Zichy János (miniszter)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zichy János szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Gróf Zichy János
Zichy János 1930 körül
Zichy János 1930 körül
Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere (először)
Hivatali idő
1910. március 1. 1913. február 26.
Előd Apponyi Albert
Utód Jankovich Béla
Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere (másodszor)
Hivatali idő
1918. május 8. 1918. október 31.
Előd Apponyi Albert
Utód Lovászy Márton

Született 1868. május 30.
Nagyláng
Elhunyt1944. január 6. (75 évesen)
Nagyláng
Sírhely nagylángi katolikus temető[1]
Párt Nemzeti Munkapárt

Szülei Zichy Baptist János
Redern Mária
Házastársa Zichy Margit Johanna
Gyermekei Zichy György, Zichy János Géza, Zichy Pál
Foglalkozás
Vallás római katolikus

Gróf Zichy János aláírása
Gróf Zichy János aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gróf Zichy János témájú médiaállományokat.

Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János Baptista Mária Szilveszter Ferdinánd Henrik György Kamilló Aladár (Nagyláng, 1868. május 30. – Nagyláng, 1944. január 6.) jogász, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Királyság kultuszminisztere, legitimista politikus, agrárius, az MTA igazgató tagja (1925), az Aranygyapjas rend lovagja.

Életpályája[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

Gróf Zichy Margit (18741963), csillagkeresztes hölgy, Zita magyar királyné császári és királyi palotahölgye, gróf Zichy János (18681944) miniszter felesége

Az ősrégi főnemesi származású gróf Zichy család sarja. Apja idősebb gróf Zichy János (18351905), császár és királyi kamarás,[2] anyja gróf Marie von Redern (18401910), Erzsébet királyné palotahölgye, csillagkeresztes hölgy volt.[3] Apai nagyszülei gróf Zichy György (18051879), nagybirtokos,[4] és gróf erdődi Pálffy Ludovika (18041866) csillagkeresztes hölgy voltak.[5] Anyai nagyszülei gróf Heinrich von Redern (18041888), porosz diplomata, és Odescalchi Vittoria (18111889) hercegnő voltak. Apai dédszülei zicsi és vázsonkeői gróf Zichy János Nepomuk (17771830) császári és királyi kamarás, nagybirtokos, és gróf Colloredo Waldsee Franciska (17831835) asszony voltak. Anyai dédszülei, herceg Innocenzo Odescalchi (17781833), valódi belső titkos tanácsos, Ferdinánd osztrák császár és magyar király főudvarmestere, és buzini gróf Keglevich Borbála Anna Alojzia (17791813) voltak. Zichy János gróf bátyja, gróf zicsi és vázsonkeöi Zichy Nándor (18291911) politikus, országgyűlési képviselő; öccse, gróf zicsi és vasonkeői dr. Zichy Gyula (18711942), pécsi püspök, kalocsai érsek, valóságos belső titkos tanácsos, pápai trónálló, a magyar országgyűlés felsőházi tagja, Bács-Bodrog vármegye örökös főispánja volt.

Politikusi pályája[szerkesztés]

A középiskolát a jezsuiták kalksburgi kollégiumában és Székesfehérvárott, a ciszterciek gimnáziumában végezte el. A jogot 1887. október 17. és 1888. augusztus 9. között Berlinben, majd a Budapesti Tudományegyetemen végezte. Jogi tanulmányait követően 1892-ben államtudományi doktor lett. Mint budapesti egyetemi hallgató, egyik alapítója volt a Szent Imre önképző-egyletnek. Tanulmányainak befejezése után jogi és gazdasági ismereteinek kiegészítése céljából bejárta Németországot, Olaszországot, Franciaországot, Dániát, Belgiumot és Hollandiát. Hazatérve közigazgatási szolgálatba lépett: 1893-ban Fejér vármegyei tiszteletbeli aljegyzője lett. 1894-től a cenzus alapján a főrendiház tagja volt. Ifjabb éveiben politikai cikkeivel tette ismertté nevét. Megalapította a Keresztény Fogyasztási Szövetkezetet, mely később beolvadt a Hangya Szövetkezetbe. Megalakulása óta az elnöke volt az Országos Katolikus Szövetségnek.[6]

