Beniczky Gábor (nagybirtokos)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk cinkotai nagybirtokosról szól. Hasonló címmel lásd még: Beniczky Gábor (egyértelműsítő lap).
Beniczei és micsinyei
Beniczky Gábor
Klösz György fotóján a Szántóvetők lapjában
Klösz György fotóján
a Szántóvetők lapjában
Született1852. május 11.
Zsámbok
Elhunyt1894. július 3.
(42 évesen)
Máramaros vármegye
Állampolgárságamagyar
HázastársaBatthyány Ilona (1879–1894)
Gyermekeiegy gyermek:
Beniczky Lea Valentina (1880–1883)
SzüleiBeniczky Ödön
Keglevich Stefánia
Foglalkozásanagybirtokos
Tisztségea magyar főrendiház tagja (1892. december 22. – 1894. július 3.)
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (1870–1871, jogtudomány)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeCinkotai régi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Beniczei és micsinyei
Beniczky Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Beniczei és micsinyei Beniczky Gábor (további keresztnevei: Ádám Mária Jenő István, helyenként Benitzky; Zsámbok, 1852. május 11. – Máramaros vármegye, 1894. július 3.) cinkotai nagybirtokos, főrendiházi tag, tartalékos honvéd százados volt.

Kezdeményezője volt a Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezetnek, a Pestmegyei Hitelszövetkezetnek, és oszlopos tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Egészen haláláig a magyar és Pest megyei állattenyésztés (elsősorban ló, szarvasmarha) emelése érdekében tevékenykedett. Az úrlovas sportok minden ágában jól szerepelt.

Hirtelen halála sok találgatásra adott okot, a 20. században is több legenda született vele, állítólagos könnyelmű életvitelével kapcsolatban. Felesége Batthyány Ilona grófnő volt. Apja Beniczky Ödön, a gödöllői választókerület országgyűlési képviselője, nagybátyja Beniczky Ferenc volt.

Élete[szerkesztés]

Beniczky Ödön és Keglevich Stefánia elsőszülött gyermeke volt. Legidősebb testvére, Margit (1853–1868), mindössze 14 évesen, hirtelen, „meghűléstől eredt baj után” halt meg.[1] Felnőttkort megért testvérei: Ádám (1855–1923); Géza (aki már Cinkotán született, 1857–1934); Mária (1858–1918); Márta (1861–1941); és Margit (becenevén Mici, 1868–1940) voltak. Római katolikusnak keresztelték. Keresztszülei anyai nagyapja, Keglevich Gábor (1784–1854) és apai nagyapjának testvére, Majthényi Pálné, szül. Beniczky Mária (1776–1866) voltak.

Az 1863–1864-es tanévtől a pesti Kegyes Tanítórendi Főgimnázium tanulója,[2] majd az 1870–1871-es tanévben a Magyar Királyi Tudomány-Egyetem joghallgatója volt.[3] 1872-ben jó eredménnyel zárta a honvédségnél önkéntes huszár lovassági hadapród vizsgáját is – ettől kezdve fokozatosan haladt a ranglétrán, 1887-ben pedig tartalékosként a magyar királyi honvéd lovasság Budapesti 1. honvéd huszár ezredének századosává nevezték ki. Kapcsolata a honvédséggel haláláig megmaradt.[4][5]

1879 júliusában Kolozsváron a római katolikus egyházat elhagyva unitáriussá lett. Nagy valószínűséggel ebben Batthyány Ilonával kötött házassága játszott szerepet. 1891-től haláláig a budapesti unitárius egyházközség keblitanácsának tanácsosa volt.[6][7]

1879. augusztus 14-én cinkotai otthonában vette feleségül Batthyány Ilona grófnőt. A szertartást kilyéni Ferencz József unitárus püspök végezte. Násznagyok gróf Batthyány Elemér, a menyasszony testvére és báró Podmaniczky Géza (aki anyai ágon volt a vőlegény rokona[8]) voltak, a vőfély tisztjét pedig Rökk Szilárd, „a Beniczky-család veterán tisztelője” töltötte be.[9][10][11] Házasságukból egy leánygyermek, Lea Valentina (1880–1883) született, aki azonban nem érte meg harmadik életévét – emlékét szülei közös akarata szerint a Szerb Antal Gimnázium kertje őrzi.

Pályafutása[szerkesztés]

1871-ben már tagja volt a galgavidéki agarász-egyletnek.[12] Az 1886-ban az úrlovas sport emelésére, és ennek előmozdításaként az országos agarászat és agárversenyek pártolására, s rendezésére alakított Magyar országos agarász-szövetség országos agárversenyt rendező bizottságának bírája volt a kezdetektől haláláig, mely versenyeit e tisztség betöltéséig Cinkotán rendezte.[13][14]

1872-ben Pest megye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották.[15] 1875-től (édesapja halála után) a Nemzeti Casino,[16] 1876-ban a Pest megyében létrehozott lótenyésztési bizottság[* 1] váczi felsőjárási tagja[17] és a Pesti Lovaregylet egyleti tagja lett,[18][19] melyben 1882-től a verseny-igazgatóság tagjai közé választották, amiről 1883 márciusában (kislánya halálát követően) lemondott.[20][21]

