Bozóki András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bozóki András
Bozóki András a 2012-es könyvhéten
Bozóki András a 2012-es könyvhéten
A Magyar Köztársaság nemzeti kulturális örökség minisztere
Hivatali idő
2005. február 14. 2006. június 9.
Utód Hiller István

Született 1959január 23. (59 éves)
Budapest
Párt Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

Foglalkozás politológus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Díjak Erdei Ferenc-díj (1991)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bozóki András témájú médiaállományokat.

Bozóki Tamás András (Budapest, 1959. január 23. –) magyar politológus, szociológus, egyetemi tanár, a politikatudomány kandidátusa. Kutatási területe a demokratikus átalakulások, a közép-európai politika, a politikai ideológiák (elsősorban az anarchizmus, liberalizmus és a populizmus), az eszmetörténet és a magyar politikai tagoltság. A Magyar Narancs című lap egyik alapító szerkesztője. 2005-2006-ban a nemzeti kulturális örökség minisztere.

Életpályája[szerkesztés]

1978-1983 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ezzel részben párhuzamosan 1980-1985 között az ELTE Szociológiai Intézetének egyetemi hallgatója volt. 1983-ban szerezte meg jogi doktorátusát, 1985-ben szociológusi diplomáját. 1983-ban az ELTE ÁJTK-n kapott tanársegédi állást. Kezdetben a jog- és államelméleti tanszéken oktatott, majd 1987-ben részt vett a kar jogszociológiai tanszékének megalapításában, amelynek oktatója lett (2013-tól a jog- és társadalomelméleti tanszék). 1988-89-ben ösztöndíjasként a UCLA Szociológia Tanszékén végzett kutatómunkát Los Angelesben. 1992-ben védte meg politikatudományi kandidátusi disszertációját—amelyet az anarchizmus elmélete és magyarországi története témaköréből írt—a Magyar Tudományos Akadémián. 1993-ban az újonnan alakult Közép-európai Egyetemen (CEU) került egyetemi docensi beosztásba, de továbbra is tanított az ELTE-n. Részt vett a CEU politikatudományi doktori programjának kidolgozásában. 2003-ban habilitált a magyar politikai pluralizmus témakörében írott könyvével. majd 2005-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Emellett 1991-1993 között az MTA Politikatudományi Intézete tudományos munkatársaként kutatott. Ösztöndíjas kutatóként a következő nemzetközi intézményekben dolgozott: a bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) (1990–1991 és 2018), a berlini Wisschenschaftskolleg (Andrew Mellon Fellow, 1993–1994), brightoni Sussex Egyetem Európai Intézete (1998), a hollandiai Netherlands Institute for Advanced Study (NIAS) (1998), a firenzei Európai Egyetemi Intézet (EUI) (Jean Monnet Fellow, 2000–2001 és Fernand Braudel Fellow, 2012) és a CEU Institute for Advanced Study (2014). Vendégprofesszorként az alábbi egyetemeken tanított: Nottinghami Egyetem (1993), a massachusettsi Smith College, Mount Holyoke College és a Hampshire College (1999-2000), a Tübingeni Egyetem (1999-2001), a Bolognai Egyetem (2008) és a Stockholmi Södertörns Egyetem (2008). Három alkalommal a New York-i Columbia Egyetem vendégprofesszora volt (2004, 2009, 2015).

A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Bizottságának tagja, 2011-2017 között a Bizottság elnöke. 2003-2005 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke, 1991-1998 között és 2006-2018 között pedig elnökségi tagja. 2002-2008 között az Európai Politikatudományi Hálózat elnökségi tagja volt, 2008-2012 között pedig a Politikatudományi Társaságok Európai Konföderációja végrehajtó bizottságának tagjaként tevékenykedett. 1991-1994 között a Szociológiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja, 1992-2000 között a Politikatudományi Szemle egyik alapító szerkesztőjeként dolgozott, azóta a szerkesztő bizottság tagja. 2008-2012 között a Eurosphere Working Papers Series főszerkesztője volt. Emellett tagja a European Political Science, a Taiwan Journal of Democracy, az East European Quarterly, az Intersections: East European Journal of Society and Politics, a Research in Social Change, a Journal of Political Science Education és a CEU Political Science Journal című folyóiratok szerkesztőbizottságának.

Tanulmányai jelentek meg a következő nemzetközi folyóiratokban: Comparative Sociology, Democratization, Perspectives on Politics, East European Politics and Society, European Political Science, Taiwan Journal of Democracy, Journal of Communist Studies and Transition Politics, Baltic Worlds, Journal of Contemporary Central and Eastern Europe, Athenaeum: Polish Political Science Studies, East European Constitutional Review, Advances in the History of Rhetorics, Public Seminar, Visegrad Insight, Transit Online, Praxis International, Studies in Public Policy, Mediations, Central European Political Science Review, The Hungarian Quarterly, East European Reporter, Osteuropa, Zeitgeschichte, Europaische Rundschau, Berliner Debatte, Relacoes Internacionais, Dossier Science-Po, Navychod, Naukovi Zapiszki, Vengerszkij Meridian, Politikatudományi Szemle, Szociológiai Szemle, Beszélő, Kultúra és közösség, Korunk, Mozgó Világ, Valóság, Kritika, Medvetánc, Világosság, Élet és Irodalom, Liget, Századvég, Holmi, Ifjúsági Szemle, Hamu és Gyémánt, Társadalomkutatás, Magyar Narancs, Figyelő, HVG, Jelenkor, Új Dunatáj, Octogon, Fordulat stb.

