Schöpflin Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schöpflin Aladár
Székely Aladár fényképén
Székely Aladár fényképén
Születési név Schöpflin Aladár
Született 1872. október 4.
Maniga
Elhunyt 1950. augusztus 8. (77 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Foglalkozása műkritikus, irodalomtörténész, író, műfordító
Díjak Baumgarten-díj (1929, 1936)
Greguss-díj (1932)
Kossuth-érdemrend (második osztály) (1948)
Kossuth-díj (1949)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schöpflin Aladár témájú médiaállományokat.

Schöpflin Aladár (Maniga, 1872. október 4.Budapest, 1950. augusztus 8.[1]) magyar műkritikus, irodalomtörténész, író, műfordító. Schöpflin Gyula (1910–2004) író apja.

Életpályája[szerkesztés]

Evangélikus teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte, filozófiát a Budapesti Egyetemen tanult. 1898-ban a Vasárnapi Ujság segédszerkesztője lett. Ezután a Huszadik Század munkatársa is volt. A Nyugatnak kezdettől fogva (1908) munkatársa, egyik vezető kritikusa volt. 1909-től a Franklin Társulat irodalmi titkára. 1918-tól a Vörösmarty Akadémia főtitkára volt. 1919-1923 között a Szózat című napilap irodalmi rovatvezetője volt. Az 1926-ban létrehozott Magyar PEN Club egyik szervezője volt. 1933-1942 között a Tükör című folyóiratnál a színházi rovatot vezette. 1936-tól a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1941-től a Baumgarten-díj kurátora, valamint a Magyar Csillag társszerkesztőjeként működött Illyés Gyula mellett. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta.

Munkássága[szerkesztés]

Jelentős része volt Ady Endre, Móricz Zsigmond és mások elismertetésében. Sokat fordított angolból, franciából, németből. Szerkesztette a Magyar színházművészeti lexikont. Számos kisebb tanulmányt és esszét írt a magyar irodalom jeles alkotóiról, arcképvázlatokat a világirodalom klasszikusairól. Kritikusi érdeklődése kiterjedt a konzervatív irodalom képviselőinek műveire is (pl. Szabolcska Mihály, Bárd Miklós). Sok tanulmányban foglalkozott Gyulai Pál, Péterfy Jenő és Ignotus szerepével. Az 1920-as, 1930-as évek irodalmi vitáiba bekapcsolódott, békítő, egyeztető szándékkal írta írásait, felvázolta az irodalmi szakadás politikai hátterét, átfogó képet adott a századelő irodalmáról, elsősorban a Nyugat jelentőségéről.

Schöpflin Aladár és Schöpflin Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-2-42.

Művei[szerkesztés]

  • Magyar írók (1917)
  • Mossóczy Pál szép nyara (regény, 1921)
  • Piros ruhás nő (regény, 1921)
  • Hatvani professzor feltámadása (elbeszélés, 1923)
  • Írók, könyvek, emlékek (1925)
  • Vége a szép nyárnak (dráma, 1925)
  • A piros ruhás hölgy (dráma, 1926)
  • Ady Endre (1934)
  • Őszi szivárvány (dráma, 1934)
  • A magyar irodalom története a XX. században (1939)
  • Mikszáth Kálmán (1941)
  • Válogatott tanulmányok (1967)
  • Vihar az akváriumban

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Fukári Valéria 2012: Schöpflin Aladár magyarországi apai ősei, családtörténete. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.