Nyugdíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyugdíj az a járadék, amelyet egy ország - általában időskorú - polgárai alanyi, tehát nem rászorultsági alapon kapnak. Az összege függ a szolgálati időtől, azaz a munkával (jövedelemszerzéssel) töltött évek számától és a korábbi jövedelemtől.

A nyugdíj tulajdonképpen egyfajta biztosítás , de míg egy hagyományos életbiztosítás esetén a biztosított részletekben fizeti meg a szolgáltatás díját és valamely esemény bekövetkeztekor jut hozzá a biztosítási összeghez, itt ez éppen fordítva történik: amikor eléri a nyugdíjkorhatárt letesz egy nagyobb összeget, amelyet aztán annuitás formájában kap vissza. Ez a nagyobb összeg gyakran képletes, csak jogosultság formájában létezik, nincs összegszerűsítve.

Az állami szerepvállalás okai[szerkesztés]

  • Kontraszelekció: Az ilyen biztosításokra általában jellemző a kontraszelekció, azaz, hogy csak azok az állampolgárok kötnének nyugdíjbiztosítást, akik - például jó egészségi állapotuk és így hosszú várható nyugdíjkoruk - miatt ebből hasznot remélnek. Ebben az esetben a biztosítónak csökkentenie kell a juttatásokat, ami további szelekcióhoz vezet és így tovább. Ha a nyugdíj kötelező, a probléma nem merül fel.
  • Paternalizmus: Az állam úgy gondolja, hogy az állampolgárok nem elég előrelátók, nem tudnak gondoskodni magukról. Ha az állam megmondja mennyit kell megtakarítani, az elégtelen nyugdíj veszélye nem fenyeget.
  • Erkölcsi kockázat (en:moral hazard): Még ha az állampolgárok képesek is felmérni jövőbeni jövedelmi igényeiket, hajlamosak a szükségesnél kevesebbet megtakarítani abból kiindulva, hogy majd vész esetén az állam gondoskodik róluk.
  • Újraelosztás különböző jövedelmi csoportok között: Ennek okai megegyeznek a még nem nyugdíjas korúak közötti újraelosztással. Konkáv hasznossági függvények esetén a jövedelmi különbségek csökkentése növeli a jólétet.
  • Különböző generációk között: A ma időseinek egyre fogyó része élete legtermékenyebb részét nem ritkán háborús nélkülözésben, illetve a háború utáni újjáépítésben töltötte, aminek gyümölcseit a fiatalabb generációk élvezik. Az újraelosztás ezt hivatott kompenzálni. Egy politikai gazdaságtani érvelés szerint ennek valódi oka az, hogy a gerontokráciára hajló társadalmakban ez a fajta újraelosztás egyszerűen a döntéshozók érdekeit tükrözi.

Finanszírozás[szerkesztés]

Ahol a nyugdíj az állam feladatai közé tartozik, a nyugdíjrendszer az államháztartás, szűkebben a társadalombiztosítás egyik fő kiadása (a másik az egészségügy). Finanszírozása alapján kétféle lehet:

  • A pénztári rendszerben minden egyes munkavállaló saját számlával rendelkezik, ide gyűjti a járulékait és majd innen kapja a nyugdíját. Mivel a megtakarítások névre szólnak, összegük jelentősen függhet a megtakarítási szándéktól, rendszerint örökölhetők a nyugdíj-korhatár előtti elhalálozás esetén, illetve annak sincs elvi akadálya, hogy a nyugdíjból a megtakarító halála után annak özvegye tovább részesüljön. A kezdetekben a nyugdíjrendszerek önkéntes, pénztári alapon működtek. Drámai változást a nagy gazdasági világválság okozott, amikor a nyugdíjpénztári megtakarítások egyik napról a másikra értéktelenné váltak. Ekkor vezették be az Egyesült Államokban a felosztó-kirovó rendszert.
  • A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, legalábbis ami a befektetések elértéktelenedését illeti, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Nem igényel takarékoskodást, fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. Napjainkban folyik a felosztó-kirovó rendszerek reformja, melynek keretében pénztári elemek kerülnek beépítésre.

A nyugdíjrendszer Magyarországon[szerkesztés]

Az 1998. január 1-jétől életbe lépett nyugdíjrendszert 3 pillérű rendszernek is szokták nevezni.

