Czibere Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czibere Tibor
Magyarország oktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1988. június 29.1989. május 10.
Előd Köpeczi Béla
Utód Glatz Ferenc

Született 1930. október 16. (86 éves)
Tapolca
Párt Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás politikus

Díjak

Czibere Tibor (Tapolca, 1930. október 16. – ) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika. 1968 és 1974 között a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma: Miskolci Egyetem) Gépészmérnöki Kar dékánja, majd 1978 és 1986 között az egyetem rektora. 1988–1989-ben művelődési miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Itt szerzett mérnökdiplomát 1953-ban. 1961-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az egyetem matematika tanszékén kapott tanársegédi állást, majd 1956-ban a budapesti Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár központi vízgéptervező irodájához került, ahol 1966-ig kutatómérnökként dolgozott. Közben 1963-ban az egyetem áramlás- és hőtechnikai gépek tanszékének tanszékvezető egyetemi docense lett. 1968-ban vehette át egyetemi tanári kinevezését. Szintén 1968-ban megbízták az egyetem Gépészmérnöki Kar dékáni teendőinek ellátásával, majd 1971-ben megerősítették újabb három évre. 1978-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem rektorává választották. Nyolc évig állt az egyetem élén. 2000-ben professor emeritusi címet kapott.

1963-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának lett tagja. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1979-ben a Miskolci Akadémiai Bizottságba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett 1979 és 1995 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke, illetve 1990–1995-ben az ügyvezető testület tagja volt. 1985 és 1992 között a Gépipari Tudományos Egyesület Központi Tudományos Bizottságának elnöki tisztét töltötte be.

Tudományos pályája mellett kora politikai életének is része volt: 1983 és 1985 között országgyűlési képviselő, majd 1990-ig pótképviselő volt. Emellett 1985 és 1989 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökeként és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottság elnökeként dolgozott. 1988-ban, az akkor alakult Németh-kormányban a művelődési miniszteri tisztséget kapta, amelyet a kormány 1989-es átalakulásáig töltött be. Utódja Glatz Ferenc volt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika egyes elméleti kérdései. E témaköröket oktatja a Miskolci Egyetemen.

Több publikációjában foglalkozott a vezetéses hőátviteli folyamatok számításával szilárd testekben fázisátalakulás során és mellett, valamint a háttérrétegekben háromdimenziósan áramló súrlódásos folyadékokkal. Új eljárásokat dolgozott ki a hidrodinamikai szárnyrács-elmélet fejlesztése során, amelyeket több évtizeden át hasznosítottak a gyakorlatban. Egyetemi vezetőként igyekezte megerősíteni az egyetem helyét magyar mérnökoktatásban.

Több mint ötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből öt könyv szerzője/szerkesztője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adja közre.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Berechnungsverfahren zum Entwurf gerader Flügelgitter mit stark gewölbten Profilschaufeln (1960)
  • Über die Berechnung der Schaufelprofile von Strömungsmaschinen mit halbaxialer Durchströmung (1963)
  • A hidrodinamikai rácselmélet két főfeladatának potenciálelméleti megoldása (1965)
  • Calculation of Plane Subsonic Flow of Compressible Fluids (1974)
  • Síkbeli határrétegáramlások meghatározása szakadásos örvényrétegekkel (1977)
  • Hidromechanika (1980)
  • Áramlástan (1980)
  • Vezetéses hőátvitel (1998)
  • Calculating Turbulent Flows Based on a Stochastic Model (2006)

Források[szerkesztés]