Professor emeritus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A professor emeritus vagy professor emerita (ejtsd: professzor emeritusz) a legtöbb országban nyugalomba vonult professzort jelent. Elnyerése nem automatikus; csak olyan professzort illet meg, akit az őt korábban alkalmazó egyetem megfelelő szervei elláttak vele.

Magyarországon a címről a felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV tv. 32. § (1) bekezdése rendelkezik: Annak, aki főiskolai, illetve egyetemi tanári címmel rendelkezik, és nyugdíjazására tekintettel foglalkoztatását megszüntetik, a szenátus Professor Emeritus vagy Professor Emerita (a továbbiakban együtt: Professor Emeritus) címet adományozhat. A Professor Emeritus címmel járó jogokat, oktatási és más kötelezettségeket, juttatásokat, azok időtartamát a felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszerében kell meghatározni.

A tanszéknek, ahonnan a professzor nyugdíjba vonul, külön kezdeményeznie kell az Egyetemi Tanácsnál, hogy megkaphassa a címet; ezt véleményezik, elbírálják, az egyetem szervei szavaznak róla. A nyugállományú professzor is taníthat mint megbízott előadó. Továbbá Magyarországon a professor emeritus-ok tanszékük vagy intézetük teljes szavazati jogú tagjai maradnak.

Maga az emeritus latin melléknévi igenév, jelentése elbocsátását szolgálataival kiérdemelt tisztségviselő, azaz olyan, aki hivatalát immár nem tölti be, tehát kiszolgált. Szó szerinti jelentése kiérdemesült.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]