Sashalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sashalom
A XVI. kerület polgármesteri hivatala Sashalmon
A XVI. kerület polgármesteri hivatala Sashalmon
Egyéb elnevezés: Sasi
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület XVI.
Alapítás éve 1882
Városhoz csatolás 1950
Korábbi rangja nagyközség
Irányítószám 1163
Népesség
Teljes népesség 15 288 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Sashalom (Budapest)
Sashalom
Sashalom
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 19° 10′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 19° 10′ 12″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sashalom témájú médiaállományokat.

Sashalom 1950 óta Budapesthez tartozó, egykor önálló település, ma városrész a XVI. kerületben.

Fekvése[szerkesztés]

Határai[szerkesztés]

Lőcs utca a Budapesti úttól – Sasvár utca – Futórózsa utca – Veres Péter út – Jókai Mór utca és meghosszabbított vonala – Pesti határút – Sárga rózsa utca – Veres Péter út – MÁV Körvasút – Budapesti út (páratlan oldal) a Lőcs utcáig.

Közlekedés[szerkesztés]

A 8-as, 9-es HÉV-vel érhető el a leggyorsabban és a legkényelmesebben. Az Örs vezér terétől számos buszjárattal is megközelíthető.

Története[szerkesztés]

Egyes források szerint a 16. században[2] Farkashalom néven említik népnyelven, mivel a cinkotai, kereszt­úri és pesti határok mentén a török időkben a legenda szerint egy Farkas nevű vitéz volt eltemetve. Lantos Antal helytörténész ezt a helyet két, 1325-ben keletkezett okirat és az 1701-es bejárás alapján a mai Sárgarózsa és Pesti határút találkozásához helyezi, és állítása szerint a Sashalomnak nevet adó domb ettől 3 km-re van. Ami biztos, hogy az 1880-as években készült III. katonai felmérés térképén csak a Sashalom (Határi hegy) elnevezés szerepel.

Cinkota – ahova a mai Sashalom területe is tartozott – 1259-től a Nyulak szigeti Domonkos-rendi apácák tulajdona volt. A mai Sashalom területén sem iratokban, sem térképen nem találtak[2008-ig] semmilyen elnevezést, egészen egy 1852-es német nyelvű (Bécsben kiadott) térképig, ahol már három helyet is megneveznek ezen a területen: Határhegy (ahol a XVI. kerületi önkormányzat épülete áll) Cinkota és Szentmihály határán, Lucska tanya (később major, a mai Hősök fasorának irányában délre) a Kerepesi út déli oldalán és egy csárdát, a Wirthaust, mely utóbbi kettő környezetében már lakosoknak kellett lenniük. Az 1860-as schematismusban[m 1] Praedio[m 2] Rétesi 10 fővel, az 1892-esben Réti-puszta 17 fővel, míg az 1901-esben már Réti-puszta (alias Lúcska) szerepel 45 fővel. A Czinkotai Nagy Itzével először az 1867-es schematismusban találkozhatunk, ami 9 fő létszámú, 1900-ban 12. Ezután már a Sashalmot alkotó telepek nevei szerepelnek az 1900-as népszámlálás kimutatásában (e szerint Ehmann-telepen 226-an; Huszka-telepen 114-en; Lucska-majorban 46-an laktak). A századforduló körüli térképeken egyértelműen kitűnik, hogy addig, ezek mellett csak a Szentmihályra vezető utak mentén jöttek létre betelepült részek.

A vesztett szabadságharc és az 1867-ben megtörtént a kiegyezés után 1872-ben Buda, Óbuda és Pest egységes főváros lett, ahol központosodott az államigazgatás, és a gazdaság elindult a tőkés ipari fejlődés útján. Így hatalmas munkaerőigény keletkezett a gyárakban és a központi államigazgatásban, aminek közellátás mellett, olcsó lakhatási lehetőségeket – melyre a Pestet körülvevő területek alkalmasnak mutatkoztak – majd az ahhoz megfelelő közlekedés kialakítását kellett megteremteni. Sashalom kialakulására nagy hatással volt az ezzel egy időben történő Mátyásföldön és Rákosszentmihályon történő hasonló tulajdoni és területi változások, építkezések és az úthálózat fejlődése (hiszen a mocsaras területeken átvezető utakat a sashalmi dombon bányászott sóderrel töltötték fel). A fejlesztést a cinkotai vonalon megkönnyítette, hogy a BHÉV sínpályáihoz szükséges terület Budapest határától Cinkotáig ekkor még többségében egyetlen tulajdonos, Beniczky Gábor tulajdonában állt. Viszont könnyelmű életmódja és felelőtlen gazdálkodása következtében tőle, majd 1894-es öngyilkosságát követően 10 évvel (amikorra rendezték a vagyonmegosztást unokahúga gróf Pejácsevics Márkné Beniczky Mária és a haszonélvezeti joggal rendelkező özvegy Beniczkyné Batthyány Ilona között) utódaitól könnyen megvásárolható vált szinte az egész tulajdonukat képező terület.