1878-tól, édesanyja (az addigi haszonélvező) halála után vette át a cinkotai birtok irányítását. Tovább vitte az apja által 1852-ben alapított[22] ménest, és hamarosan nemzetközileg is elismert szakember lett, bizalommal fordultak hozzá tanácsért, állatvásárláskor is. Az 1870-es évek közepétől kezdve számos versenyt és vadászatot rendezett, majd az 1880-as évektől országos kiállításokon is zsűrizett.[23][24]

1880 márciusában beválasztották a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársulat igazgatóságába.[25] 1883 januárjában a pestmegyei állattenyésztő egyesület alakuló közgyűlésén választmányi tag lett, ahol februárban Hajós Józseffel közfelkiáltással alelnökké választották.[26][27] A szintén januárban alakult Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet alapítótagja és egyik legnagyobb részvényese,[28][29] kezdetben (júliustól) felügyelőbizottsági tagja volt,[30] alig egy hónap múlva pedig igazgatósági tagnak választották.[31][32] A szövetkezetet gróf Andrássy Aladárral együtt létesítette a földmivelési minisztérium alatt létrehozott, ekkor Egán Ede vezette[33] országos tejgazdasági felügyelőség kezdeményezésére.[34]

1885 januárjában a pestmegyei lótenyésztési bizottmány elnökévé választották.[35] Az 1885-ös Országos Általános Kiállításon Az ő feladata volt az októberi lókiállítás Pest megyei szekciójának megrendezése, ami nagy sikert aratott.[36][37] Ezt követően 1886 februárjában lemondott a bizottmány elnökségéről,[38] majd áprilisban Hajós Józseffel a pest megyei gazdasági egyesület alalnökévé választották.[39] Az 1886 májusában[40] alakult Pestmegyei Hitelszövetkezet egyik kezdeményezője, alapító igazgatósági tagja volt.[41]

1886 szeptemberében adott engedélyt a közmunka és közlekedési miniszter a budapesti közúti vasúttársulatnak, hogy megkezdje az előmunkálatait egy a magyar államvasutak központi személypályaházának érkező oldalától Cinkotáig tartó pályára,[42] mint a személyszállítás mellet a főváros élelmezését is szolgáló három nagy jelentőségű vicinális vonat egyike, ami jelentős fejlesztési lehetőséget adott úgy Pest-Buda, mint a vidék településeinek.[43] Így elindult a szervezkedés a szintén a Kerepesi út mentén, a cinkotai kiserő körül elterülő Beniczky-birtokon (igen kedvező áron, de szigorú feltételekkel) egy nyaraló építő szövetkezet alapítása (Mátyásföld, mely már a tervezéskor egy állomáshelyet kapott a h.é.vasútvonalon, megteremtője és vezetője Kunkel Imre, a tejcsarnok és a Beniczky-birtokok igazgatója volt), illetve egy községi hitelszövetkezet, Beniczky Gábor elnökletével.[44][45][46]

1888 szeptemberétől alapító igazgatósági tagja volt a magyar gazdák hadsereg-ellátási szövetkezetének,[47] 1891 októberétől pedig a Magyar mezőgazdák szövetkezetének[* 2] is.[51] 1892-ben az akkor alakult Magyar tőzeg és műtrágya Ipar részvénytársaság igazgatóságába is beválasztották. 1893-ban az előbbit kezdeményező magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság is beválasztotta igazgatóságába.[52][53][54]

Az első magyar Virág-kocsikorzó 1893. május 20-án, Goró Lajos rajzán (Vasárnapi Ujság)

Az 1890-ben Bécsben megrendezett általános gazdasági és erdészeti kiállításon a június 7-i magyar kisbirtokosok kiállítás és a Pozsony-Bécs négyesfogatverseny megszervezéséét decemberben a földmívelésügyi miniszter legfelsőbb elismerésében részesült. A sikeren felbuzdulva még a nyár folyamán elkezdett szervezni egy „Coaching“-klubot, vagy kocsizó egyletet,[55][56][57] amit az előkészítés után (melyben rajta kívül még Almássy Kálmán buzgólkodott), 1891 januárjában Batthyány Gézával és Andrássy Gézával meg is alapítottak Magyar Tattersall Egylet[* 3] néven. Célja a magyar kocsiló tenyésztés és értékesítés előmozdítása luxus-lókiállítások és árverések, versenyhajtások (4-es és 2-es fogatokkal), fogat-kiállítások és korzók rendezése volt.[59] A megalakulás évben a Városligetben nagy sikerű lóvásárt és kiállítást is szervezett. 1892 decemberében Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter az 1895. évben Budapesten tartandó országos általános nemzeti kiállításon elnöklete alatt működő országos bizottság tagjai közé választotta.[60] 1893-ban kezdeményezője és rendezője volt – a magyarországi tűzkárosultak javára ő cs. és kir. fensége József főherceg védnökségében megrendezett májusi ünnep keretében – az első magyar Virág-kocsikorzónak.[61][62] Az egyletnek élete végéig igazgatósági tagja maradt, az elnöki pozíciójáról még 1893 januárjában lemondott.[63][64]

