Nyugdíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyugdíj az a járadék, amelyet egy ország - általában időskorú - polgárai alanyi, tehát nem rászorultsági alapon kapnak. Az összege függ a szolgálati időtől, azaz a munkával (jövedelemszerzéssel) töltött évek számától és a korábbi jövedelemtől.

A nyugdíj tulajdonképpen egyfajta biztosítás , de míg egy hagyományos életbiztosítás esetén a biztosított részletekben fizeti meg a szolgáltatás díját és valamely esemény bekövetkeztekor jut hozzá a biztosítási összeghez, itt ez éppen fordítva történik: amikor eléri a nyugdíjkorhatárt letesz egy nagyobb összeget, amelyet aztán annuitás formájában kap vissza. Ez a nagyobb összeg gyakran képletes, csak jogosultság formájában létezik, nincs összegszerűsítve.

Az állami szerepvállalás okai[szerkesztés]

  • Kontraszelekció: Az ilyen biztosításokra általában jellemző a kontraszelekció, azaz, hogy csak azok az állampolgárok kötnének nyugdíjbiztosítást, akik - például jó egészségi állapotuk és így hosszú várható nyugdíjkoruk - miatt ebből hasznot remélnek. Ebben az esetben a biztosítónak csökkentenie kell a juttatásokat, ami további szelekcióhoz vezet és így tovább. Ha a nyugdíj kötelező, a probléma nem merül fel.
  • Paternalizmus: Az állam úgy gondolja, hogy az állampolgárok nem elég előrelátók, nem tudnak gondoskodni magukról. Ha az állam megmondja mennyit kell megtakarítani, az elégtelen nyugdíj veszélye nem fenyeget.
  • Erkölcsi kockázat (en:moral hazard): Még ha az állampolgárok képesek is felmérni jövőbeni jövedelmi igényeiket, hajlamosak a szükségesnél kevesebbet megtakarítani abból kiindulva, hogy majd vész esetén az állam gondoskodik róluk.
  • Újraelosztás különböző jövedelmi csoportok között: Ennek okai megegyeznek a még nem nyugdíjas korúak közötti újraelosztással. Konkáv hasznossági függvények esetén a jövedelmi különbségek csökkentése növeli a jólétet.
  • Különböző generációk között: A ma időseinek egyre fogyó része élete legtermékenyebb részét nem ritkán háborús nélkülözésben, illetve a háború utáni újjáépítésben töltötte, aminek gyümölcseit a fiatalabb generációk élvezik. Az újraelosztás ezt hivatott kompenzálni. Egy politikai gazdaságtani érvelés szerint ennek valódi oka az, hogy a gerontokráciára hajló társadalmakban ez a fajta újraelosztás egyszerűen a döntéshozók érdekeit tükrözi.

Finanszírozás[szerkesztés]

Ahol a nyugdíj az állam feladatai közé tartozik, a nyugdíjrendszer az államháztartás, szűkebben a társadalombiztosítás egyik fő kiadása (a másik az egészségügy). Finanszírozása alapján kétféle lehet:

  • A pénztári rendszerben minden egyes munkavállaló saját számlával rendelkezik, ide gyűjti a járulékait és majd innen kapja a nyugdíját. Mivel a megtakarítások névre szólnak, összegük jelentősen függhet a megtakarítási szándéktól, rendszerint örökölhetők a nyugdíj-korhatár előtti elhalálozás esetén, illetve annak sincs elvi akadálya, hogy a nyugdíjból a megtakarító halála után annak özvegye tovább részesüljön. A kezdetekben a nyugdíjrendszerek önkéntes, pénztári alapon működtek. Drámai változást a nagy gazdasági világválság okozott, amikor a nyugdíjpénztári megtakarítások egyik napról a másikra értéktelenné váltak. Ekkor vezették be az Egyesült Államokban a felosztó-kirovó rendszert.
  • A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, legalábbis ami a befektetések elértéktelenedését illeti, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Nem igényel takarékoskodást, fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. Napjainkban folyik a felosztó-kirovó rendszerek reformja, melynek keretében pénztári elemek kerülnek beépítésre.

