Vass János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vass János
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1919. január 22. március 21.
Előd Juhász Nagy Sándor
Utód Kunfi Zsigmond

Született 1873. május 4.
Eger
Elhunyt1936. április 19. (62 évesen)
Budapest

Foglalkozás

Dr. vajki Vass János Lajos Florián (Eger, 1873. május 4.Budapest, 1936. április 19.) jogász, vallásügyi miniszter.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású vajki Vass család sarja, amely 1650. augusztus 23.-án szerzett nemességet és armálist III. Ferdinánd magyar királytól. Atyja, vajki Vass Lajos, anyja, Blaskó Mária asszony volt.[1] Budapesten jogtudományból doktorált 1895-ben. Heves vármegye szolgabírája, másodfőjegyzője, utóbb főispánja 1917. júliusától - 1919. márciusáig).[2] A tüzrendészeti közigazgatás terén úttörő munkát végzett. 1912-ben a Szentpétervárott rendezett világkongresszuson előadást tartott Magyarország tüzrendészeti igazgatásáról.[3] Időközi választáson gróf Zichy Jánost legyőzve Eger országgyűlési képviselője 1918. júniusától – novemberéig, 1918. november 12-től a Közélelmezési Minisztérium államtitkára, 1919. január 19–22-én tárca nélküli miniszter, 1919. január 22.– március 21. között vallásügyi miniszter.

Ő szervezte meg a vallásügyi tanácsot Baranyay Jusztin, Giesswein Sándor, Timon Ákos, Turi Béla és Zborai Miklós részvételével.[4]

Az 1919. március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése - ekkor konkrétan a váci püspöké - is szerepelt.[5]

Minisztersége idején tárcáját kötötte a kötelező vallásoktatásnak az iskolákban való fenntartásához. Az egyik értekezleten a tömeg tettleg is bántalmazta. A proletárdiktatúra alatt az elsők között volt, akiket letartóztattak és csak Romanelli alezredes közbelépésére bocsá­tották szabadon. Ezután továbbra is üldözték s így kénytelen volt Budapestről elmenekülni.

A kommün után kétszer is vállalt képviselőjelöltséget, de kisebbségben maradt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]