Szádeczky-Kardoss Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szádeczky-Kardoss Elemér
Született 1903. szeptember 10.
Kolozsvár
Elhunyt 1984. augusztus 23. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus, geokémikus, egyetemi tanár, dékán, akadémikus, országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető (33/2-1-6)[1]
A Nehézipari Műszaki Egyetem 1. rektora
Hivatali idő
1949 1950
Előd nem volt
Utód Sályi István

Szádeczky-Kardoss Elemér (Kolozsvár, 1903. szeptember 10.Budapest, 1984. augusztus 23.) geológus, geokémikus, egyetemi tanár, dékán, rektor, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában érettségizett 1921-ben, majd 1921–1925 között Eötvös-kollégistaként a budapesti Tudományegyetem természetrajz szakos hallgatója volt. Doktori értekezését Eötvös-díjjal tüntették ki. 1927-től 1949-ig a soproni Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia tanára, 1949–1950-ben az akkor alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora. 1951-től 1969-ig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásvány-kőzettani intézete, majd a kőzettan-geokémiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1955-ben megszervezte az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumát, s annak igazgatója volt 1974-es nyugdíjba vonulásáig. 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1965-ben megszervezte az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát, melynek titkára, majd elnöke volt 1975-ig.

Munkássága[szerkesztés]

A földtudományok terén elért jelentős eredményei közül kiemelkednek üledékes, magmás és metamorf kőzettani, szénkőzettani és geokémiai művei. Eredményeit több mint 200 publikációban jelentette meg. 1952-ben megjelent Szénkőzettan című könyvében számos vonatkozásban újat alkotott a barnaszenek rendszerezésében. Egyik legkiemelkedőbb alkotása Geokémia című kézikönyve (1955), amely máig is az egyetlen magyar nyelvű geokémiai kézikönyv.

A Föld szerkezete és fejlődése című, 1968-ban megjelent kézikönyvében a globális tektonikai szemlélet alapján állva fejtette ki elméletét a kőzetkeletkezés és a Föld dinamikája közötti kapcsolatról. A hetvenes években már kialakult a földtudományok integrációjára törekvő szemlélete, amelynek összefoglalását Geonómia (1974) című művében fejtette ki.

Az univerzális ciklustörvény megalkotásával az anyag mozgásának általános tér-idő-sebesség összefüggését tárta föl. E munkájának rövid, de lényegi összefoglalását Benkő Ferenc Geological and Cosmogonic Cycles (1984) Appendix-ében publikálta. Élete utolsó éveiben sajtó alá rendezett műve posztumusz kiadványként jelent meg A jelenségek univerzális kapcsolódásáról (1989) címen.

Kitüntetései[szerkesztés]

Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 1949-ben és 1952-ben a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki. A Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a Szabó József-emlékérem kitüntetettje (1958), az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktora (1981) és a Leopold von Buch Emlékérem tulajdonosa (1983).

Emlékezete[szerkesztés]

Születésének centenáriuma alkalmából az MTA Földtudományok Osztálya 2003. szeptember 3-án felavatta mellszobrát az ELTE Természettudományi Karán (Pázmány Péter sétány 1/c).

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Rendszeres ásványtan. Budapest, 1950.
  • Szénkőzettan. Budapest, 1952.
  • Geokémia. Budapest, 1955.
  • A Föld szerkezete és fejlődése. Budapest, 1968.
  • Geonómia. Budapest, 1974.
  • A jelenségek univerzális kapcsolódásáról. Budapest, 1989.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Pantó György: Sz. K. E. Magyar Tudomány, 1985.
  • Pantó György: Sz.-K. E. Földtani Közlöny, 1986. 3. sz.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 744. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Nagy Béla: Sz.-K. E. Bp.: Akadémiai Kiadó, 2006. (A Múlt Magyar Tudósai)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]