Pintér Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pintér Jenő
Született 1881. január 25.
Cegléd
Elhunyt 1940. november 7. (59 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1903)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Jenő témájú médiaállományokat.

Pintér Jenő (Cegléd, 1881. január 25.Budapest, 1940. november 7.) irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1916), majd rendes (1928) tagja.

Beöthy Zsolt tanítványa, Császár Elemérrel együtt a hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés.

Életpályája[szerkesztés]

A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig (1913)

Középiskolai tanulmányait Budapesten és Lőcsén végezte. A budapesti egyetemen szerzett tanári és bölcsészoklevelet 1903-ban. 1905-től kapott tanári állást a jászberényi gimnáziumban. Tudós tanár típus volt, követte az irodalomtörténet eredményeit, már 1908-ban írt egy magyar irodalomtörténetet, amelyért az MTA Semsey-díjjal jutalmazta. 1910-ben sikerült Budapesten tanári állást kapnia. 1911-ben megalapította Baros Gyulával és Horváth Jánossal a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. 1912-ben útjára indították az Irodalomtörténet c. szakfolyóiratot is, melyet 1933-ig szerkesztett. Közben az első világháború alatt teljesített katonai szolgálat (1914-1916) jelentett átmeneti kényszerszünetet. Az Irodalomtörténet c. folyóirat szélsőségesen konzervatív szemlélettel tárgyalta a kortárs szépirodalmat. 1916-ban levelező tagjainak sorába választotta az MTA, a Szent István Akadémia pedig rendes tagjául választotta. 1919-ben kinevezték a budapesti tankerület főigazgatójának.

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1920-ban tiszteletbeli tagjául választotta. A Magyar Pedagógiai Társaság 1921-től alelnökké, 1938-tól elnökké választotta. 1923-tól tagja lett a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1] 1928-ban az MTA rendes tagjának választotta. Gyakran írt és mondott beszédet az MTA elhunyt levelező vagy rendes tagjai emlékezetére, Pintér Jenő búcsúztatta pl. Szinnyei Józsefet.[2] 1933-ban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökévé választották, ezt a pozíciót haláláig töltötte be. 1935-től oktatott a szegedi egyetemen mint rendkívüli tanár.

Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található (34,N/A,1,62), és 2001-től védett.[3]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés VI. kötet (1933)

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  2. Pintér Jenő: Szinnyei József levelező tag emlékezete : felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1927. március 21-én tartott … ülésén. Budapest, MTA, 1927. 20 p. (A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, 19. köt.)
  3. Nemzeti Örökség Intézete[halott link]
  4. A magyar irodalom története a 10-19. században.
  5. 20. századi magyar irodalomtörténet és kritika.
  6. 1-8. kötetes irodalomtörténetéért, amelynek 1932-ben 6 kötete már meg volt írva.
  • Űj Magyar Irodalmi Lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai, 1994. Pintér Jenő lásd 1635-1636. p. ISBN 963-05-6807-1

Külső hivatkozások[szerkesztés]