1896-tól országgyűlési képviselő volt a néppárti programmal a zurányi kerület nevében. Ismeretes, hogy főherceg Ferenc Ferdinánd trónörökösnek bizalmasai közé tartozott. A főherceghez való bizalmas viszonya egy izben súlyos konfliktushoz vezetett Széll Kálmán akkori miniszterelnök és a trónörökös között. A trónörökös ugyanis Pétervárra készült 1899-ben, a cári udvar látogatására és a magyar főurak közül Zichy János grófot óhajtotta magával vinni. Széll Kálmán ezt rossz néven vette, mert Zichy János, mint a néppárt elnöke, exponált ellenzéki politikus volt a panaszt emelt a királynál, aki aztán rávette a trónörököst eredeti terve elejlésére. A főherceg engedni volt kénytelen és Festetics Tasziló herceg kíséretében ment Pétervárra. Zichy János gróf egyébként később elvesztette a főherceg kegyeit, még pedig azért, mert mint kultuszminiszter megszervezte és felállította a görög-katolikus magyar püspökséget. Zichy János gróf hosszú éveken át a Katolikus Néppárt elnöke, de 1903-ban pártja házszabály-módosítás elleni határozata miatt kilépett, és 1906 májusában csatlakozott az Országos Alkotmánypárthoz, annak programjával a szabadbárándi kerület országgyűlési képviselője lett. Az 1905–1906-iki belpolitikai válság során a király többizben kikérte véleményét és 1908-ban titkos tanácsosává nevezte ki. A párt feloszlatása után a Nemzeti Munkapárt tagja lett. 1908-ban belső titkos tanácsosi kinevezést kapott, 1909 novemberétől decemberig dezignált miniszterelnök.

1910. március 1-je és 1913. február 26-a, majd 1918. május 8-a és október 31-e között vallás- és közoktatásügyi miniszter a második Khuen-Héderváry-kormányban, a Lukács-kormányban, majd a harmadik Wekerle-kormányban. Tárcájáról a Dési—Lukács perben tett tanúvallomása miatt mondott le 1913-ban. Az első világháborús Wekerle-kormányban ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. A forradalmak alatt teljesen visszavonult nagylángi birtokára egy darabig, és csak az első nemzetgyűlés feloszlatása után hallatta ismét szavát, amikor a legitimista politikusok tömörítése céljából; megalakította a Nemzeti összetartás Körét. Titokban részt vett a Tanácsköztársaság idején Bécsben szervezett ellenforradalmi mozgalomban (Antibolsevista Comité). 1922-től ismét nemzetgyűlési illetve országgyűlési képviselő volt, haláláig. 1922-ben létrehozta a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét, később 1925-ben a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot (köznapi nevén „kereszténypártot”), amelynek elnöke volt, párt amelybe tömörítette a mérsékelt legitimista politikusokat: ifjabb gróf Andrássy Gyula, őrgróf Pallavicini György és dr. boldogfai Farkas Tibor, akik szintén jó barátainak számítottak. Irányító egyénisége a katolikus társadalmi mozgalmaknak és az e körbe tartozó egyesületek legtöbbjében vezető tisztséget tölt be. 1926-ban Győrött és Móron (az utóbbi mandátumról lemondott) és 1931-ben az adonyi kerületben országgyűlési képviselőséget vállalt. Parlamenti felszólalásának mindig erős visszhangja volt. Igen nagy feltűnést keltett a frankvitában elhangzott beszéde, amelyben megvédte Bethlent és legújabban (1931 november 10-én) elmondott beszéde, amelyben viszont ellene fordult gróf Bethlen Istvánnak, a „magasabb kormányzati etika" követeléséi támasztva vele szemben. Megalakulása óta elnöke az Országos Katholikus Szövetségnek. Pártja támogatta a Bethlen- és a Károlyi-kormányt, de a Gömbös-kormány megalakulása után főként közjogi kérdésekben gyakran szembekerüld a miniszterelnökkel. Parlamenti és más közszereplései során rendszeresen sürgette a „királykérdés” megoldását; lankadatlan agitációjáért 1934-ben Habsburg Ottótól az aranygyapjas rendet kapta.[7] Az 1935. évi általános választáson az ipolysagi választókerületben kapott mandátumot és pártja ezen az országgyűlésen kezdetben ellenzéki álláspontot foglalt el. Az 1935. évi országgyűlésen a legitimista érzésű politikusok tömörítésére pártja kereteit kibővítette és a Friedrich-féle Keresztény Ellenzék, továbbá a Nemzeti Legitimista Néppárt beolvasztásával megalakította az Egyesült Kereszténypártot, amelynek elnöke lett. Később a Darányi-kormány idején a jóindulatú semlegesség álláspontjára helyezkedett, majd amidőn Imrédy Béla került a kormány élére és igyekezett az Egyesült Kereszténypárt támogatását is megnyerni, pártja élén üdvözölte a miniszterelnököt, mint akinek célkitűzései azonosak a kereszténypárt célkitűzéseivel.

