A Pendragon legenda (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Pendragon legenda
A Pendragon legenda címen először kiadott könyv borítója
A Pendragon legenda címen először kiadott könyv borítója
Szerző Szerb Antal
Eredeti cím Rózsakereszt
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Téma rózsakeresztesek
Műfaj filológiai detektívregény
Kapcsolódó film A Pendragon legenda
Kiadás
Kiadó Franklin Társulat
Kiadás dátuma 1934
Magyar kiadó Magvető Kiadó
Magyar kiadás dátuma 2007
Média típusa könyv
Oldalak száma 424
ISBN9789631424607
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A Pendragon legenda Szerb Antal 1934-ben megjelent regénye, egyben a szerző legfőbb szépirodalmi alkotása. Hegedüs Géza szerint „A magyar irodalom legvilágirodalmibb remekművei közé tartozik,” Poszler György pedig „a csodaigézte filozopter egyszeri mesterművé”-nek nevezte. Műfaját illetően az esszéregény, bűnügyi regény és a kísértethistória keveréke, és ugyanezeknek a paródiája, maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. 1934-ben Rózsakereszt címmel jelent meg.[1]

Háttere[szerkesztés]

Szerb Antal jó ismerője volt az angol irodalomnak, és több utazást tett Angliában; 1929-ben pedig ösztöndíjasként hosszabb ideig ott tartózkodott. Az angol kultúra iránti rokonszenve már korábban is megmutatkozott: Tanulmányt írt Chestertonról[2] és Huxleyról, valamint egy áttekintést Az angol irodalom kistükre címmel. A Pendragon legenda stílusjegyein kimutatható a korabeli angol próza hatása: a fordulatos, természetfeletti elemeket tartalmazó cselekmény Chesterton és John Cowper Powys, John Collier és David Garnett műveinek hangulatára emlékeztet, a szereplők Huxley és Virginia Woolf alakjaival állnak szellemi rokonságban.

A regény témájával részben átfedésben van a szerző A rózsakeresztesek című esszéje. Ebben Szerb Antal – csakúgy mint regényében – ír az alkímia elértéktelenedéséről, a tudományos hozzáállás megváltozásáról, valamint a rózsakeresztesekről. Míg A Pendragon legenda ironikus nosztalgiával ugyan, de hihetőnek mutatja be a rózsakeresztesek elméletét, az esszé szerint az alapművek szerzője Johann Valentin Andreae, aki csupán szórakozásból írta ezeket.

Történelmi vonatkozások[szerkesztés]

A regénybeli Pendragon-család ősei, Llewelyn ab Iorwerth (Nagy Llewelyn, kb. 1172-1240), illetve unokája, Llewelyn ap Gruffydd (Utolsó Llewelyn, kb. 1223-1282) létező történelmi alakok. Előbbi Gwynedd hercege volt, azonban de facto majdnem az egész Wales a fennhatósága alá tartozott, utóbbi pedig a független Wales utolsó uralkodója. A család többi tagja azonban az író teremtménye.

A rózsakeresztesek társasága, Paracelsus, Christian Rosenkreutz és Robert Fludd valóban léteztek; a mozgalom alapművei valóban a Chymische Hochzeit, a Fama Fraternitatis R.C., illetve a Confessio Fraternitatis R. C. voltak.

Főszereplői[szerkesztés]

A narrátor Bátky János, az író önmagáról rajzolt paródiája, angol-magyar szakos bölcsész, aki hatalmas műveltséggel és minimális gyakorlati érzékkel rendelkezik. Egy regénybeli beszélgetésben partnere így jellemzi: „Maga nem jó ember, nem is rossz ember, az intellektuelre nem húzhatók ezek a kategóriák.”

Bátky vendéglátója, akinek személye és családja a bonyodalom középpontjában áll, Owen Pendragon, Earl of Gwynedd „egészen dónkihotosan arisztokratikus ember.” A családi hagyományokat kutatva magáévá teszi a rózsakeresztesek elméleteit, és a modern tudomány eszközeivel, biológiai kísérletekkel próbálja eredményeiket megismételni. Fiatalkori szerelme, Eileen St. Claire romlott, démonikus alak, de az Earl évtizedekkel később is bálványozza, még önmagának sem hajlandó bevallani, hogy tévedett megítélésében.

Cselekménye[szerkesztés]

Az Earl of Gwynedd meghívja Bátky Jánost llanwygani kastélyába, hogy a családi könyvtárban folytathassa kutatásait a rózsakeresztesekkel kapcsolatban. Így a tudós belekeveredik egyrészt egy modern bűnügybe, ami egy hatalmas vagyon megszerzésére irányul, másrészt egy kísértethistóriába.

Fogadtatása és hatása[szerkesztés]

A regényt megjelenése évében, illetve a következő évben ismertette többek között az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, az Írás, illetve a Nyugat.

Cseh, angol, német, spanyol, francia és bolgár nyelvű fordítása is megjelent. 1974-ben Révész György rendezésében filmesítették meg, a főbb szerepeket Latinovits Zoltán és Darvas Iván alakította. 1982-ben Bencsik Imre színpadi művé adaptálta Úriember jó kriptából címen.

A kortárs kritika posztmodernnek minősíti a regényt, azt állítva, hogy Szerb Antal ezzel megelőzte Umberto Eco A rózsa neve című világsikerű művét.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A Pendragon legenda témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]