Vass János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vass János
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1919. január 22. március 21.
Előd Juhász Nagy Sándor
Utód Kunfi Zsigmond

Született 1873. május 4.[1]
Eger
Elhunyt1936. április 19. (62 évesen)
Budapest

Foglalkozás

vajki Vass János Lajos Florián (Eger, 1873. május 4.Budapest, 1936. április 19.) jogász, vallásügyi miniszter.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású vajki Vass család sarja, amely 1650. augusztus 23-án szerzett nemességet és armálist III. Ferdinánd magyar királytól. Atyja, vajki Vass Lajos, anyja, Blaskó Mária asszony volt.[2] Budapesten jogtudományból doktorált 1895-ben. Heves vármegye szolgabírája, másodfőjegyzője, utóbb főispánja 1917. júliustól - 1919. márciusig).[3] A tűzrendészeti közigazgatás terén úttörő munkát végzett. 1912-ben a Szentpétervárott rendezett világkongresszuson előadást tartott Magyarország tűzrendészeti igazgatásáról.[4] Időközi választáson gróf Zichy Jánost legyőzve Eger országgyűlési képviselője 1918. júniusától – novemberéig, 1918. november 12-től a Közélelmezési Minisztérium államtitkára, 1919. január 19–22-én tárca nélküli miniszter, 1919. január 22.– március 21. között vallásügyi miniszter.

Ő szervezte meg a vallásügyi tanácsot Baranyay Jusztin, Giesswein Sándor, Timon Ákos, Turi Béla és Zborai Miklós részvételével.[5]

Az 1919. március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése - ekkor konkrétan a váci püspöké - is szerepelt.[6]

Minisztersége idején tárcáját kötötte a kötelező vallásoktatásnak az iskolákban való fenntartásához. Az egyik értekezleten a tömeg tettleg is bántalmazta. A proletárdiktatúra alatt az elsők között volt, akiket letartóztattak és csak Romanelli alezredes közbelépésére bocsá­tották szabadon. Ezután továbbra is üldözték s így kénytelen volt Budapestről elmenekülni.

A kommün után kétszer is vállalt képviselőjelöltséget, de kisebbségben maradt.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
gr. Keglevich Gyula
Heves vármegye főispánja
1917. július 25.1918. március 6.
Heves vármegye címere
Utódja:
dr. Remenyik István