A Nemzeti Egység Pártjából történt csoportos kilépések után egyre szorosabbá vált az a kötelék, amely pártját a kormányhoz fűzte. Az 1939. évi általános választáson az Egyesült Kereszténypárt jelöltjei több választókerületben a Magyar Élet Pártjának listáján szerepeltek, egyéni választókerületekben pedig a Magyar Élet Pártjának vezetősége a párt jelöltjeivel szemben jóindulatú semlegességet tanúsított. Zichy János gróf politikai pályája során mindig irányító egyénisége volt a katolikus társadalmi mozgalomnak. A Katolikus Központi Kongrua Bizottságnak, amely a vallás- és közoktatásügyi minisztérium mellett működik, másodelnöke és tagja a katolikus vallási és tanulmányi alapokra fel ügyelőbizottságnak. Elnöke az Országos Katolikus Népszövetségnek, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia igazgatótanácsnak, elnöke a Nemzeti Zenedének és a Nemzeti Szállón Művészeti Egyesületnek. A gazdasági életben is jelentős szerepet tölt be. Elnöke a Magyar Földhitelintézet igazgatóságának, tagja az Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának.[8]

1944. január 6-án Nagylángon hunyt el.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1893. június 24-én Budapesten vette feleségül zicsi és vázsonkeői gróf Zichy Margit Johanna Mária Guidobaldine Leopoldine (*Graz, 1874. július 15.–†Baden bei Wien, 1963. január 30.) csillagkeresztes hölgy kisasszonyt, akinek az atyja, zicsi és vázsonykői gróf Zichy Géza (18491924), író, zeneszerző, anyja, karátsonyfalvi és beodrai gróf Karátsonyi Melanie (18551894) csillagkeresztes hölgy volt.[9] Apai nagyszülei zicsi és vázsonkeői gróf Zichy Lipót (18051869), császári és királyi kamarás, és sztárai és nagymihályi gróf Sztáray Mária (18211891) csillagkeresztes hölgy voltak. A házasságukból született:

  • gróf Zichy János (18941976), császári és királyi lovaskapitány,
  • gróf Zichy Pál (18961974), császári és királyi lovaskapitány, felesége galántai gróf Esterházy Margit (19041990). Zichy Pál gróf és Esterházy Margit grófnő fia, gróf Zichy Péter Pál (19242008), jogász, emlékiratíró, a recski munkatábor egyik foglyja.
  • gróf Zichy György (1900–1967), felesége futaki gróf Hadik Marie-Eduardine (19121980).

Elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Nyílt levél a 67-es alapon állókhoz (Székesfehérvár, 1907)

Származása[szerkesztés]

