Guy de Maupassant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guy de Maupassant
Guy de Maupassant fotograferad av Félix Nadar 1888.jpg
Élete
Született 1850. augusztus 5.
 Franciaország, Miromesni
Elhunyt 1893. július 6. (42 évesen)
 Franciaország, Párizs, Passy
Nemzetiség francia
Szülei Gustave de Maupassant
Laure Le Poittevin
Pályafutása
Írói álneve Guy de Valmont, Joseph Prunier
Jellemző műfajok Naturalizmus, Realizmus
Első műve Boule de Suif
Fontosabb művei Le Horla
Guy de Maupasant Signature.png
Guy de Maupassant aláírása

Henri René Albert Guy de Maupassant (Miromesnil, 1850. augusztus 5.Passy, Párizs, 1893. július 6.) népszerű 19. századi francia író. A modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon. Gustave Flaubert segítette az írói pályára való felkészülését. Műveiben figyelemre méltó realizmusa, ugyanakkor megjelenik a fantasztikum és a pesszimizmus is. Aktív irodalmi karrierje csupán egy évtizedig tartott (1880-1890), ezalatt hat regényt, közel 300 elbeszélést, néhány útleírást és egy verseskötetet írt. Néhány éves betegeskedés után, negyvenhárom évesen, elmegyógyintézetben hunyt el.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben született Normandia, polgári családban, apja Gustave de Maupassant, anyja Laure Le Poittevin. Anyai nagybátyja, Alfred egyik barátja volt Gustave Flaubert, aki később nagy hatással volt Guy de Maupassant életére, írói fejlődésére is. 1856-ban született Hervé nevű öccse. Apja 1859-ben egy párizsi bankban kapott állást, Guy itt járt iskolába szülei 1860-as válásáig, mely apja kicsapongó élete miatt következett be. Ezután édesanyjával és öccsével a normandiai Étretat-ba költözött.

1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabad idejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. "Harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta lelkének atyjától, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni - és sokoldalúan műveltté lett. Úgy nevelkedett fel, hogy nyitott szemmel kell körülnézni a világban - és otthonossá vált a francia társadalom minden rétegében. Hittételként vallotta, s kezdettől végig gyakorolta, hogy világosan, szabatosan és szépen kell megfogalmaznia, amit megtudott emberekről és emberek közti kapcsolatokról. De hát mindehhez eleve nagyon tehetséges volt, csak úgy áradt belőle az elmondandó történet. Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró." (Hegedűs Géza)[1]

Flaubert-nél ismerkedett meg többek között Zolával és Turgenyevvel is. Első sikerét a Gömböc című elbeszélés hozta, mely a Médani esték (1880) című, hat író, köztük Zola egy-egy művét tartalmazó antológiában jelent meg, s melyet maga Flaubert is mesterműnek nevezett.

Elismert napilapokban és magazinokban (Le Figaro, Gil Blas, Le Gaulois, L'Écho de Paris) publikált rövidebb írásokat, elbeszéléseket. Első novelláskötete, a Tellier-ház 1881-ben jelent meg, két év alatt tizenkét kiadást ért meg, ennek bevételeiből építtetett egy házat Étretat-ban, ahol később barátaival a nyarakat töltötték. Első regénye, az Egy asszony élete (Une vie) 1883-ban jelent meg, Tolsztoj értékelése szerint a francia szépirodalom legnagyobb műve a Nyomorultak óta.

Maupassant műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik. Hat regényt, több mint háromszáz elbeszélést írt.

Sokat utazott (Algéria, Olaszország, Anglia, Franciaországon belül Bretagne, Auvergne). A "Bel-Ami" (Szépfiú) nevű, 1855-ös regénye után elnevezett hajóján tengeri körutazást is tett, erről is írt. Utolsó éveit betegen töltötte, egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novelláskötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Les Soirées de Médan" (1880) - Médani esték, novellagyűjtemény, hat író, köztük Zola, Huysmans egy-egy művével. Maupassant "Boule de Suif" (Gömböc) című novellája itt jelent meg először.
  • "La Maison Tellier" (1881) (A Tellier-ház)
  • "Mademoiselle Fifi" (1882) (Fifi kisasszony)
  • "Contes de la bécasse" (1883) A szalonka meséi)
  • "Miss Harriet" (1884) (Miss Harriet)
  • "Les Soeurs Rondoli" (1884) (Rondoli lányok)
  • "Clair de lune" (1884) (Holdfény)
  • "Yvette" (1884) (Yvette)
  • "Toine" (1885)
  • "Contes du jour et de la nuit" (1885)
  • "Monsieur Parent" (1886) (Parent úr)
  • "La petite Roque" (1886)
  • "Le Horla" (1887) (Horla)
  • "Le Rosier de Madame Husson" (1888)
  • "La Main gauche" (1889) (A bal kéz)
  • "L'Inutile Beauté" (1890) (Céltalan szépség)

