Beöthy Zsolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beöthy Zsolt
Beőthy Zsolt-001.jpg
Életrajzi adatok
Született 1848. szeptember 4.
Buda
Elhunyt 1922. április 18. (73 évesen)
Budapest
Házastárs Rákosi Szidi
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület irodalomtörténet, esztétika
Kutatási terület magyar irodalom
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia 1884
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beöthy Zsolt témájú médiaállományokat.
Beöthy Zsolt emléktáblája Komáromban, a Duna Menti Múzeum falán

Szlováni Beöthy Zsolt (Buda, 1848. szeptember 4.Budapest, 1922. április 18.[1]) magyar irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1879-től 1899-ig Kisfaludy Társaság titkára, majd 1900-tól 1922-ig 5. elnöke; a konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja a századfordulón.

Családja[szerkesztés]

Édesapja szlováni Beöthy Zsigmond (18191896), költő, író és jogtudós, édesanyja kiscsepcsényi Sántha Jozefa.

Életpályája[szerkesztés]

A pesti egyetemen jogot hallgatott 1867 és 1870 között. 1870-71-ben a bécsi és müncheni egyetemeken tanult. 1871 és 1875 között tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban. 1872-ben házasságot kötött Rákosi Szidi szinésznővel. Ekkor kezdte szépírói pályáját. 1873 és 1874 között az Athenaeum szerkesztőjeként működött. 1875-ben tanári, majd 1877-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett, ugyanebben az évben elvált Rákosi Sziditől. Ettől fogva tanított: 1875-82-ben reáliskolában, majd 1878-tól egyetemi magántanárként, 1883-tól az esztétika rendkívüli, 1886-tól haláláig rendes tanára volt a budapesti egyetemen. 1915-1916-ban ő volt az egyetem rektora. 1890-1920 között a budapesti országos tanárvizsgáló bizottság elnöke volt. 1903-tól a főrendiház tagja.

Akadémiai karrierje[szerkesztés]

  • levelező tag (1877),
  • rendes tag (1884),
  • igazgató (1893),
  • másodelnök (1910 - 1913).

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • a Kisfaludy Társ. Greguss jutalma (A magyar irodalom kis-tükre című művéért);
  • MTA Karácsonyi-díj (A tragikum című művéért);
  • Pro litteris et artibus díszjelvény (1899).

Műgyűjtőként[szerkesztés]

Nemzetközi jelentőségű egyiptomi művészeti gyűjteménye halála után Svédországba került.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 184. o.  
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 200–201. o. ISBN 9630568055  

További információk[szerkesztés]