1891 februárjában az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lótenyésztési szakosztályt[* 4] alakított, melynek elnökévé választák.[65] 1893 márciusában pedig Bethlen András földmivelési miniszter által az 1896-os millenniumi országos kiállításra kinevezett szervező bizottsági tagok között az állattenyésztés szekcióban a lótenyésztési bizottság elnöke lett.[66]

1891-ben egy évre engedélyt kapott a Neuschloss Miksa, Neuschloss Ödön és Marczel céggel, a nyugoti pályaházától vagy rákosi állomásától vagy Cinkotától Gödöllőig vasúti előmunkálatra.[67]

1892. december 22-étől a magyar minisztertanáes előterjesztése folytán az országgyűlés főrendiháza életfogytiglan való tagjává nevezték ki.[68] 1894 februárjában beválasztották a közgazdasági, májusban a millenniumi bizottságba. Támogatta Wekerle Sándor egyházpolitikai törvénycsomagját.[69]

1893 elején egy konzorciummal kapcsolatban merült fel számos helyen a neve, amiben sógora, gróf Batthyány Géza vezetésével, báró Üchtritz Zsigmonddal, Hajós József és Rhée nagybirtokosokkal Vaszary Kolostól bérbe vették volna a több megyében szétszórva fekvő prímási birtokokat, mely törekvésnek számos pártolója, de ellenzője is akadt. 1894 nyár elején kezdtek újra cikkezni erről a lapok, miszerint a Batthyány és érdektársai a birtokokat[* 5] 30 évre vennék bérbe, a finanszírozását pedig a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vállalta magára részesedésért, a szerződés megköttetett a prímás, a főkáptalan és a kormány jóváhagyásával, már a király elé került az „ügy”. A bérbeadandó birtokok gazdatisztjei azonban tiltakoztak, majd az esztergomi káptalan többsége is állást foglalt a bérbeadás ellen, hamarosan pedig a frissen kinevezett Eötvös Loránd vallásügyi miniszter is a kormány ellenzését tolmácsolta, illetve a szerzősét megkötését kezdeményező Lóskay Jeromos prímási jószágkormányzót felmentették.[70][71]

Halála[szerkesztés]

Nyughelye a cinkotai (régi) temetőben az evangélikus templom mellett (2019)

Beniczky Gábor 1894 június végén egyik, Máramaros vármegyei érdekeltségét látogatta, majd július 3-án a hivatalos jelentések szerint pisztolyával fejbe lőtte magát a közeli erdőségben. Minden beszámolóban közös, hogy feleségének üzenetet küldött, melyben halálát előrevetítette, majd egy pisztolyvásárlást követően kocsin a Lonka falu közeli erdőbe hajtatott, ez után pedig, mikor már Batthyány Ilona megérkezett a helyszínre, fokozott erőkkel indult meg a keresése (ezt elősegítendő, nagy jutalmat is kitűzött a megtalálónak). Holttestére 5-én reggel találtak rá. Eltűnése nagy feltünést keltett, az újságok szalagcímben hozták napokon át. Némelyek az izgatottságát a „házában előfordult kellemetlenségeknek” tulajdonítják — egyesek szerint Batthyány Ilona féltékeny volt férjére, mások „az izgalmas családi jeleneteket” épp a férj idegbetegségének tulajdonították. Azt, hogy idegességben szenvedett több, közte egy családi nyilatkozat is erősítette, ami arra hivatkozott, hogy leesett lováról (ezt a Vadász- és Versenylap januári száma is alátámasztja[72]), agyrázkódtatást szenvedett, és ezt követően sokszor érte szédülés.[73][74][75] (Az anyagi okokat egy az örökségről 1895-ben kiszivárgott sajtóhír is kizárta.[76])

1894. július 7-én a Beniczky-kastély parkjában ravatalozták föl, onnan kísérték a cinkotai (régi) temetőbe és helyezték örök nyugalomra szülei sírjában, ahol 14 évesen elhunyt legidősebb húga is nyugszik. Temetésén sokan megjelentek, számos koszorút és feliratát megemlítettek az újságok. A ceremóniákon a katolikus pap nem jelent meg, az evangélikus Jezsovits Pál és az unitárius Derzsi Károly lelkész is beszédet mondott.[77]

Több szervezet jegyzőkönyvben emlékezett meg elhunyta feletti részvétéről, így többek között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, Pestvármegye Gazdasági Egyesülete, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye törvényhatósági bizottsága, Kiskunmegye törvényhatósági bizottsága, a főrendiház, az O. M. G. E. állattenyésztési szakosztálya, a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek végrehajtó-bizottsága, Magyar Tattersall Egylet.

A még 1892-ben keltezett végrendeletében – szokásjog szerint a birtokait özvegye haszonélvezeti jogával terhelten – fő örökösként Géza öccsét jelölte meg, aki két gyermeke, István (1883–1909) és Mária (1884–1940, Pejacsevich Márkné) javára lemondott erről. Lantos Antal kutatásai nyomán az örökségről az derül ki, hogy csak több mint 16 év múltán, 1911-ben sikerült végső egyezségre jutni, mivel addig Beniczky Gáborné az örökség egy részéhez sem hagyta hozzájutni az említett örökösöket, illetve a(z 1897-ben tékozlás miatt[78]) gondnokság alatt álló Beniczky Ferencet (Beniczky Ferenc fiát). Addigra azonban már csak Pejacsevich Márkné Beniczky Mária volt életben, aki megkapott egy 1500 holdas területet (immár haszonélvezet nélkül) az özvegy tulajdonába került 600 holdért. Kastélyáról és annak parkjáról azonban külön rendelkezett, e szerint az elidegeníthetetlenül Batthyány Ilona tulajdona, amiket halála után egy általa meghatározandó jótékony célra „Lea telep” címen köteles felajánlani úgy, hogy kislányuk síremléke örök időkre fenntartassék.

