Émile Zola

Émile Zola
Születési név	Émile Édouard Charles Antoine Zola
Született	1840. április 2. Párizs
Elhunyt	1902. szeptember 29. (62 évesen) Párizs
Sírhely	Panthéon
Állampolgársága	Franciaország
Nemzetisége	francia
Házastársa	Alexandrine Zola Jeanne Rozerot
Gyermekei	Denise Rozerot Jacques Rozerot
Szülei	Émilie Aubert François Zola
Foglalkozása	regényíró, újságíró és művészeti kritikus
Iskolái	Lycée Saint-Louis
Fontosabb munkái	Nana (1880), Tisztes úriház (1882-83)
Émile Zola az IMDb-n Émile Zola PORT.hu-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Zola témájú médiaállományokat.

Émile Zola (Párizs, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.) francia regényíró és művészeti kritikus. A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt.

Életpályája

Apja olasz származású mérnök volt, akinek korai halála után a család rossz anyagi körülmények közé került. Zola az aixi gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, barátságuk sokáig meghatározta mindkettejük munkáját. Zola érettségije Párizsban nem sikerült, ezért munkát vállalt. Előbb kifutófiú- és csomagoló lett az Hachette könyvkiadónál, majd a reklámosztályra került, amelynek egy idő múlva vezetője lett. Ezen állásában írta meg első irodalmi kísérleteit, melyek a Petit Journal és az Évènement hasábjain jelentek meg. A kiadói munka révén megismerkedett a kor néhány jelentős írójával.

Mint elbeszélő, legelőször egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be Les mysteres de Marseille és Le voeu d’une morte című regényeivel. Első sikerét a Contes a Ninon megjelenésével aratta (1864), melyet nemsokára a La confession de Claude (1865) című regénye követte, melyben már határozott körvonalakban kezdett a nagy naturalista egyénisége kibontakozni. A Thérèse Raquin-ben (1867) és Madeleine Férat-ban (1868) már realisztikus nyíltsággal látjuk patológiai tüneteket elemezni.

Első regényei után elhagyta a kiadót. 1870-71-ben a versailles-i ideiglenes nemzetgyűlésről tudósított. Megismerkedett néhány impresszionista festővel, így Édouard Manet-val, és az új festői törekvésekről több cikket írt, melyeket kötetbe gyűjtött: ezeknek nagy visszhangjuk lett. Sikeres munkái után házat vásárolt a Párizs melletti Médanban.

Zola háza Médan-ban

Vádolom...! - Zola tiltakozó levele
a Dreyfus-perben hozott
igazságtalan ítélet miatt

1871-ben fogott hozzá a Rougon-Macquart ciklus elkészítéséhez, melyben egy család társadalmi és anyagi történetét igyekezett megírni, mely a második császárság korában élt. Hatalmas regényciklusának befejezése után újabb ciklust tervezett. Ellátogatott Lourdes-ba, Rómába – ahol regényeinek vatikáni „indexesítése” (tiltott könyvnek minősítése) ügyében hiába kért kihallgatást a pápától. Új ciklusának csak első darabjai jelentek meg (A három város: Lourdes – Róma – Párizs)

1898. január 13-án a Hajnal c. újság címlapján megjelent nyílt levélben (J’Accuse – Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt. A hadsereg és a bíróság rágalmazásának vádjával nagy pénzbüntetésre ítélték. A felfüggesztett egyéves börtönbüntetéstől is tartania kellett, ezért két évre Londonba költözött.

1902. szeptember 29-én a váratlan hideg miatt befűttetett párizsi lakásába (Rue de Bruxelless). Éjjel szén-monoxid-mérgezésben meghalt – vizsgálat indult gyilkosság miatt, de semmit sem tudtak megállapítani. Temetésén Anatole France búcsúztatta, aki az írót „az emberiség lelkiismeretének” nevezte. A Montmartre-i temetőben kapott díszsírhelyet. Földi maradványait 1908. június 4-én innen átszállították a párizsi Panthéonba. Médani lakóházát 1985-ben múzeummá alakították.

Művei

Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes – Róma – Párizs befejezésére maradt ideje.

• Első művészileg jelentős regénye, a Thérèse Raquin második kiadásához (1868) írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá.

Rougon-Macquart család regényciklusa

• Rougonék szerencséje (1869-70)
• A hajsza (1871)
• Párizs gyomra (1873)
• Plassans meghódítása (1874)
• Mouret abbé vétke (1875)
• A kegyelmes úr (1876)
• A Patkányfogó (1877)
• Szerelem (1878)
• Nana (1880)
• Tisztes úriház (1882-83)
• A Hölgyek Öröme (1883)
• Életöröm (1884-85)
• Germinál (1885)
• A mestermű(1886)
• A föld (1887)
• Az álom (1889)
• Állat az emberben (1890)
• A pénz (1891)
• Az összeomlás (1892)
• Pascal doktor (1893)

A Három város regényciklusa

• Lourdes (1894)
• Róma (1896)
• Párizs (1898)

A Négy Evangélium regényciklusa

• Termékenység (1900)
• Munka (1901)
• Igazság (1902)

(A regényciklus negyedik része (Justice) befejezetlen maradt Zola váratlan és gyanús körülmények között történt halála miatt.)

Műveinek filmváltozatai

A világirodalom három leginkább filmre vitt szerzője közé tartozik.^[forrás?] Időrendben:

• A Patkányfogó (1902)
• A sztrájk (1903) és Feketeországban (1905) - két Ferdinand Zecca-film, amely Zola-regényekből merítette témáját
• A Patkányfogó (1909; egyórás film, szerepel benne Zola neve is)
• Germinal (1912, rendező: Albert Capellani)
• Nana
• Állat az emberben (1938 - Jean Renoir filmje)
• Thérèse Raquin (1956)
• Patkányfogó (Gervaise – (1956)
• Tisztes úriház (Pot-Bouille) 1959
• Germinal (magyar–francia kopr., 1963)
• Germinal (fr., 1993)
• A föld (Zola barátja, a Theatre Libre rendezője, Antoine filmesíti meg A földet Albert Capellani kezdeményezése nyomán)

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

Szakirodalom

• G. Robert: Emile Zola – Principes et caractères généraux de son oeuvre (Párizs, 1952)
• Lukács György: Balzac – Stendhal – Zola
• Armand Lanoux: Jónapot, Monsieur Zola!
• Salyámosy Miklós: Zola (1962)
• Benedek Marcell: Emile Zola (1964)
• Henri Guillemin: Présentation des Rougon-Macquart (Párizs, 1964)
• Henri Mitterrand: Zola et le naturalisme (Párizs, 1984)
• Gorilovics Tivadar: Zola et le naturalisme en Hongrie (in: Revue de la littérature comparée, 1964)
• Lanoux, Armand, Jó napot Zola úr! (ford. Görög, L.), Gondolat, Budapest 1969, 474.

További információk

• Émile Zola művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Émile Zola a Gutenberg Project-ben