Aktívan részt vett a rendszerváltás körüli és azt követő közéletben. 1985-ben részt vett az Európai Kulturális Fórum ellenzéki rendezvényén, 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón, 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapítója volt, 1988-1993 között tagja volt a Fidesznek. 1989-ben részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, ahol az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtésével foglalkozó munkabizottság tagja volt. 1990 januártól májusig a Fidesz szóvivője, 1991-1992-ben a párt országgyűlési képviselőcsoportjának szakértője volt, 1993-ban kilépett a pártból. 1989-1992 között a Magyar Narancs nevű lap alapító szerkesztőjeként, 1992-1996 között főmunkatársaként dolgozott. A 2000-es években a Magyar Hírlap, majd a Figyelő kolumnistája volt. 2003-2004 között tagja volt Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadó testületének. 2005 elejétől 2006 júniusáig, az első Gyurcsány-kormányban a nemzeti kulturális örökség minisztere volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A Szép Szó 1936–1939. Budapest: Kossuth - Magvető (szerk., 1987)
  • Anarchizmus. Budapest: Századvég, (társszerk., 1991)
  • Társadalomismeret. Középiskolai tankönyv. Budapest (társszerző, 1991)
  • Post-Communist Transition: Emerging Pluralism in Hungary London: Pinter Publishers (társszerző és társszerk, 1992), Continuum Press 2016)
  • Tiszta lappal. A Fidesz a magyar politikában. Budapest (szerk., 1992)
  • Zsolt Béla: A végzetes toll. Budapest: Századvég (szerk. 1992)
  • Polgárosodás, civil társadalom és demokrácia. Budapest: MTA PTI (társszerző, 1993)
  • Az anarchizmus elmélete és magyarországi története. Budapest: Cserépfalvi, (társszerző, 1994)
  • Democratic Legitimacy in Post-Communist Societies. Budapest - Tübingen: T-Twins, (szerk., 1994)
  • Konfrontáció és konszenzus: a demokratizálás stratégiái. Szombathely: Savaria University Press, 1995.
  • Anarchizmus ma. Budapest: T-Twins, (társszerk. 1995)
  • Lawful Revolution in Hungary. Boulder, Colorado: Social Science Monographs, (társszerk., 1995)
  • Magyar panoptikum. Budapest: Kávé kiadó, 1996
  • Ignotus Pál: Vissza az értelemhez. Budapest: Új Mandátum, (szerk. 1997)
  • Magyar politikusok arcképcsarnoka. Budapest: Századvég, (társszerző, 1998)
  • Magyar anarchizmus. Budapest: Balassi, (társszerk. 1998)
  • Intellectuals and Politics in Central Europe. udapest - New York: CEU Press, (szerk., 1999)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben I–IV. Bufdapest: Magvető, (főszerk., 1999)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben V–VI. Budapest: Új Mandátum, (társszerk., 2000)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben VII. Alkotmányos forradalom: Tanulmányok. Budapest: Új Mandátum, (szerk. 2000)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben VIII. Portrék és életrajzok. Budapest: Új Mandátum, (társszerk. 1999)
  • The Roundtable Talks of 1989: The Genesis of Hungarian Democracy. Budapest - New York: CEU Press (szerk., 2002)
  • The Communist Successor Parties of Central and Eastern Europe. New York - London: M. E. Sharpe, (társszerk. 2002)
  • Politikai pluralizmus Magyarországon 1987–2002 Budapest: Századvég, 2003
  • The Future of Democracy in Europe: Trends, Analyses and Reforms. Luxembourg: Council of Europe, (társszerző, 2004)
  • Migrants, Minorities, Belonging and Citizenship. Bergen. BRIC, (társszerző, 2004)
  • Anarchism in Hungary: Theory, History, Legacies. Boulder, Colorado: Social Science Monographs, (társszerző, 2006)
  • Ars politica. Budapest: Jószöveg, 2007.
  • Anarcho-demokraták Budapest: Gondolat, ( társszerző, 2007)
  • Merre tovább, Magyarország? Budapest (társszerző, 2008)
  • Az anarchizmus klasszikusai Budapest: Mundus, (társszerk. 2009)
  • Diversity and the European Public Sphere: The Case of Hungary. Bergen: BRIC (társszerző, 2010)
  • Jegyzetek a szabadságról: Ignotus Pál írásai. Budapest: Gondolat (szerk. 2010)
  • Virtuális köztársaság; Budapest: Gondolat, 2012
  • Cenzorok helyett fekvőrendőrök. Politikai kultúra és kulturális politika; Budapest: L'Harmattan, 2012
  • Családi tűzfészek. A kultúra a szimbolikus politika fogságában (in: Magyar polip, 2013)
  • 25 Years after the Fall of Iron Curtain: The State of Integration of East and West in the European Union. Brussels: European Commission, (társszerző, 2014)
  • Lépték és irónia: szociológiai kalandozások. Budapest: L'Harmattan - MTA TK (társszerk., 2018)

Források[szerkesztés]