Az egykori HÉV vágányok helyére épített Helytörténeti Fasor Sashalmon (Budapest XVI. kerülete)

Miután Ehmann Viktor – a Cinkotai Nagyicce nevű vendéglő bérlője, majd tulajdonosa – időben felismerte, hogy a mezőgazdasági művelésre korlátozottan felhasználható, nagy részben mocsaras (ami még hosszú ideig kísértette,) terület kis telkekre parcellázva igen értékessé tehető, Beniczky Gábortól és Cinkota községtől – közel 40 év alatt – felvásárolta a Cinkotához tartozó területet, lecsapoltatta és 1880-as évek végétől kezdődően Huszka Gyula, cinkotai főjegyzővel együtt – később, gyermekeik összeházasodásával rokonokká válnak – felparcelláztatták. A mai Batsányi úttól keletre eső részt Huszka, a Pest felé esőt Ehmann. Ezeket a részeket később róluk nevezték el. Bár aztán, a könnyebbség kedvéért először csupán ezt a kettőt, majd később az egész későbbi Sashalmot Ehmann-telepnek nevezték.

A HÉV vonalai közül az elsők között építették ki a cinkotait 1888 nyarára. Megindulása után a terület gyorsan fejlődött. Megépült hozzá Rákosszentmihályról egy keskeny nyomtávolságú lóvasút a mai Nagyicce állomásig. Ez 1913-ig működött. 1889 őszéig megépült a Körvasút is, ám ekkor még csak teherforgalom volt rajta (csak 40 évvel később, a személyforgalom megindulásával együtt kapott Sashalom megállóhelyet az akkori Cinkotai (ma Budapesti) határútnál). Mindeközben a lóvasútvonalak is megmaradtak (illetve visszaállították), és fejlődtek.

A Sashalom szó, mint településre utalás először 1907-ben egy kérvényben jelenik meg, melyet el is fogadtak, miszerint a BHÉV Almásy Pál-telep állomás nevét az azon területet jelző »Sashalom«-ra változtassák. Hasonlóképpen jártak el a ma is Nagyicce, akkor Rákosszentmihály állomás név megváltoztatásával. A fejlődés következtében még egy, harmadik HÉV-állomás megnyitására is sor került – melyet 1970-ben szüntettek meg – Kossuth Lajos tér néven.

Az új gödöllői Helyi Érdekű Vasút motorkocsi (1930 előtt)

1907-1911 között lassanként az érdekek mentén (iskola, egyház, postahivatal, vízrendezés és további parcellázások, BHÉV villamosítása és kivezetése Gödöllőig, majd ezzel a telep villamosítása, iparosodása) kialakult egy igény az önállósulás felé.

Először 1919 májusában nyerte el az eddigre már 6000 lakossal rendelkező telep az önállóságot a belügyi népbiztostól, Sashalom néven, mely csupán – papíron – 4 hónapig tartott Cinkota és Sashalom igen jelentős (területi, adózási kérdésekből adódó) ellentéte miatt. Előbbi mezőgazdasági tevékenysége miatt, míg utóbbi elsősorban ipari és szellemi foglalkozású lakossága miatt más jellegű fejlesztésekben volt érdekelt. Cinkotából végül 1923. január 20-án vált ki önálló nagyközségként. (Ehmann Viktor 1928-ban hunyt el.)

Ez után többször előkerült más nagyközségekkel való egyesülés, sőt a várossá válás gondolata is. Az 1920-1950-es évek rendkívül sok politikai és társadalmi változása a nagyközségre is hatást gyakorolt. Önállósága, a nehézségek ellenére is sikeresnek mondható, kialakult segélyezési rendszerével, kulturális és civil egyesületeivel, életével, ipari és társadalmi fejlődésével. Nagy-Budapest terve már 1903-tól fölmerült a fővárosban, több határvonal mentén, melynek – biztos pontként – az Ehmann-telep (vagyis Sashalom) mindig részét képezte. Megvalósítására azonban csak jóval később került sor: 1950. január 1-jétől Sashalmot (is) Budapesthez csatolták.

