedtek el, melyek mindegyikéhez tartozott egy mosdó, és egy bentlakó felügyelő tanítónő szobája. Ezeket is mind tantermekké alakították. 1986–87-ben egy sportcsarnokot toldottak az épület nyugati tömbjéhez, amit az alagsorban elhelyezett zuhanyozó- és öltözőblokkokkal egészítettek ki.

Az épület helyi egyedi védelem alatt áll.[19]

Az iskola igazgatói[szerkesztés]

Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete fenntartású nevelési intézmény (Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete Leányárvaháza és Nevelő intézete alapítva: 1866, cinkotai beköltözés: 1906) – 1919-ig Cinkotai Leányárvaház és Nevelőintézet

• állami bérlemény (Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző alapítva: 1871,[23] cinkotai beköltözés: 1919) – 1944-ig (utána külsős intézményekben) Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző Cinkota / Cinkotai Állami Tanítónőképző

Állami (egy ideig önkormányzati) fenntartású oktatási intézmény (iskolák államosítása: 1949) – 1952-ig Cinkotai áll. Tanítónőképző Intézet és 1965-ig Kossuth Zsuzsa áll. közgazdasági Leánydiákotthon, 1952–1955 Teleki Blanka Tanítóképző, 1955–1965 Általános Leánygimnázium 1965–1969 Cinkotai Általános iskola, Gimnázium és 1989-ig Cinkotai Leánykollégium, 1969–2013 Szerb Antal Gimnázium, 2013-tól Budapest XVI. Kerületi Szerb Antal Gimnázium

  • 1949–1951: Bódi Ferenc
  • 1951–1956: Kalmár Ferenc
  • 1956–1960: Péner Istvánné
  • 1960–1974: Kovács Dénes
  • 1974–1983: Halmos László
  • 1983–1992: Dr. Kovács Kálmánné
  • 1992– : Inotai István

Híres diákjai[szerkesztés]

Az iskola diákja voltak:[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kún Béla, Marschalkó János, Rottenbiller Fülöp: A fiatalkorúak támogatására hivatott jótékonycélú intézmények Magyarországon Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben a Magyar királyi Igazságügy minisztériumtól és a patronázs egyesületektől nyert adatok alapján, mtdaportal.extra.hu - 1911.
  2. Tanügyi botrány, Pesti Hírlap 34. évfolyam 160. szám - 1912. július 7. (online: adtplus.arcanum.hu)
  3. Tanítónők Zichy Sarolta grófnő ellen, Pesti Napló 63. évfolyam 176. szám - 1912. július 27. (online: adtplus.arcanum.hu)
  4. A cinkotai tanítónők, Pesti Napló 63. évfolyam 294. szám - 1912. december 13. (online: adtplus.arcanum.hu)
  5. Szemelvények a múltból - kiegészítés, Népsport 40. évfolyam 54. szám - 1984. március 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. A nemzetközi munkás—dalosverseny eredményei , MTI belföldi hírek, library.hungaricana.hu - 1948. augusztus 21.
  7. Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete, Budapest Főváros Levéltára, archives.hungaricana.hu (hozzáférés: 2020. január 26.)
  8. Az iskolák államosítása, Dr. Gőzsy Zoltán, Dévényi Anna: A történelem tanításának tartalmi és módszertani változásai egyetemi jegyzet a Történetírói irányzatok és hatásuk a történelemtanításra című kurzushoz, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet - 2011
  9. A hároméves terv a nevelőképzésért, Szabad Szó 51. évfolyam 103. szám - 1949. május 5. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. Budapesti Távbeszélőnévsor, library.hungaricana.hu - 1950. december
  11. Malina János: Egy énekkar negyedszázada interjú, Budapest folyóirat 23. évfolyam 5. szám - 1985. április (adtplus.arcanum.hu)
  12. Anker Antal: Csillagszóró: néhány emlékmorzsa Mohayné Katanics Mária elhunyta alkalmából (53-57. old.), A Magyar Kodály Társaság hírei 38. évf. 2. sz. - 2017. június
  13. A jövő évi iskolafelújítás, Esti Hírlap 6. évfolyam 211. szám - 1961. szeptember 7. (onlien: adtplus.arcanum.hu)
  14. Beszélgetés Uzsoki Istvánnal, a XVI. kerületi pártbizottság első titkárával, Ikarus 11. évfolyam 22. szám - 1967. november 1. (online:[1]adtplus.arcanum.hu)
  15. (Tóth): SZAN-DAY Cinkotán (4. old.), HelyiHírek 4. évfolyam, 9. szám, helyihirek.hu - 1992. szeptember 19.
  16. Bemutatkozott a megújult tankerületi központot!, helyihirek.hu - 2017. december 14.
  17. Mészáros Tibor: Térkeresztelő Cinkotán, XVI. kerületi újság XX. évfolyam 18. szám - 2011. szeptember 24.
  18. Hétfőn tanévnyitás, Hétfői Hírek 7. évfolyam 36. szám - 1963. szeptember 2. (online: adtplus.arcanum.hu)
  19. Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének 40/2017. (XII. 19.) önkormányzati rendelete (HELYI EGYEDI VÉDELEM), bp16.hu - Frissítve: 2020. január 13.
  20. Egy igazgatónő kinevezése, Budapesti Hírlap 33. évfolyam 171. szám - 1913. július 20. (online: adtplus.arcanum.hu)
  21. II. Gyakorló Felsőbb Leányiskolai Nevelőintézet, Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, library.hungaricana.hu - 1913., 1915., 1916., 1917.
  22. Iskolai értesítők, Cinkota - Állami tanítónő képző 1919 - 1920. (online: adtplus.arcanum.hu)
  23. Novák Veronika: A szlovákiai levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938-1945 között 1. - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 1.; Iratok, Pozsonyi Fővárosi Levéltár, library.hungaricana.hu - 2004.
  24. Iskolánk híres diákjai. Szerb Antal Gimnázium. [2013. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 20.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]