Rakovszky Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (Budapest, 1885. február 5.Jászapáti, 1960. szeptember 9.) a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, politikus, belügyminiszter.

Élete[szerkesztés]

A Budapesti Tudományegyetemen jog- és államtudományból doktorált. Már joghallgatóként a fővárosi lapok munkatársa. 1907-től Turóc vármegye aljegyzője, 1909-től tiszteletbeli főjegyzője. 1910-1918 között munkapárti programmal a stubnyai kerület országgyűlési képviselője. Tisza István baráti köréhez tartozott.

1920-1935 között Egységes párti országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselő volt. 1922. június 16.-1926. október 15. között belügyminiszter Bethlen István kormányában, majd 1928-tól 1935-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke lett. 1941. április 28-tól volt a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag. 1944. augusztus 29-től 1944. október 16-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter a Lakatos-kormányban. Nevéhez fűződik a rendőrség újjászervezése, a vármegyei törvényhatóságok reformja és az 1925. évi választójogi törvény.

Művei[szerkesztés]

  • 1921 La minorité magyare dans la Slovaquie Conférence publique au Congrés International pour la défense des droits des peuples á Genéve.
  • 1931 Széchenyi tölgyfái. Budapest.
  • 1942 A közigazgatási bíráskodás története és elméleti háttere, valamint fejlődésének iránya. Budapest.
  • 1943 Az adóerkölcs. Budapest.

Források[szerkesztés]