Emlékezete[szerkesztés]

Több legendás, de tévinformáció kering Beniczky Gáborral kapcsolatban. Az egyik ilyen Mátyásföld eredettörténete. A valóságban 1885 elején került Kunkel Imre ügyvezető-igazgatónak a Tejcsarnok élére,[79] amit sikerrel folytatott 1893-ig.[80] 1887-ben valóban az ő kezdeményezésére indult el a villatelep egyesület létrehozása és az akkor még csak megépítendő budapest-cinkotai helyiérdekű vasút mentén fekvő Beniczky-terület kedvező áron történő parcellázása. Földes Gábor egyesületi titkár 1910-ben írott visszaemlékezése szerint Kunkel ekkor a Benczky-birtok „gondozója” volt.[81][46] A Tejcsarnok (saját birtokán) vadászó alapítója[82] tehát nem Kunkel Imre (aki szerepét ez nem csökkenti), hanem maga Beniczky Gábor volt. Ez az építkezés valószínűleg megoldást jelentett a tulajdonosnak a „cinkotai kiserdő” problémájára, ami már hosszú ideje a szerelmi gyilkosságok és párbajok helyszíne volt.[83] Ugyancsak az 1880-as években Beniczky Gábor a vasútvonal mentén, a fővárossal határos Cinkotai Nagyicce nevű vendéglőt Ehmann Viktornak adta előbb bérbe, majd el, aki lassan felvásárolta a környező mocsaras (részben Beniczky) területeket is – később ebből nőtte ki magát az önállósult Sashalom község. A terület 20. században, szájhagyomány útján fennmaradt eredetmondája, illetve Thury Károly esperes 1930-ban írott levele – amit később a kutatók Historia Domusként neveztek –, Beniczky Gábort szintén olyannak írják le mint aki a „könnyelmű életmódja miatt eladósodott”. További szóbeszédek arról szóltak, hogy felesége, Batthyány Ilona saját 7000 holdas magánvagyonából egyenlítette ki férje kiadásait, amit közvetlen halála előtt megtagadott tőle és öngyilkosságba ezek miatt menekült. Lantos Antal helytörténetkutató azonban azt is hozzáfűzi ezekhez a megállapításokhoz, hogy bár a földhivatalban található betéteken a bejegyzett terhelések hatalmasak voltak, a valós pénzügyi helyzetet „pontosan csak pénzügyi szakember segítségével, több hetes munkával lehetne kibogozni, mert a terhelések mellett igen sok bejegyzés található törlésekről, melyek hol a tőkére, hol a kamatokra vonatkoznak”.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület választmányának elhatározására az 1895. évi évkönyvében Galgóczy Károly emlkézett meg „az egyesület s egyáltalában mezőgazdasági fejlődésünk körül szerzett érdemei”-ről.[84][85]

Az 1893 augusztusában Cinkotára látogatott Schmidt Sándor mineralógus, aki a hely geológiai viszonyait vizsgálva írt a Beniczky Gábor által, feltehetően még az 1880-as években a „vidékén lakók és nyaralók nagy öröméra” kiépített nyílt uszodáról (a később Caprera szigetéről, az olasz szabadsághős Giuseppe Garibaldi tiszteletére elnevezett[86] Caprera-fürdőről). Ennek patakra épített gátjának külső oldalán két homokkő-tömbön a 2000-es években még látható volt a bevésett „BI” és „BG” monogramok (amik felesége és az ő nevét őrzik).[87][88]

1894-ben jelent meg Carl Gustav Wrangel(wd) svéd lószakértő (hippológus), szakíró Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild (magyarul: Magyarország lótenyésztéseírásban és képben) című könyve, amiben a magyar lótenyésztésben elért fejlődést az 1880-as évek közepétől fogva név szerint Beniczky Gáborhoz kötötte, s leírta, hogy sajnálatos a lóvásárok átstrukturálódása mióta az elkötelezett elnök lemondott. Elismeréssel írt a cinkotai ménesről is.[89]

Elismerései[szerkesztés]

  • 1890 - a földmívelésügyi miniszter legfelsőbb elismerése a bécsi általános gazdasági és erdészeti kiállításon a magyar kisbirtokosok kiállítás és a Pozsony-Bécs négyesfogatverseny megszervezéséét
  • 1892 - a magyar főrendiház életfogytiglan való tagjává kinevezése

