Bozóki András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bozóki András
Bozóki András a 2012-es könyvhéten
Bozóki András a 2012-es könyvhéten
A Magyar Köztársaság nemzeti kulturális örökség minisztere
Hivatali idő
2005. február 14.2006. június 9.
Előd Hiller István
Utód Hiller István

Született 1959január 23. (57 éves)
Budapest
Párt Fidesz (1988–1993)

Foglalkozás szociológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bozóki András témájú médiaállományokat.

Bozóki Tamás András (Budapest, 1959. január 23.) magyar politológus, szociológus, egyetemi tanár, a politikatudomány kandidátusa. Kutatási területe a demokratikus átalakulások, a közép-európai politika, a politikai ideológiák (elsősorban az anarchizmus, liberalizmus és a populizmus), az eszmetörténet és a magyar politikai tagoltság. A Magyar Narancs című lap egyik alapító szerkesztője. 2005-2006-ban a nemzeti kulturális örökség minisztere.

Életpályája[szerkesztés]

1978-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ezzel párhuzamosan 1980-tól az ELTE Szociológiai Intézetének hallgatója volt. 1983-ban szerezte meg jogi doktorátusát, 1985-ben szociológusi diplomáját. Jogi diplomájának megszerzését követően az ELTE ÁJK-n kapott tanársegédi állást, 1988-tól adjunktusként, 1992-től egyetemi docensként dolgozott. Kezdetben a jog- és államelméleti tanszéken oktatott, majd 1987-ben részt vett a kar jogszociológiai tanszékének megalapításában, amelynek oktatója (2013-tól a jog- és társadalomelméleti tanszék). 1988-89-ben ösztöndíjasként a UCLA Szociológia Tanszékén végzett kutatómunkát Los Angelesben. 1992-ben védte meg politikatudományi kandidátusi disszertációját -- amelyet az anarchizmus elmélete és magyarországi története témaköréből írt -- a Magyar Tudományos Akadémián. 1993-ban az újonnan alakult Közép-európai Egyetemen (CEU) került egyetemi docensi beosztásba, de továbbra is tanított az ELTE-n. Részt vett a CEU politikatudományi doktori programjának kidolgozásában. 2003-ban habilitált a magyar politikai pluralizmus témakörében írott könyvével. majd 2005-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Emellett 1991-1993 között az MTA Politikatudományi Intézete tudományos munkatársaként kutatott. Ösztöndíjas kutatóként a következő nemzetközi intézményekben dolgozott: a bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (1990–1991), a berlini Wisschenschaftskolleg (Andrew Mellon Fellow, 1993–1994), brightoni Sussex Egyetem Európai Intézete (1998), a hollandiai Netherlands Institute for Advanced Study (1998), valamint Firenzében az Európai Egyetemi Intézet (Jean Monnet Fellow, 2000–2001 és Fernand Braudel Fellow, 2012) és a CEU Institute for Advanced Study (2014). Vendégprofesszorként a következő egyetemeken tanított: Nottinghami Egyetem (1993), a massachusettsi Smith College, Mount Holyoke College és a Hampshire College (1999-2000), a Tübingeni Egyetem (1999-2001), a Bolognai Egyetem (2008) és a Stockholmi Södertörns Egyetem (2008). Három alkalommal is lehetőséget kapott, hogy oktasson a New York-i Columbia Egyetem vendégprofesszoraként (2004, 2009, 2015).

A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Bizottságának tagja, 2011 óta a Bizottság elnöke. 2003-2005 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt, 1991-1998 között és 2006 után pedig elnökségi tagja. 2002-2008 között az Európai Politikatudományi Hálózat elnökségi tagjaként is tevékenykedett. 2008-ban a Politikatudományi Társaságok Európai Konföderációjának végrehajtó bizottságának tagjává választották, ahol funkcióját 2012-ig töltötte be. 1991-1994 között a Szociológiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja, 1992-ben a Politikatudományi Szemle egyik alapító szerkesztője volt, 1992-2000 között szerkesztőként dolgozott, azóta a szerkesztőbizottság tagja. 2008-2012 között a Eurosphere Working Papers Series főszerkesztője volt. Emellett tagja a European Political Science, a Taiwan Journal of Democracy, az East European Quarterly, az Intersections: East European Journal of Society and Politics, a Research in Social Change, a Journal of Political Science Education és a CEU Political Science Journal című folyóiratok szerkesztőbizottságának.