A nyugdíjasok számának életkor és nyugdíj összege szerinti megoszlása (2011): táblázat, grafikon

A jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon az 1954-ben született személyek a 63. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2017,2018 során), az 1955-ben születettek legkorábban a 64. betöltött életévükkor mehetnek nyugdíjba (2019-ben), az 1956-ban születettek a 64. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2020,2021 során), míg az 1957. január elsejét követően született személyek legkorábban a betöltött 65. életévük, azaz legkorábban 2022-től vehetik igénybe a nyugellátást.

Az öregségi nyugdíjak összegének kiszámításakor a következő mértékben alakul a várható nyugdíj havi mértéke. Ennek összege személyenként eltérhet, a törvényekben és egyéb jogszabályokban előírtak szerint. Ha nincs meg a 15 év szolgálati idő, akkor annyiszor 2 százalékkal kell csökkenteni a havi átlagkereset százalékában mért nyugdíj összegét, ahány évvel kevesebb a ténylegesen letöltött szolgálati idő a legkevesebb, 15 év szolgálati viszonynál. (Például 10 év szolgálati viszony esetén 5 évvel kevesebb a szolgálati viszonyban töltött évek száma, tehát: 5 évvel kevesebb szolgálati idő x 2 %/év = -10 % 43 % -10 % = 33 %, tehát 10 év szolgálati viszony esetén a havi átlagkereset 33 %-a járhat nyugdíjként). Ha valaki eléri a nyugdíj korhatárt, de továbbra is munkaviszonyban marad, akkor 30 naponként 0,5 %, évente 6 százalékkal emeli a várható nyugdíjának összegét.[1]

class="wikitable"

Teljes évként beszámítható szolgálati idő (év) Havi átlagkereset százaléka (%)
15 43
16 45
17 47
18 49
19 51
20 53
21 55
22 57
23 59
24 61
25 63
26 64
27 65
28 66
29 67
30 68
31 69
32 70
33 71
34 72
35 73
36 74
37 75,5
38 77
39 78,5
40 80
41 82
42 84
43 86
44 88
45 90
46 92
47 94
48 96
49 98
50< 100[2]

Öregségi nyugdíj[szerkesztés]

Az a nyugdíjösszeg, amely a teljes jogú öregségi nyugdíjra jogosultakat illeti meg. Ennek összegét évente jogszabályban állapítják meg.[3]

Öregségi nyugdíjra az jogosult, aki betöltött egy jogszabályban meghatározott életkort, és rendelkezik a szintén jogszabályban meghatározott szolgálati idővel.[4]

Az öregségi nyugdíjaknak öt típusa van:

  • öregségi teljes nyugdíj,
  • öregségi résznyugdíj,
  • előrehozott öregségi nyugdíj,
  • csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj,
  • korkedvezményes öregségi nyugdíj.[5]

Rokkantnyugdíjas[szerkesztés]

Rokkantsági nyugellátásban részesülő személy. A rokkantnyugdíjas státusz lehet időszaki és végleges.[6]

Nyugdíjas[szerkesztés]

Nyugdíjas az öregségi- vagy rokkantnyugdíj-ellátásban részesülő személy.[7]

Nyugdíjrészletező dokumentum[szerkesztés]

A Nyugdíjfolyósító Intézet által a nyugellátásban részesülő személy részére évente megküldött dokumentum, amely a nyugdíj összegét részletezi.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiadták a bűvös számokat: ettől függ, mekkora lesz a nyugdíjad. penzcentrum.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  2. Az öregségi nyugdíj megállapításáról 2017-ben. nyugdijguru.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  3. Öregségi nyugdíj. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  4. Kft., Wolters Kluwer: 1997. évi LXXXI. törvény - a társadalombiztosítási nyugellátásról. net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2016. június 15.)
  5. Kft., Wolters Kluwer: 1997. évi LXXXI. törvény - a társadalombiztosítási nyugellátásról. net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2016. június 15.)
  6. Rokkant nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  7. Nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  8. Nyugdíjrészletező dokumentum. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Forrás[szerkesztés]

  • Rosen, Harvey (2004), Public Finance, 7. kiadás, McGraw-Hill

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]