Rajniss Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rajniss Ferenc
A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
Születési név Rajniss Ferenc Jakab
Született 1893. július 24.
Bártfa
Elhunyt 1946. március 12.[1] (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Fényes Anna[2]
Foglalkozása újságíró, politikus, országgyűlési képviselő, miniszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajniss Ferenc témájú médiaállományokat.

Rajniss Ferenc Jakab (Bártfa, 1893. július 24.Budapest, 1946. március 12.)[1] szélsőjobboldali magyar újságíró, lapszerkesztő, politikus, az Új Magyarság és a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A Népbíróság ítélete alapján kivégezték.

Életrajza[szerkesztés]

Római katolikus családban született, apja Rajniss János, anyja Blaskovits Mária volt. Nagyváradon tanítóképzőt végzett, és az első világháborúig Bukarestben, a helyi magyarok képzésére fenntartott Szent László Intézetben tanított. A háborúban előbb a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1915-ben fogságba esett. 1919-ben megszökött Szibériából, de a finn határon elfogták, és halálra ítélték. Végül Petrográdban és Moszkvában tartották börtönben 1922-ben, amikor magyarországi kommunista foglyokért magyar rabokat engedtek haza. Magyarországon szociális intézményeknél dolgozott, majd 1926-tól kezdve két évig New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanult. Hazatérve megalapította a Vöröskeresztnek alárendelt első szociális iskolát, majd pénzügyi-közgazdasági tanulmányait Londonban fejezte be 1928-ban. Ugyanebben az évben az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) titkára, a következő évben pedig aligazgatója lett. Az OTI szanálásakor lemondott, 1931-ben közgazdasági doktorátust szerzett Budapesten, a Közgazdasági Egyetemen. Közben beutazta Európát, és szociálpolitikai témakörben angolul, németül és franciául is publikált.

1935-ben pártonkívüliként képviselővé választották Dombóváron a Gömbös Gyula támogatásával létrejött úgynevezett Reformnemzedék színeiben, ám ez a mozgalom rövidesen elenyészett. 1936-ban megnősült, elvette Fényes Annát, Fényes Endre és Abonyi Ilona lányát.[3] 1937-ben a nemzetiszocialista Nemzeti Front tagja lett, a parlamentben is őket képviselte. A belső ellentétek hatására, illetve mivel a Nemzeti Front beolvadt Szálasi Ferenc pártjába, a Szálasival való együttműködést ekkor még elutasító Rajniss 1939-ben a Magyar Élet Pártja képviselője lett (ismét Dombóváron jutott mandátumhoz), majd átlépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. Az Új Magyarság, később a Magyar Futár szerkesztője volt. Az országgyűlésben hatásos szónoklatokat tartott. 1944. október 16. és 1945. március 7. között[4] látta el a Szálasi-kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket. A Népbíróság a második világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, kivégezték.

Könyvalakban megjelent naplója[szerkesztés]

  • Szálasi minisztere voltam. Rajniss Ferenc naplója. [Bp.], Palatinus. 2001. ISBN 9639259713

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 349–350. o.  
  • Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 290–291. o.