Fontosabb novellák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bárónő (La baronne, 1887)
  • A csavargó
  • A gyónás (La Confession, 1883)
  • A hagyaték
  • A könnyű halál (L'endormeuse, 1889)
  • A rendjel (Décoré !, 1883)
  • A Tellier-ház (La maison Tellier, 1881)
  • A végrendelet (Le testament, 1882)
  • Az a disznó Morin! (Ce cochon de Morin, 1882)
  • Az államcsíny (Un coup d'Etat, 1883)
  • Az esernyő (La parapluie, 1884)
  • Az ékszer
  • Az ördög (Le diable, 1886)
  • Az örökség (L'héritage, 1884)
  • Céltalan szépség
  • Ékszerek (Les bijoux, 1883)
  • Gombostűk (Les épingles, 1888)
  • Gömböc (Boule de suif, 1880)
  • Horla (Le Horla, 1886, 1887)
  • Idill (Idylle, 1884)
  • Jules bácsi (Mon oncle Jules, 1883)
  • Két jó barát (Deux Amis, 1883)
  • Latinoktatás (La question du latin, 1886)
  • Miss Harriet
  • Ócskaságok
  • Öngyilkosságok (Suicides, 1880)
  • Ordas anyó (La mère sauvage, 1884)
  • Párbaj
  • Párizsi kaland (Une aventure parisienne, 1881)
  • Pincér, egy pohár sört! (Garçon, un bock !..., 1884)
  • Simon apja (Le papa de Simon, 1879)
  • Üres tanácsok
  • Yvette (Yvette, 1884)

Írói álnevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maupassant néhány írását álnéven publikálta. A következő neveket használta: Joseph Prunier (első elbeszélése, La Main d’écorché, 1875); Guy de Valmont (1876 és 1878 között); Chaudrons-du-diable (1880-ban a Gil Blas augusztus 20-i számában); Maufrigneuse (1881 és 1885 között a Gil Blas folyóiratban, mivel már szerződésben állt a Le Gaulois-val. A nevet Balzac Emberi színjátékának egyik alakja ihlette).

Filmadaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maupassant művei a francia elbeszélők között az egyik legtöbb film- és televíziós feldolgozással rendelkezők közé tartoznak. Az első, 1909-es film (The Son’s Return, D. W. Griffith rendezése) óta több mint 130 mozi- és televíziós feldolgozást tartanak számon. Néhány ezek közül:

  • A szépfiú (Bel-Ami): Augusto Genina (1919), Emilio Graziani-Walter (1920), Willi Forst (1939), Antonio Momplet (1946), Albert Lewin (1947), Louis Daquin (1957), Helmut Käutner (1968), John Davies (1971), televíziós feldolgozások: Pierre Cardinal (1983), Philippe Triboit (2005), Declan Donnellan (2012);
  • Az örökség (L’Héritage): Alain Dhenault tv-filmje a L’Ami Maupassant(1986) sorozatban és Laurent Heynemann filmje a Chez Maupassant sorozatban(2007);
  • Péter és János (Pierre et Jean): Donatien (1924), André Cayatte (1943), Luis Buñuel ("Una Mujer sin amor", 1952), televíziós feldolgozások: Michel Favart (1973) és Daniel Janneau (2004);
  • A Tellier-ház (La Maison Tellier): Met Welles, Guido Franco (1964); Pierre Chevalier (1981)

Több műve felhasználásával készült jelentősebb filmek:

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Oly szigorúan klasszikus a vonalvezetése, mint a régi francia és olasz novellistáké, tiszta epikus, csak az események elmondására szorítkozik. Ha mulatságos történetet beszél el, ő maga közben sosem tréfál, stílusának egy arcizma sem rándul meg (...)" (Szerb Antal)[2]

"Regényírónak is kitűnő volt. (...) Igazi műfaja azonban a novella. Röviden, olykor alig néhány oldalon ábrázol mosolyogva tragikus helyzeteket és reménytelen embereket." (Hegedűs Géza)[3]

"Maupassant-t a maga korában és utána is még évtizedekig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illik fiatal lányoknak olvasni. Ma már nem tekintjük művelt fiatal leánynak, aki nem olvassa Maupassant-t. Hiszen senki nem tanít úgy a szerelem szépségére és a szerelem veszélyeire." (Hegedűs Géza)[4]

"Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. (...) Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom." (Hegedűs Géza)[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok
  2. http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2792 Tíz év az örökléthez: MAUPASSANT
  3. http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Világirodalmi arcképcsarnok
  4. http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Világirodalmi arcképcsarnok
  5. http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Világirodalmi arcképcsarnok

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maupassant című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maupassant című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 808. o. ISBN 9639257079  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guy de Maupassant témájú médiaállományokat.