Zichy János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zichy János
1910 körül
1910 körül
Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere (először)
Hivatali idő
1910. március 1.1913. február 26.
Előd Apponyi Albert
Utód Jankovich Béla
Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere (másodszor)
Hivatali idő
1918. május 8.1918. október 31.
Előd Apponyi Albert
Utód Lovászy Márton

Született 1868. május 30.
Nagyláng
Elhunyt 1944. január 6.
Nagyláng
Sírhely nagylángi katolikus temető[1]
Párt Nemzeti Munkapárt

Szülei Zichy Baptist János
Redern Mária
Házastársa Zichy Margit Johanna
Gyermekei Zichy György, Zichy János Géza, Zichy Pál
Foglalkozás politikus
Vallás római katolikus

Zichy János aláírása
Zichy János aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy János témájú médiaállományokat.

Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János Baptista Mária Szilveszter Ferdinánd Henrik György Kamilló Aladár (Nagyláng, 1868. május 30.Nagyláng, 1944. január 6.) jogász, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Királyság kultuszminisztere, legitimista politikus, agrárius, az MTA igazgató tagja (1925), az Aranygyapjas rend lovagja.

Életpályája[szerkesztés]

Az ősrégi főnemesi származású gróf Zichy család sarja. Apja, idősebb gróf Zichy János (1835-1905), császár és királyi kamarás,[2] anyja, gróf Marie von Redern (1840-1910), Erzsébet királnyé palotahölgye, csillagkeresztes hölgy volt.[3] Apai nagyszülei gróf Zichy György (1805-1879)[4] és gróf erdődi Pálffy Ludovika (1804-1866) csillagkeresztes hölgy voltak.[5] Anyai nagyszülei gróf Heinrich von Redern (1804-1888), porosz diplomata, és Odescalchi Vittoria (1811-1889) hercegnő voltak.

A középiskolát a jezsuiták kalksburgi kollegiumában és Székesfehérvárton a ciszterciek gimnaziumában tette le. A jogot 1887. október 17.-e és 1888. augusztus 9.-e között Berlinben és majd a Budapesti Tudomány egyetemen végezte. Jogi tanulmányait követően 1892-ben államtudományi doktor lett. 1893-ban Fejér vármegye tb. aljegyzője, 1894-től a főrendiház tagja. 1896-tól 1918-ig országgyűlési képviselő volt. Éveken át a Katolikus Néppárt elnöke volt, majd 1903-ban lemondott és 1906-ban csatlakozott az Alkotmánypárthoz, majd annak feloszlatása után a Nemzeti Munkapárt tagja lett.

1910. március 1-je és 1913. február 26-a, majd 1918. május 8-a és október 31-e között vallás- és közoktatásügyi miniszter a második Khuen-Héderváry-kormányban, a Lukács-kormányban, majd a harmadik Wekerle-kormányban. Részt vett a Tanácsköztársaság idején Bécsben szervezett ellenforradalmi mozgalomban (Antibolsevista Comité). 1922-től ismét nemzetgyűlési illetve országgyűlési képviselő volt, haláláig. 1922-ben létrehozta a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét, később a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot (köznapi nevén „kereszténypártot”), amelynek elnöke volt. Parlamenti és más közszereplései során rendszeresen sürgette a „királykérdés” megoldását.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1893. június 24.-én Budapesten vette feleségül gróf Zichy Margit (1874-1963) kisasszonyt, gróf Zichy Géza (1849-1924), író, zeneszerző, és gróf karátsonyfalvi és beodrai Karátsonyi Melanie (1855-1894) csillagkeresztes hölgy[6] lányát. A házasságukból született:

  • gróf Zichy János (1894-1976), császári és királyi lovaskapitány.
  • gróf Zichy Pál (1896-1974), császári és királyi lovaskapitány. Felesége, gróf galánthai Esterházy Margit (1904-1990).
  • gróf Zichy György (1900-1967). Neje, gróf futaki Hadik Marie-Eduardine (1912-1980).

Elismerései[szerkesztés]

Írása[szerkesztés]

  • Nyílt levél a 67-es alapon állókhoz (Székesfehérvár, 1907)

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Dvihally Géza: Zichy János gróf (Jövőnk, 1944. jan. 8. sz.)
  • A nagylángi halott (Népünk, 1944. 2. sz.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]