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Az 1876-ban alakult lótenyésztési bizottság feladata a kisajátítás alól mentes bejelentett ménlovak megvizsgálása volt, a tenyésztésre alkalmasak tenyészmén-igazolványt kaptak, az alkalmatlanokat pedig eltiltották a fedeztetéstől.
  2. ↑ Magyar Mezőgazdák Szövetkezete: A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete (1891–1947) a legrégibb magyar agrárszövetkezet volt, amely már elejétől kezdve figyelemmel volt a mezőgazdasági értékesítés és fogyasztás minden vonalára. Céljai voltak: a) gazdasági, vagy gazdasági üzemhez szükséges termények, gyártmányok és más, a gazdák szükségletét képező cikkek ; — továbbá ingatlan birtokok vétele és eladásának, — bérbevétele és -adásának a tagok részére való közvetítése b) a tagok gazdasági — és gazdasági ipari tevékenységének közösüzem szervezése által való előmozdítása; c) hitelek nyújtása a tagok részére a rendelkezésre álló eszközökhöz képest d) a cs. és kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédségnek a mezőgazdaság, vagy mezőgazdasági ipar által előállított szükségleteit a lehető legnagyobb mérvben közvetlenül a termeléssel foglalkozó tagoktól szállítani. A szövetkezet kötelezettségeiért a tagok üzletrészeiken kívül annak még kétszeres összegéig felelősek.[48][49][50]
  3. ↑ A Magyar Tattersall Egylet nem tévesztendő össze a lótenyésztés emelésére Esterházy Miklós kezdeményezésére 1879-ben, báró Üchtritz Zsigmond és Lutzenbacher Pál alapította (magyar/pesti) Tattersall részvénytársasággal, ami a Kerepesi úton működött 1909-ig, amikor az a főváros kezelésébe ment át[58]
  4. ↑ Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lótenyésztési szakosztály célja a félvér lótenyésztés emelésére társadalmi úton közrehatni és ugyanez után értékesítését is előmozdítani.[65]
  5. ↑ Az Esztergom és Vidéke tudósítása szerint: „egy részét maguk fognák adminisztrálni, másik részét pedig farm-rendszer szerint bérbeadnák, de mindenütt előnyben részesítenék a most alkalmazott gazdatiszteket. A konzorcium tervbe vette egy Esztergom-Gután felállítandó cukorgyár építését is”.[70] A prímási uradalom összesen 94 465 holdat tett ki, ami négy fő része az esztergom-gutai 37 000 hold, az érsekújvári 34 000 hold, a nagysallói 12 000 hold s a drégelyi 10 000 hold volt, rajtuk szántóföld 30 000, kert, rét 11 000, legelő és nádas 19 000, erdő 34 000 hold. A bérlet 54 000 holdat tett ki, mivel 4000 hold részben már bérbe volt adva, részben házi kezelésben maradt, 6000 holdat kitettnek a dunai nádasok, 30 000 holdat foglalnak el pedig az erdők, melyek ki sincsenek adva bérbe, egyedül egy 25 000 forintnyi értéket reprezentáló évi turnus lett számításba véve. Ezen birtoktestekért a bérlő a szerződés szerint évi 360 000 forintnyi haszonbért fizet, továbbá az összes adókat és illetékeket s évenkint tetemes természetbeni szolgálmányokat köteles teljesíteni. A haszonbérlő átveszi a birtok gazdasági felszerelését is, még pedig összesen 700 000 forintért. Óriási beruházásokra és befektetésekre lesz szükség, hogy az ország egyik legnagyobb birtoka a modern gazdasági viszonyoknak megfelelően műveltessék. A megkötött szerződésben ez irányban messzemenő intézkedések történtek. Nagy ipari és gyári telepek fölállítása van első sorban kilátásba helyezve. Továbbá a herczegprimási uradalmak eddig átlag 150 000 frtot hoztak évenként, de a prímás még ebből 90 000 frtot kénytelen elfizetni azon kölcsönzött tőke kamatai fejében, melyet kényszerítve volt annak idején a gazdaság átvételéhez felvenni, melyet az ajánlat levett a vállairól.[71]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Fővárosi hírek, Fővárosi Lapok 5. évf. 37. szám - 1868. február 14. (adt.arcanum.com)
  2. ↑ Iskolai értesítők, Budapest - Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma 1802-1947 (adt.arcanum.com)
  3. ↑ A Magyar Királyi Tudomány-Egyetem személyzete, Egyetemi hallgatók - 1870-1871 (adt.arcanum.com)
  4. ↑ A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium, a Honvédség és Csendőrség Névkönyve 1894, library.hungaricana.hu - 1894.
  5. ↑ Budapesti Közlöny 6. évfolyam 97. szám, 1872. április 28. (adt.arcanum.com)
  6. ↑ Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség értesítője az 1881-1890 évekről, 1894-ik évről, library.hungaricana.hu - 1891/1894
  7. ↑ (t.): Az unitáriusok főtanácsi gyűlése (331-349. old.) Keresztény Magvető 29. évf. 6. füzet, epa.oszk.hu - 1894. november-december
  8. ↑ Görzsönyi Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786-1883) életrajza, mtda.hu — 1933.
  9. ↑ Hymen Fővárosi Lapok 193. szám - 1879. augusztus 23. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. ↑ Érdekes esküvő A Hon 17. évfolyam 203. szám - 1879. július 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  11. ↑ Batthyány Ilona (PDF). Unitarius.hu. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.) (magyarul)
  12. ↑ Megjelent és beküldetett a Galgavidéki agarászegylet évkönyve 1871-re, Vadász- és Versenylap 15. évfolyam 41. szám, 1871. november 1. (adt.arcanum.com)
  13. ↑ A „Magyar országos agarász-szövetség” Vadász- és Versenylap 30. évfolyam 37. szám, hungaricana.hu - 1886. augusztus 26.