Telepek nevei ezen a területen 1890-1950 között[szerkesztés]

Ehmann-telep (a HÉV-től északra fekvő területeken, de sokáig egész Sashalom területét is ezen a néven említik), az 1900-as évek elején ebből szakad ki:
a Huszka-telep és
majdnem ugyanakkor a Tuszkulánum (1911), a későbbi Újmátyásföld;
Nagyitcze telep (az úgynevezett Lucska-majornál), ami területén épült
a (volt katonai) Barakk-telep (1915), később Kislakás, majd Állami lakótelep (az 1960-as években ezen a területen épült fel a Lándzsa utcai lakótelep[3]);
és Új telep (vagy Dühöngő, az uralkodó erős széljárás miatt[4]) – a két utóbbi településrész nevét csak 1928-ban hagyták jóvá.

Gazdaság[szerkesztés]

  • A Nagyicce fogadótól Rákoskeresztúr irányában, az első világháború alatt fogolytábornak készült kő- és fa épületekből álló barakktábora még a háború alatt a repülő-csapatok anyagszertára lett, amiben műhelyek, raktárak és gyárhelyiségek kaptak helyet. Először 1919-ben ideiglenesen, mint a 32. sz. népfelkelési barakktáborban orosz és ukrán rokkantakat és hadifoglyokat helyeztek el,[5][6] majd nagyobb részben az 1930-as években, a gazdasági hanyatlás után rendeztek be szükséglakásokat és telepítették oda a Budapesten kilakoltatott, vagy el nem helyezhető szegény családokat. A 35 katasztrális hold és 259 négyszögöl kiterjedésű ingatlant 1922-ben az Országos Lakásépítő Bizottság vette át, 1929-től pedig a Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium kezelte ezeket az épületeket. Az így keletkezett sashalmi állami lakótelepet, számos közigazgatási és rendészeti problémát okozva, többek között a nagyarányú munkanélküliek ellátása és a közművesítés elmaradottsága miatt sem Budapest nem akarta befogadni, sem pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nem kívánta felvállalni költségeit.[7][8][9] 1961-ben aztán ennek helyén kezdték el építeni a Lándzsa utcai lakótelepet.[10]
  • 1918-ban Sashalmon a Hősök fasora 20. szám alatti gyártelepén kezdte meg működését a Continental Film később Fotóipar Részvénytársaság, amely nyers filmek, valamint fotokémiai és vegyészeti cikkek gyártásával és forgalomba hozatalával foglalkozott. Az alapító tagok között ott találhatjuk dr. Schuller Imrét és Rott Andort is. 1923-ban 20-30 000 méter pozitívet gyártott naponta, azonban 1923. május 1-jével, amikor az Atlantica tröszt nevű főrészvényes kivált a nyersfilmgyárból, Oplatkáék a legnehezebb körülmények között tarthatták csak fönn még egy ideig a filmgyárat. Így már nem tudták felvenni a versenyt a külföldi olcsóbb filmgyártókkal (mint az Agfa, Tenax és Kino).[11] 1931-től, hogy megmentsék az 1925 óta[12] felszámolás alatt álló gyárat fonóipari munkálatokat is végeztek az alapító-felszámoló Oplatka Ferenc irányítása alatt. Halála után[13] 1936-ban Szenes László vette át az üzem vezetését[14] Rex az első magyar filmtekercs és lemezgyár néven.[15]
  • Az Orion vállalat műszerkészítő részlegéből alakult az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG). A gyárat eredetileg az újpesti Baeder szappangyárban helyezték el, majd 1951-ben a sashalmi úgynevezett Ehmann-telepen a József Attila-Ond vezér útja és a Határerdő által határolt területen jelölték ki a gyár új telephelyét. A gyár 1954-től 1995-ig az új telephelyen működött. Az EMG a magyar elektronikai ipar megteremtője volt. Sashalom legnagyobb munkáltatójaként több mint 2000 alkalmazottat foglalkoztatott, ebből 200 felett volt a mérnökök száma. 237 elfogadott szabadalmával a hazai műszaki fejlesztés élvonalába tartozott. Itt készültek a hazai elektronikai ipart megalapozó generátorok, oszcilloszkópok. Itt fejlesztették ki és gyártották az egyetlen hazai fejlesztésű számítógépet az EMG 830-at és a Hunor CNC szerszámgépvezérléseket. A gyárat a rendszerváltás után felszámolták. (Most „EMG ipari park” van a helyén).

