Görgey Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Görgey Gábor
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született Görgey Arthur
1929. november 22.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 2022. április 11. (92 évesen)[3]
Solymár[4]
Állampolgársága magyar
Házastársa Iván Ildikó
Foglalkozása
Tisztsége a nemzeti kulturális örökség minisztere (2002. május 27. – 2003. május 18.)
Iskolái
Kitüntetései Kossuth-díj (2006)
Sírhelye Óbudai temető[5]
Írói pályafutása
Jellemző műfajok próza, líra, dráma, újságírás
Alkotói évei 1956–
Első műve Füst és fény
Irodalmi díjai Kossuth-díj
Magyarország nemzeti kulturális örökségének minisztere
Hivatali idő
2002. május 27. 2003. május 18.
Előd Rockenbauer Zoltán
Utód Hiller István

A Wikimédia Commons tartalmaz Görgey Gábor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Görgey Gábor, születési nevén Görgey Arthur (Budapest, 1929. november 22.Solymár, 2022. április 11.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere.

Életútja[szerkesztés]

A Görgey család leszármazottjaként született, 1929-ben. Édesapja Görgey György, édesanyja Péchy Zsófia.[6] Nős volt, második felesége Iván Ildikó opera-énekesnő volt. Egy lánygyermek édesapja (Anna, 1965). Solymáron élt.[7]

1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német–angol szakára, de 1949-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1950-ben kerül a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként.

1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, a lapnál 1994-ig dolgozott. Eközben 1964–1972 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja és 1982–1988 között a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. Többször rendezett a Madách Színházban is.

Közéleti pályafutása[szerkesztés]

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992–1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994-ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjévé nevezték ki, pozícióját 1996-ig viselte. Szintén 1994-ben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001-ben elnökévé választotta. Tisztségét 2010-ig viselte. Közben, 2000-ben a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke is lett.

2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök felkérte kormányában a nemzeti kulturális örökség miniszteri posztjának betöltésére. Miniszteri esküjét 2002. május 27-én tette le. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójából. 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként tevékenykedett. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Fehér Klára irodalmi díj és a Pethő Sándor-díj kuratóriumának tagja volt.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat.

Művei[szerkesztés]

  • Füst és fény. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • Délkör; Szépirodalmi, Bp., 1963
  • Hektor, a hőscincér; Móra, Bp., 1966
  • Komámasszony, hol a stukker?; Magvető, Bp., 1969
  • Köszönöm, jól (versek, 1970)
  • Alacsony az Ararát. Noé. Komédia / Handabasa avagy A fátyol titkai. Komédia Vörösmarty Mihály művei alapján; Magvető, Bp., 1971
  • Vadászszerencse. Versfordítások; Európa, Bp., 1974
  • Lilla. / Cápák / Nyugalom; Magvető, Bp., 1976
  • Légifolyosó (versek, 1977)
  • Találkozás egy fél kutyával (próza, 1980)
  • Egy vacsora anatómiája (1981)
  • Fejek Ferdinándnak (színművek, 1982)
  • A fél kutya másik fele; Szépirodalmi, Bp., 1983
  • Munkavilágítás (esszék, 1984)
  • Galopp a Vérmezőn (színművek, 1987)
  • A díva bosszúja (novellák, 1988)
  • Vadászszőnyeg (regény, 1988)
  • Meteoropata nemzet; Magvető, Bp., 1989
  • Volt egyszer egy Felvidék (regény, 1989)
  • Kísértések könyve (regény, 1990, 2007)
  • Nők szigete (versek, 1990)
  • Mindig újabb kutyák jönnek (próza, 1991)
  • A homár páncélja (regény, 1992)
  • Eszkimó nyár. Válogatott és új versek; Orpheusz Könyvek, Bp., 1993
  • Waterloo kellős közepén (próza, 1994)
  • 21 vers; Belvárosi, Bp., 1994 (Borostyán-könyvek)
  • Örömállam. Komédia két felvonásban; Neoprológus, Bp., 1996 (A magyar dráma fóruma)
  • Adria szirénje (regény, 1999)
  • Megírhatatlan történet (novellák, 1999)
  • Mikszáth különös házasságai (színmű, 1999, 2015)
  • Utolsó jelentés Atlantiszról (regény, 2000)
  • Tiszta ország. Hazai krónika; Elektra Kiadóház, Bp., 2002
  • Tükörjáték. Drámák; Elektra Kiadóház, Bp., 2003
  • Rokokó háború (drámák, 2003)
  • Eszkimó nyár. Összegyűjtött versek; 2. bőv. kiad.; Elektra Kiadóház, Bp., 2004
  • Alkatrészhullás, 2005–2009; Elektra Kiadóház, Bp., 2009
  • Don Hektor, a hőscincér; Elektra, Bp., 2009
  • Öt arckép (2011)
  • Az én asztalom. Itthon és a nagyvilágban; Corvina, Bp., 2013
  • A kivégzés éjszakája (regény, 2015)
  • Görgey. Görgey Gábor emlékezése Görgey Artúr születésének 200. évében; Szépmíves, Bp., 2018
  • Ceterum censeo; Corvina; Bp., 2020

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Česko-Slovenská filmová databáze, Gábor Görgey, 353948
  2. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  3. Meghalt Görgey Gábor író, volt kultuszminiszter
  4. Elhunyt Görgey Gábor
  5. https://www.origo.hu/kultura/20220513-gorgey-gabor-temetes.html
  6. Édesanyja gyászjelentése
  7. Nehezen vállalta a solymári miniszter. In: Sólyomszem, I. évf. 10. szám, 2002. május 31., p12.

Források[szerkesztés]