Aktívan részt vett a rendszerváltás körüli és azt követő közéletben. 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón, 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapítója volt, és belépett a Fideszbe. A Fidesz részéről 1989-ben részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, ahol az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtésével foglalkozó munkabizottság tagja volt. 1990 januártól májusig a Fidesz szóvivője, 1991-1992-ben a párt országgyűlési képviselőcsoportjának szakértője volt, 1993-ban kilépett a pártból. 1989-1992 között a Magyar Narancs nevű lap alapító szerkesztőjeként, majd 1992-1996 között főmunkatársaként dolgozott. A 2000-es években a Magyar Hírlap, majd a Figyelő kolumnistája volt. 2003-2004 között tagja volt Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadó testületének. 2005 elejétől 2006 júniusáig, az első Gyurcsány-kormányban a nemzeti kulturális örökség minisztere volt. 2007-2008 között a környezetvédelmi miniszter tanácsadója. Részt vett a Lehet Más a Politika nevű társadalmi kezdeményezés elindításában.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Erdei Ferenc-díj (1991)
  • Pulitzer-emlékdíj (1993, a Magyar Narancs szerkesztősége)
  • Bibó István-díj (2009)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A Szép Szó 1936–1939 (szerk., 1987)
  • Anarchizmus (társszerk., 1991)
  • Társadalomismeret. Középiskolai tankönyv. (társszerző, 1991)
  • Post-Communist Transition: Emerging Pluralism in Hungary (társszerző és társszerk, 1992)
  • Tiszta lappal. A Fidesz a magyar politikában (szerk., 1992)
  • Zsolt Béla: A végzetes toll (szerk. 1992)
  • Polgárosodás, civil társadalom és demokrácia (társszerző, 1993)
  • Az anarchizmus elmélete és magyarországi története (társszerző, 1994)
  • Democratic Legitimacy in Post-Communist Societies (szerk., 1994)
  • Konfrontáció és konszenzus: a demokratizálás stratégiái (1995)
  • Anarchizmus ma (társszerk. 1995)
  • Lawful Revolution in Hungary (társszerk., 1995)
  • Magyar panoptikum (1996)
  • Ignotus Pál: Vissza az értelemhez (szerk. 1997)
  • Magyar politikusok arcképcsarnoka (társszerző, 1998)
  • Magyar anarchizmus (társszerk. 1998)
  • Intellectuals and Politics in Central Europe (szerk., 1999)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben I–IV. (főszerk., 1999)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben V–VI (társszerk., 2000)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben VII. Alkotmányos forradalom: Tanulmányok. (szerk. 2000)
  • A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben VIII. Portrék és életrajzok. (társszerk. 1999)
  • The Roundtable Talks of 1989: The Genesis of Hungarian Democracy (szerk., 2002)
  • The Communist Successor Parties of Central and Eastern Europe (társszerk. 2002)
  • Politikai pluralizmus Magyarországon 1987–2002 (2003)
  • The Future of Democracy in Europe: Trends, Analyses and Reforms (társszerző, 2004)
  • Migrants, Minorities, Belonging and Citizenship (társszerző, 2004)
  • Anarchism in Hungary: Theory, History, Legacies (társszerző, 2006)
  • Ars politica (2007)
  • Anarcho-demokraták ( társszerző, 2007)
  • Merre tovább, Magyarország? (társszerző, 2008)
  • Az anarchizmus klasszikusai (társszerk. 2009)
  • Diversity and the European Public Sphere: The Case of Hungary (társszerző, 2010)
  • Jegyzetek a szabadságról: Ignotus Pál írásai (szerk. 2010)
  • Virtuális köztársaság (2012)
  • Cenzorok helyett fekvőrendőrök (2012)
  • Családi tűzfészek. A kultúra a szimbolikus politika fogságában (in: Magyar polip, 2013)
  • 25 Years after the Fall of Iron Curtain: The State of Integration of East and West in the European Union (társszerző, 2014)

Források[szerkesztés]