Fontosabb közterületek[szerkesztés]

  • Veres Péter út
  • Havashalom park – Sashalmi sétány (a polgármesteri hivatal és a piac közötti részen)[16]
  • Reformátorok tere[17]

Képgaléria[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Schematismus: a katolikus egyház kétévenkénti nyilvántartása
  2. Praedio: major, puszta

Források[szerkesztés]

  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. Tanulmányok Budapest múltjából 4. kötet (1936.), Belitzky János : Száz év a pesti határ életéből. - 1663 tájától 1756 tájáig111-156
  3. Iván László: Budapesti falanszterek: A tömeges lakásépítés térbeli konzekvenciái (1. melléklet. Budapest 1945 után épült jelentősebb lakótelepei). Földrajzi Értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 73–99. o. Hozzáférés: 2017. jún. 30.
  4. Lantos Antal: A településrészekről röviden 3. Sashalom XVI. kerületi újság XXII. évfolyam 18. szám, budapest16.hu - 2013. szeptember 25.
  5. A Világ tudósítójától: Palotából - a barakklakásba Készülnek a szükséglakások — Akiket kidobtak az utcára (5. oldal), Világ 10. évfolyam, 108. szám - 1919. október 15. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. Esztergomi járás főszolgabirájától: Magyar Belügyminiszter. 236762/ 54. 1919. másolata Orosz volt hadifoglyokkal, internáltakkal való eljárás (2. oldal), Esztergom és Vidéke, 1919/ 142. szám, library.hungaricana.hu - 1919. december 28.
  7. Rákos Vidéke, 35. évfolyam, 30. szám, A sashalmi lakótelep ügye (1. oldal), library.hungaricana.hu - 1935. július 28.
  8. Nem kell a fővárosnak a sashalmi nyomortelep Pest vármegye Budapesthez akarja csatoltatni a telepet, ahol a lakosságnak csak 10 százaléka keresőképes (5. oldal), Független Budapest 30. évfolyam, 43. szám, library.hungaricana.hu - 1935. októban 23.
  9. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 193514. 1935. október 23. rendes közgyűlés (450. A közgyűlés tárgyalja a polgármester 18.978/1935—1. számú előterjesztését, Sashalom község állami lakótelep területének közigazgatásilag Budapest székesfőváros területéhez való átcsatolása ügyében., 297-298. oldal), library.hungaricana.hu
  10. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) XVI. ker. Lándzsa-utcai lakótelep-építkezés módosított beruházási programja és tervfeladata, library.hungaricana.hu - 1961. június 16.
  11. Lajta Andor: A magyar filmlaboratóriumok története 1901-1961 (54. old.), Filmspirál 6. évfolyam 24(3). szám, epa.oszk.hu - 2000
  12. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1925-1926, 1. évfolyam II. rész - B) Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaságok "C" (607. oldal)
  13. Szémán Richárd: A sashalmi Continental nyersfilmgyárról (12. oldal), XVI. kerületi újság XXI. évfolyam 14. szám, bp16.hu - 2012. július 21.
  14. Megkezdi üzemét a sashalmi nyersfilmgyár (12. oldal), Magyar Közgazdaság 6. évfolyam, 44. szám - 1936. október 29. (online: adtplus.arcanum.hu)
  15. Prágai Magyar Hírlap, 17. évfolyam, 141. (4584.) szám Magyar film- és lemezgyár (8. oldal), library.hungaricana.hu - 1938. június 22.
  16. Havashalom park - Sashalmi sétány, Zöld Kalauz (hozzáférés: 2017. november 9.)
  17. MTI: Íme a Reformátorok tere!, 16.kerulet.ittlakunk.hu - 2017. október 30.
  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 387–388. o. ISBN 963-05-6411-4  
  • Budapest teljes utcanévlexikona
  • Szentes Lajosné: A XVI. kerület története (Budapest, 1971.)
  • Lantos Antal: Sashalom története a kezdetektől 1950-ig (Budapest, 2008) ISBN 978-963-88120-0-1