  14. ↑ Az országos agárversenyt rendező bizottság, Vadász- és Versenylap 38. évfolyam 64. szám, library.hungaricana.hu - 1894. október 13.
  15. ↑ Pestmegye évnegyedes közgyűlése, Politikai Ujdonságok 18. évfolyam 47. szám, 1872. november 20. (adt.arcanum.com)
  16. ↑ A nemzeti Casino tagjai, A Nemzeti Casino évkönyve - 1875 (adt.arcanum.com)
  17. ↑ váczi felsőjárás, Ellenőr 8. évfolyam 201. szám, 1876. július 23.
  18. ↑ A pesti Lovar-Egylet választmánya január 24-én, Vadász- és Versenylap 20. évfolyam 4. szám, library.hungaricana.hu - 1878. január 26.
  19. ↑ A pesti lovar-egylet, Földmivelési Érdekeink 4. évfolyam 4. szám, 1877. január 22. (adt.arcanum.com)
  20. ↑ Jegyzőkönyvi kivonat a Pesti Lovaregylet választmányi gyűléséről, Vadász- és Versenylap 26. évfolyam 4. szám, 1882. január 26. (adt.arcanum.com)
  21. ↑ Vadász- és Versenylap 27. évfolyam 11. szám, library.hungaricana.hu - 1883. március 15.
  22. ↑ 127. Zsámboki ménes., 357. Homoki ménes., Podmaniczky Gyula: Magyarország állami és magánménesei lótenyésztésének kézikönyve, Pallas, mezogazdasagikonyvtar.hu - 1903.
  23. ↑ A mén-lókiállítás, Vadász- és Versenylap 26. évfolyam 43. szám, lirary.hungaricana.hu - 1882. október 26.
  24. ↑ Országos kiállítás, Pesti Napló 36. évfolyam 130. szám, 1885. május 12. (arcanum.com)
  25. ↑ A lótenyésztés emelésére alakult részvénytársulat, Vadász- és Versenylap 24. évfolyam 12. szám, library.hungaricana.hu - 1880. március 18.
  26. ↑ A pestmegyei állattenyésztő egyesület alakuló közgyűlése. — Január 5., Budapesti Hírlap 3. évfolyam 6. szám, 1883. január 6. (adt.arcanum.com)
  27. ↑ A Pest megye pártfogása mellett alakult állattenyésztést előmozdító egyesület, Nemzet 2. évfolyam 58. szám, 1883. február 28. (adt.arcanum.com)
  28. ↑ Budapest, január 8. A fővárosi központi tejcsarnok. Nemzet 2. évfolyam 8. szám, 1883. január 9. (arcanum.com)
  29. ↑ Közjegyzői okiratok HU BFL - VII.200.a - 1885 - 1647 (csatolva: a Központi Tejcsarnok szövetkezet ajánlott levele, a közgyűlés meghirdetéséről szóló újságcikk, valamint a Központi Tejcsarnok Szövetkezet alapszabályzata), Ökröss Bálint közjegyző iratai - 1885.
  30. ↑ A fővárosi központi tejcsarnok, Budapesti Hírlap, 3. évfolyam 188. szám, 1883. július 9. (arcanum.com)
  31. ↑ A központi tejcsarnok szövetkezete, Nemzet 2. évfolyam 215. szám, 1883. augusztus 6. (arcanum.com)
  32. ↑ Központi Értesítő 8. évfolyam 85. szám, 1883. október 25. (arcanum.com)
  33. ↑ Kápolnár Mária: V. Tejüzemek Dombóváron, A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (szerk. Gaál Attila) - 1998.
  34. ↑ Sterbán János: A „Budapesti Központi Tejcsarnok-Szövetkezet“ újjáalakított telepe; Magyar Géniusz 10. évfolyam 52. szám, 1901. december 22. (arcanum.com)
  35. ↑ Vegyes, Vadász- és Versenylap 29. évfolyam 3. szám, library.hungaricana.hu - 1885. január 15.
  36. ↑ Lókiállítás, Nemzet4. évfolyam 1027. szám, 1885. július 13. (arcanum.com)
  37. ↑ A pestmegyei kiállítók és a lókiállítási jury, Nemzet 4. évfolyam 1129. szám, 1885. október 24. (arcanum.com)
  38. ↑ Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye eddigi lótenyész-bizottmányi elnökének, Vadász- és Versenylap 30. évfolyam 7. szám, library.hungaricana.hu - 1886. február 18.
  39. ↑ A pest megyei gazdasági egyesületnek, Nemzet 5. évfolyam 1300. szám, 1886. április 13. (arcanum.com)
  40. ↑ A pest megyei hitelszövetkezet Nemzet 5. évfolyam 1323. szám, 1886. május 7. (arcanum.com)
  41. ↑ Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei hitelszövetkezet. — Magyar Compass 16. - 1888. (arcanum.com)
  42. ↑ Budapesti Hírlap 6. évfolyam 269. szám, 1886. szeptember 28. (adt.arcanum.com)
  43. ↑ Fővárosi ügyek. Épitő Ipar 11. évfolyam 7. (528.) szám, 1887. február 13. (adt.arcanum.com)
  44. ↑ Életjelek Cinkotán., Budapesti Hírlap 7. évfolyam 39. szám, 1887. február 9. (adt.arcanum.com)
  45. ↑ Nyaraló-építő szövetkezet Cinkotán. Budapesti Hírlap 7. évfolyam 243. szám, 1887. szeptember 4. (adt.arcanum.com)
  46. ↑ a b Földes Gábor, egyesületi titkár: Mátyásföld, Rákos Vidéke 10. évfolyam 4. szám, library.hungaricana.hu - 1910. január 23.
  47. ↑ A magyar gazdák hadsereg-ellátási szövetkezete, Pesti Napló 39. évfolyam 257. szám, 1888. szeptember 17. (arcanum.com)
  48. ↑ Központi Értesítő 17. évfolyam, 1. félév / 3. szám, library.hungaricana.hu - 1892. január 10.
  49. ↑ Az agrár Magyarország impozáns seregszemléje lesz a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének paviüonja a mezőgazdasági kiállításon, Délmagyarország 16. évfolyam 67. szám, library.hungaricana.hu - 1940. március 24.
  50. ↑ Kapitalista iratanyagok fondjai, Incze Miklós: A Központi Gazdasági Levéltár fondjainak Jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke) II. Budapest, library.hungaricana.hu - 1959.
  51. ↑ Magyar mezőgazdák szövetkezete. Gazdasági Mérnök 15. évfolyam 10. szám, 1891. március 8. (arcanum.com)
  52. ↑ Magyar tőzeg és műtrágya Ipar részvénytársaság, Nemzet 11. évfolyam 3520. szám, 1892. június 16. (arcanum.com)
  53. ↑ Központi Értesítő 17. évfolyam, 2. félév / 61. szám, 1892. július 28. (arcanum.com)
  54. ↑ A magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság, Budapesti Hírlap 13. évfolyam 84. szám, 1893. március 25. (arcanum.com)