zicsi és vázsonkeői gróf Zichy János családfája
zicsi és vázsonkeői
gróf Zichy János
(Nagyláng, 1868. május 30.
Nagyláng, 1944. január 6.)
jogász, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos,
nagybirtokos, a Magyar Királyság kultuszminisztere,
legitimista politikus, agrárius,
az MTA igazgató tagja (1925), az Aranygyapjas rend lovagja.
Apja:
zicsi és vázsonkeői
gróf Zichy János
Baptist György Kamilló Aladár Szilveszter
(Bécs, 1835. december 31.
Nagyláng, 1905. november 28.)
császári és királyi kamarás, nagybirtokos
Apai nagyapja:
zicsi és vázsonkeői
gróf Zichy György János Nepomuk
(Nagyláng, 1805. augusztus 10.
Nagyláng, 1879. október 28.)
császári és királyi kamarás, nagybirtokos
Apai nagyapai dédapja:
zicsi és vázsonkeői
gróf Zichy János Nepomuk
(Nagyláng, 1777. június 30.
Nagyláng, 1830. július 26.)
császári és királyi kamarás, nagybirtokos
(Szülei: gróf Zichy János és báró luzsnai és regliczei Luzsénszky Terézia)
Apai nagyapai dédanyja:
gróf Franciska von Colloredo Wallsee
(Pozsony, 1783. június 1.
Pozsony, 1835. február 7.)
csillagkeresztes-hölgy
(Szülei: gróf Joseph Collodero Wallsee és kisserényi gróf Serényi Franciska)
Apai nagyanyja:
gróf erdődi Pálffy Ludovika
Ernestina Eleonóra Leopoldina Karolina
(Pozsony, 1805. január 1.
Nagyláng, 1866. január 17.)
csillagkeresztes-hölgy
Apai nagyanyai dédapja:
gróf erdődi Pálffy Lipót
(Pozsony, 1764. június 24.
Pozsony, 1825. február 24.)
Pozsony vármegye fõispánja
(Szülei: gróf erdődi Pálffy Lipót és Maria Theresia von Daun)
Apai nagyanyai dédanyja:
báró Charlotte Jöchlinger von Jochenstein
(Klagenfurt, 1778. április 15.
Bécs, 1851. április 1.)
csillagkeresztes-hölgy
(Szülei: báró Jan Joseph Jöchlinger van Jöchenstein és gróf erdődi Pálffy Anna Mária)
Anyja:
gróf Marie von Redern
(Darmstadt, 1840. január 22.
Pécs, 1910. szeptember 26.)
Erzsébet királyné palotahölgye, csillagkeresztes-hölgy
Anyai nagyapja:
gróf Heinrich Alexander von Redern
(1804. szeptember 26.
Berlin, 1888. október 23.)
porosz diplomata, szentpétervári nagykövet, Szent János rend lovagja
Anyai nagyapai dédapja:
gróf Wilhelm Jakob von Redern
(1750. január 2.
1816. szeptember 6.)
(Szülei: gróf Siegmund Ehrenreich von Redern és Marie Jeanne de Horguelin)
Anyai nagyapai dédanyja:
Dorothea von Otterstedt
(1772.–1842. május 12.)
(Szülei: Ernst Joachim von Otterstedt és Johanne Elisabeth von Kleist)
Anyai nagyanyja:
herceg Vittoria von Odescalchi
(1811. november 11.
Bécs, 1889. április 15.)
csillagkeresztes-hölgy
Anyai nagyanyai dédapja:
herceg Innocenzo von Odescalchi
(Róma, 1778. július 22.
Obermeidling, Bécs,1833. szeptember 24.)
Valódi belső titkos tanácsos, Ferdinánd osztrák császár és magyar király főudvarmestere
(Szülei: herceg Baldassarre Odescalchi és herceg Caterina Valeria Giustiniani)
Anyai nagyanyai dédanyja:
buzini gróf Keglevich Borbála Anna Alojzia
(Pozsony, 1779. október 9.
1813. március 13.)
(Szülei: gróf Keglevich Károly és gróf Zichy Katalin)

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. nori.gov.hu - Nagylángi katolikus temető
  2. familysearch.org idősebb gróf Zichy János kamarás gyászjelentése
  3. familysearch.org gróf Zichy Jánosné gróf Redern Mária gyászjelentése
  4. familysearch.org gróf Zichy György gyászjelentése
  5. familysearch.org gróf Zichy Györgyné gróf Pálffy Ludovika gyászjelentése
  6. 1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927. 237.o.
  7. –1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.KépviselőházZsindely Ferenc dr.
  8. 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.KépviselőházAz Országgyűlési képviselők életrajzi adatai
  9. familysearch.org gróf Zichy Gézáné gróf Karátsonyi Melánia gyászjelentése

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]