Wlassics Gyula (jogtudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Wlassics Gyula
Wlassics Gyula.jpg
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1895. január 15. 1903. szeptember 3.
Előd Eötvös Loránd
Utód Berzeviczy Albert

Született 1852. március 17.
Zalaegerszeg
Elhunyt1937. március 30. (85 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Foglalkozás
  • politikus
  • jogász
  • professzor
Iskolái

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Wlassics Gyula témájú médiaállományokat.

Zalánkeméni Wlassics Gyula, báró (Zalaegerszeg, 1852. március 17.Budapest, 1937. március 30.) jogász, közjogi író, miniszter, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Wlassics Antal (1815-1883),[1] nagykanizsai törvényszéki elnök, édesanyja Berzseny Mária volt. Kétéves korában a család Nagykanizsára költözött, így Wlassics itt kezdte iskoláit. Az elemi után szülei a nagykanizsai piarista algimnáziumba íratták, amelyet 1862 és 1866 között kitűnő eredménnyel végzett el.[2] Az 5. osztálytól a pesti piarista gimnáziumban végezte tanulmányait (1866–1870), majd az érettségi után a pesti és a bécsi egyetemet látogatta. Közben több európai körutat tett és a magyar történelmi irodalommal foglalkozott. A jogi diploma megszerzését követően, 1875-től bíróként tevékenykedett Budapesten, 1877-ben Perczel Béla, akkori miniszter által az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályán kapott fogalmazói állást. 1882-től komáromi adóügyész, 1886-tól budapesti alügyész (később miniszteri titkár, 1896-ban budapesti helyettes királyi főügyész) lett, de ez idő alatt végig az Igazságügyi Minisztérium kodifikáló osztályán működött. Pauler Tivadar és Fabiny Teofil megbízásából, főleg a bűnvádi eljárásról szóló, de emellett más törvényjavaslatok szerkesztésével is foglalkozott. Több alkalommal mondott vádbeszédet a sajtóbíróság előtt és tevékenyen részt vett a jogászgyűléseken is.

1890 és 1895 között a budapesti egyetemen a büntetőjog rendes tanára. 1892-ben, 1895-ben, 1896-ban és 1901-ben a Szabadelvű Párt programjával a csáktornyai választókerületben nyerte el a lakosság bizalmát. 1905-ben az Országos Alkotmánypártban Pécsett szerzett mandátumot. Az első Wekerle-kormány lemondása után a király 1895. január 15-én meghívta a vallás- és közoktatásügyi miniszteri székbe, amit Wlassics el is fogadott. Több mint nyolc évig töltötte be ezt a hivatalt (1903. november 3-áig).

Munkássága[szerkesztés]

Miniszterként ő képviselte a főrendiházban a vallás szabad gyakorlásáról és az izraelita vallás recepciójáról (el-, befogadás) szóló javaslatot, amely a Wekerle-kormány alatt megbukott. Része volt a három év (1895-1898) alatt 600 népiskola létrehozásában, az egyetemen a bölcsészeti, a gyógyszerészi, illetve az orvosi szakok nők számára is történő megnyitásában. Az előoktatás céljára három leánygimnáziumi tanfolyam megnyitását engedélyezte.

Megindította a múzeumok és a könyvtárak egységes országos szintű szervezésének megalakítását és a szabadságharc emlékeit magába foglaló 1848/49-es ereklyemúzeumot, értékeit megőrzendő, magánkézből állami tulajdonba vette. Mind ezzel, mind a Münchenből visszaérkezett, híres Hunyadi-levéltár anyagával a Nemzeti Múzeumot gazdagította. Olyan törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amely szerint a Magyarországon nyomtatott, vagy kiadott nyomdatermékekből a nyomtató, illetve a kiadó egy-egy példányt köteles ingyen beszolgáltatni a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Magyar Tudományos Akadémiának (az ún. köteles példányt ma az Országos Széchényi Könyvtár kapja). Ezt az Országgyűlés el is fogadta és törvénnyé emelte.

A millennium alkalmával tervezett Szépművészeti Múzeum felállítása mellett művészeti programjának fő pontja volt egy magyar képzőművészeti akadémia megalapítása, melynek szervezését a művészvilág lelkesen támogatta. 1897-ben felszólította az MTA-t a magyar nyelv szótárának átdolgozására. A katolikus papság kongruájának és egyéb felekezetek lelkészei fizetésének rendezése végett kimerítő törvényjavaslatot dolgozott ki. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3]

Munkái[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

A király 1896-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal, 1897-ben pedig az első osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki. 19031906-ig ismét tanított az egyetemen. 1906-tól 1933-ig a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnöke, a Lipót-rend nagykeresztese, 1918-ban a főrendiház, 1927 és 1935 között pedig a felsőház elnöke, 1923-tól a Hágai Bíróság tagja volt. 1914. december 21-én Munkács díszpolgárává választották.[4] 1916-ban bárói rangot kapott. 1926-ban a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, 1930-ban a Magyar Corvin-láncot is megkapta.

1886. május 6-ától az MTA levelező, 1892. május 5-étől rendes, 1901. május 10-től igazgató tagja, 1898. május 6-ától 1901. május 10-ig másodelnöke volt. Irodalmi munkásságát az MTA nagyjutalmával ismerték el 1920-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Wlassics Antal gyászjelentése
  2. Kalcsok Leó, A nagykanizsai kath. főgymnasium története, in Értesítő a kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló nagykanizsai katholikus főgymnasiumról, 1895/1896, 65.
  3. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  4. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. dec. 11.) arch

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Magyar Katolikus Lexikon