  55. ↑ Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, library.hungaricana.hu - 1890.
  56. ↑ Egy kocsozó-egylet, Vadász- és Versenylap 34. évfolyam 58. szám, library.hungaricana.hu - 1890. október 2.
  57. ↑ Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet, A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. library.hungaricana.hu - 1999.
  58. ↑ A Tattersall., Pesti Hírlap 31. évfolyam 274. szám - 1909. november 19.
  59. ↑ A «Magyar Tattersall-egylet» (a tervezett «kocsizok egylete»), Vadász- és Versenylap 35. évfolyam 4. szám, library.hungaricana.hu - 1891. január 25.
  60. ↑ Kiállítási értesítő, Gazdasági Mérnök 16. évfolyam 51. szám, 1892. december 18. (arcanum.com)
  61. ↑ A májusi ünnep, Pesti Napló 44. évfolyam 126. szám, 1893. május 3. (arcanum.com)
  62. ↑ Virágkorzó Budapesten, Vasárnapi Ujság - 40. évfolyam, 23. szám, epa.oszk.hu - 1893. június 4.
  63. ↑ Magyar-Tattersall-Egylet. Vadász- és Versenylap 37. évfolyam 6. szám, library.hungaricana.hu - 1893. február 5.
  64. ↑ A «Magyar Tattersall Egylet» Vadász- és Versenylap 38. évfolyam 61. szám, library.hungaricana.hu - 1894. október 7.
  65. ↑ a b Országos lótenyésztés, Vadász- és Versenylap 35. évfolyam 7. szám, library.hungaricana.hu - 1891. február 15.
  66. ↑ Az 1896-ik évi országos kiállítás., Köztelek – III. évfolyam 23. szám, 1893. március 22. (arcanum.com)
  67. ↑ Kiadott vasúti előmunkálati engedélyek 1891. julius 1-től 1892. julius 1-ig. Magyar Compass 20. - 1892. (arcanum.com)
  68. ↑ Főrendiházi napló, 1892. II. kötet XXIV. országos ülés, library.hungaricana.hu - 1893. február 7.
  69. ↑ Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3. 42. országos ülésnap (1894. február 8.); 51. országos ülésnap] (1894. május 10.); 54. országos ülésnap] (1894. június 1.); 58. országos ülésnap] (1894. június 21.); 54. országos ülésnap] (1894. június 22.); library.hungaricana.hu
  70. ↑ a b Esztergom és Vidéke 15. évfolyam Az összes primási birtokok bérlete 26. szám; A primási birtokok bérbevétele. 28.szám; A primási birtokok bérbeadása. 33. szám; A primaciális tisztek javadalmazása. 36. szám, A pímási birtokok. 71. szám - 1893. március 30., április 6., 23., május 4., szeptember 3.
  71. ↑ a b Esztergom és Vidéke 16. évfolyam A herczegprimás birtokainak bérbeadása. 48.szám; A primási birtokok bérlete. 50. szám; A primási javak bérbeadása, 60. szám - 1894. június 17., 24., július 29.
  72. ↑ Sajnálattal értesültünk, Vadász- és Versenylap 38. évfolyam 2. szám, - 1894. január 6.
  73. ↑ Beniczky Gábor öngyilkossága Budapesti Hírlap 14. évfolyam 186. szám - 1894. július 7. (online: adtplus.arcanum.hu)
  74. ↑ Pécsi Közlöny2. évfolyam 76. szám, 1894. július 8. (arcanum.com)
  75. ↑ Egy öngyilkos és 5000 forint., Felsőmagyarország 12. évfolyam 204. szám, 1896. szeptember 5. (adt.arcanum.com)
  76. ↑ Az öngyilkos hagyatéka, Pesti Hírlap 17. évfolyam 336. szám, 1895. december 7. (adt.arcanum.com)
  77. ↑ Fővárosi Lapok XXXI. évfolyam. 187. szám, 1894. július 8. (adt.arcanum.com)
  78. ↑ Gyámságok, Pesti Napló 48. évfolyam 172. szám - 1897. június 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
  79. ↑ A budapesti központi tejcsarnok-szövetkezet ma délelőtt tartotta a »Hungária« egyik termében évi rendes közgyűlését, Nemzet 4. évfolyam 1158. szám, 1885. november 22. (arcanum.com)
  80. ↑ BUDAPESTI TEJIPAR // TÖRTÉNETE: Karpfenstein utcza 18-20 az első telephely, Tóth Zsiga Miklós blogja - 2011. október 8.
  81. ↑ Nyaraló építő szövetkezet Czinkotán, Nemzet 6. évfolyam 1800. szám, 1887. szeptember 4. (arcanum.com)
  82. ↑ Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet, Országos és heti vásárok betűrendes jegyzéke, A Pesti Hirlap Naptára 24. évfolyam - 1914. (online: adtplus.arcanum.hu)
  83. ↑ Szémen Richárd: A cinkotai kiserdő, bp16.hu - 2020. szeptember 1.
  84. ↑ Az orsz. magyar gazdasági egyesület közleményei, Köztelek – 1894. 78. szám, 1894. szeptember 29. (adt.arcanum.com)
  85. ↑ Galgóczy Károly: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület története második rész 1876-tól az 1897-dik évig, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság , mezogazdasagikonyvtar.hu - 1898.
  86. ↑ Caprera utca, Utcaelnevezési javaslatok Budapest XIII., XVI., XVII., XVIII., XX. kerületében; Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu - 1983. október 12.
  87. ↑ Schmidt Sándor Czinkota geologiai viszonyairól (239-342. o.), Földtani közlöny 23. köt. 11-12. füz. - 1893. november-december
  88. ↑ A MAGYAR NEMZET GYÁSZNAPJÁN Közvetve az első cinkotai és egyben kerületi, épített megemlékezés október 6-ra. Batthyányi Ilona és Beniczky Gábor az általuk az 1880-as években Garibaldiról elnevezett Caprera patakra épített gátja 2008-ban. A bal oldali, felülről második kősoron még látszik a bevésett BI minogram. A szimmetrikus oldalon (kevésbé láthatóan) pedig ott a BG monogram. bejegyzés a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ Facebook-oldalán - 2023. október 6.
  89. ↑ Graf C. G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild mit Beil., Ansichten und Vorbildern, Dritter Band: Die ungarische Landespferdezucht. Die Privatgestüte. Erster Teil.; Stuttgart. Verlag von Schickhardt & Ebner (Konrad Wittwer) zobodat.at - 1894 (németül)

