Illés Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Illés Endre
Az 1983-as Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1983-as Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1902. június 4.
Csütörtökhely
Elhunyt 1986. július 22.[1] (84 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) esszé, elbeszélés, dráma
Fontosabb művei Krétarajzok, Gellérthegyi éjszakák, Árnyékrajzok
Kettős kör
Igézet
Spanyol Izabella
Kitüntetései
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1937, 1939)
József Attila-díj (1962, 1978)
Kossuth-díj (1963)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Illés Endre témájú médiaállományokat.

Illés Endre (Csütörtökhely, 1902. június 4.Budapest, 1986. július 22.) magyar elbeszélő, drámaíró, könyvkiadó igazgató, műfordító, műkritikus.

Életpályája[szerkesztés]

Illés Endre sírja Budapesten. Farkasréti temető: 45/1-2-24.

Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén végezte. Érettségi után Budapesten orvostanhallgató, első mestere Korányi Sándor volt. Írói tehetségére Mikes Lajos figyelt fel. A Pesti Naplóban és Az Estben jelentek meg első elbeszélései. Első novelláskötetében az érett elbeszélő biztonságával elemezte az emberi érzéseket. Ekkor már a Nyugat megbecsült kritikusai és esszéírói közé tartozott. 1938-tól a Révai Könyvkiadó irodalmi vezetője volt. A második világháború alatt több olyan külföldi író sorozatban való kiadását kezdeményezte, akiknek megjelentetése antifasiszta megnyilvánulás volt (Dosztojevszkij, Thomas Mann, Anatole France, Oscar Wilde). 1950-ben, a Révai Könyvkiadó államosítása után eltávolították a szerkesztőségből, évekig a könyvkiadó műszaki osztályán dolgozott, s e méltatlan, hallgatásban eltöltött esztendők során olyan gazdag könyvkiadói tapasztalatokra tett szert, hogy 1957-től igényes és hozzáértő igazgatója lehetett a Szépirodalmi Könyvkiadónak. Kifejezésmódjára hatott Stendhal és Maupassant, akiknek nem egy művét az ő pontos, magas színvonalú fordításában ismerhette meg a közönség. 1965-ben kidolgozta a Magyar Remekírók kiadási tervét. A magyar irodalom klasszikusainak kiadása, amely az 1973-as Könyvhéten indult, a magyar könyvkiadás történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. Halála után a Szépirodalmi Könyvkiadó Illés Endre-díjat alapított.

Művei[szerkesztés]

  • Törtetők (dráma, 1941)
  • Zsuzsa (elbeszélés, 1942)
  • A mostoha (dráma, 1947)
  • Kevélyek (elbeszélések, 1947)
  • Hazugok (dráma, 1949)
  • Történet a szerelemről és a halálról (mese, 1957; elbeszélés, 1974)
  • Krétarajzok (irodalmi portrék, 1957)
  • Trisztán (legendafeldolgozás, Vas Istvánnal, 1957)
  • Hamisjátékosok (elbeszélés, 1958)
  • Vörös és fekete (regényadaptáció, 1959)
  • Türelmetlen szeretők (dráma, 1959)
  • Kettős kör (elbeszélések, emlékezések és drámák, 1962)
  • Homokóra (dráma, 1962)
  • Rendetlen bűnbánat (dráma, Vas Istvánnal, 1963)
  • Az idegen (dráma, 1965)
  • Gellérthegyi éjszakák (tanulmányok, 1965)
  • Száz történet I.-III. (kisregények, elbeszélések, 1966)
  • Színház (dráma, 1967)
  • Írók, színészek, dilettánsok (esszék, 1968)
  • Szakadékok (elbeszélés, 1969)
  • Szigorlat (elbeszélés, 1969)
  • Festett egek (színmű, 1969)
  • Stendhal műhelyében (esszék, 1970)
  • Félelem (elbeszélés, 1971)
  • Háromaskönyv I.-III. (1972)
    • A drámaíró
    • Az esszéista
    • Az elbeszélő
  • Árnyékrajzok (esszék, 1972)
  • Mestereim, barátaim, szerelmeim I.-II. (1972)
  • Két oroszlán között (tanulmányok, útirajzok, 1973)
  • Névtelen levelek (dráma, 1974)
  • Egyszárnyú madarak (mesejáték, 1974)
  • A fele komédia (dráma, 1975)
  • Spanyol Izabella (történelmi dráma, 1976)
  • A só íze (esszék, visszaemlékezések, interjúk, 1976)
  • Hálókba bonyolódva (dráma, 1977)
  • Dileudid (elbeszélés, 1978)
  • Izabella és testvérei (dráma, 1978)
  • Ostya nélkül (elbeszélések, portrék, visszaemlékezések, 1978)
  • Mestereim, barátaim, szerelmeim (esszék, 1979)
  • Halandók I.-II. (elbeszélés, 1980)
  • Kulisszák nélkül. Tizenhét színpadi játék I.-II. (dráma, 1981)
  • Tüdőgyulladásom első éjszakája (elbeszélés, 1982)
  • Igézet. Illés Endre képeskönyve (esszék, elbeszélések, útijegyzetek, 1982)
  • Erős fényben (elbeszélés, 1983)
  • Szerelmeim, évek múlva (esszék, 1984)
  • Méhrajzás. Félszáz arcképvázlat nőkről (1985)
  • Ezüstpénz. Félszáz arcképvázlat férfiakról (novellák, 1986)
  • Szávitri: Történet a szerelemről és a halálról (Kass Jánossal, 1986)

Halála után:

  • Napfoltok (esszék, 1987)
  • „…talpig nehéz hűségbe” (naplótöredékek, útijegyzetek, emlékezések, 1988)
  • Levelei Mezei Máriának (1990)
  • Halandók és halhatatlanok (esszék és kritikák, 1990)
  • Belvárosi karácsony (elbeszélések, kisregény, 2000)

Műfordításai[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Baumgarten-díj (1937, 1939)
  • Szocialista Kultúráért (1953)
  • József Attila-díj (1962, 1978)
  • A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1962)
  • Munka Érdemrend (1962)
  • Kossuth-díj (1963, 1975)
  • Pro Arte aranyérem (1969)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
  • Munka Vörös Zászló Érdemrend (1975)
  • A Művészeti Alap Nagydíja (1982)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Több helyen helytelenül szerepel a halála napja július 25-ként. A PIM adattárában forrásolva van a július 22.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]