Vass János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vajki Vass János (Eger, 1873. május 4.Budapest, 1936. április 19.) jogász, vallásügyi miniszter.

Élete[szerkesztés]

Budapesten jogtudományból doktorált 1895-ben. Heves vármegye szolgabírája, másodfőjegyzője, utóbb főispánja 1917. júliusától - 1919. márciusáig).[1] A tüzrendészeti közigazgatás terén úttörő munkát végzett. 1912-ben a Szentpétervárott rendezett világkongresszuson előadást tartott Magyarország tüzrendészeti igazgatásáról.[2] Időközi választáson gróf Zichy Jánost legyőzve Eger országgyűlési képviselője 1918. júniusától – novemberéig, 1918. november 12-től a Közélelmezési Minisztérium államtitkára, 1919. január 19–22-én tárca nélküli miniszter, 1919. január 22.– március 21. között vallásügyi miniszter.

Ő szervezte meg a vallásügyi tanácsot Baranyay Jusztin, Giesswein Sándor, Timon Ákos, Turi Béla és Zborai Miklós részvételével.[3]

Az 1919. március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése - ekkor konkrétan a váci püspöké - is szerepelt.[4]

Minisztersége idején tárcáját kötötte a kötelező vallásoktatásnak az iskolákban való fenntartásához. Az egyik értekezleten a tömeg tettleg is bántalmazta. A proletárdiktatúra alatt az elsők között volt, akiket letartóztattak és csak Romanelli alezredes közbelépésére bocsá­tották szabadon. A terroristák ezért tovább üldözték s így kénytelen volt Budapestről elmenekülni.

A kommün után kétszer is vállalt képviselőjelöltséget, de kisebbségben maradt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]