Források[szerkesztés]

  • Anyakönyv: Zsámbok r.k., 32/1852. folyószám (familysearch.org)
  • Gábor Beniczky, geni.com
  • Justh Zsigmond naplója és levelei (Hazai napló 1889), fordító Zsámboky Zoltán; Szépirodalmi Kiadó, mek.oszk.hu – 1977. (MEK-be került: 2008-02-04)
  • Lantos Antal: Sashalom története a kezdetektől 1950-ig (Budapest, 2008) ISBN 978-963-88120-0-1
  • Lantos Antal: Cinkota története I. Mohácstól 1860-ig, Kertvárosi helytörténeti füzetek 17. – 2009.
  • Lantos Antal: Cinkota története II. 1860-tól 1920-ig, Kertvárosi helytörténeti füzetek 18. – 2011.
  • Lantos Antal: Mátyásföld története, Kertvárosi helytörténeti füzetek 28. – 2012.
  • Lantos Antal: Cinkota története III. 1920-tól 1950-ig (A Pejacsevicj-telep elválási kérelme), Kertvárosi helytörténeti füzetek 29. – 2013.
  • Nagy Sándor: A házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a 19. században disszertáció, ELTE, Történelemtudományok Doktori Iskola, doktori.btk.elte.hu – 2012.
  • Széman Richárd: Cinkota hányatott utóéletű földesura, Beniczky Gábor, XVI. kerületi újság XXXI. évfolyam 3. szám, bp16.hu – 2022. február 9.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Beniczky_Gábor_(nagybirtokos)&oldid=26762056”