A nyugdíjrendszer Magyarországon[szerkesztés]

Az 1998. január 1-jétől életbe lépett nyugdíjrendszert 3 pillérű rendszernek is szokták nevezni.

A nyugdíjasok számának életkor és nyugdíj összege szerinti megoszlása (2011): táblázat, grafikon

A jelenlegi szabályozás[1] szerint Magyarországon az 1954-ben született személyek a 63. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2017, 2018 során), az 1955-ben születettek legkorábban a 64. betöltött életévükkor mehetnek nyugdíjba (2019-ben), az 1956-ban születettek a 64. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2020,2021 során), míg az 1957. január elsejét követően született személyek legkorábban a betöltött 65. életévük, azaz legkorábban 2022-től vehetik igénybe a nyugellátást.

Az öregségi nyugdíjak összegének kiszámításakor a következő mértékben alakul a várható nyugdíj havi mértéke. Ennek összege személyenként eltérhet, a törvényekben és egyéb jogszabályokban előírtak szerint. Ha nincs meg a 15 év szolgálati idő, akkor annyiszor 2 százalékkal kell csökkenteni a havi átlagkereset százalékában mért nyugdíj összegét, ahány évvel kevesebb a ténylegesen letöltött szolgálati idő a legkevesebb, 15 év szolgálati viszonynál. (Például 10 év szolgálati viszony esetén 5 évvel kevesebb a szolgálati viszonyban töltött évek száma, tehát: 5 évvel kevesebb szolgálati idő x 2 %/év = -10 % 43 % -10 % = 33 %, tehát 10 év szolgálati viszony esetén a havi átlagkereset 33 %-a járhat nyugdíjként). Ha valaki eléri a nyugdíj korhatárt, de továbbra is munkaviszonyban marad, akkor 30 naponként 0,5 %, évente 6 százalékkal emeli a várható nyugdíjának összegét.[2]

Év[3] 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50>
 %[4] 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75,5 77 78,5 80 82 84 86 88 90 92 94 96 98 100[5]

Öregségi nyugdíj[szerkesztés]

Az a nyugdíjösszeg, amely a teljes jogú öregségi nyugdíjra jogosultakat illeti meg. Ennek összegét évente jogszabályban állapítják meg.[6]

Öregségi nyugdíjra az jogosult, aki betöltött egy jogszabályban meghatározott életkort, és rendelkezik a szintén jogszabályban meghatározott szolgálati idővel.[1]

Az öregségi nyugdíjnak egy típusa van, korábbi nevén öregségi teljes nyugdíj. A korábbi öt típus – az első kivételével – megszűnt:

  • öregségi teljes nyugdíj,
  • öregségi résznyugdíj,
  • előrehozott öregségi nyugdíj,
  • csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj – 2012. január 1-jével megszűnt[7]
  • korkedvezményes öregségi nyugdíj.[1]

Rokkantnyugdíjas[szerkesztés]

Rokkantsági nyugellátásban részesülő személy. A rokkantnyugdíjas státusz lehet időszaki és végleges.[8]

Nyugdíjas[szerkesztés]

Nyugdíjas az öregségi- vagy rokkantnyugdíj-ellátásban részesülő személy.[9]

Nyugdíjrészletező dokumentum[szerkesztés]

A Nyugdíjfolyósító Intézet által a nyugellátásban részesülő személy részére évente megküldött dokumentum, amely a nyugdíj összegét részletezi.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Kft., Wolters Kluwer: 1997. évi LXXXI. törvény - a társadalombiztosítási nyugellátásról. net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  2. Kiadták a bűvös számokat: ettől függ, mekkora lesz a nyugdíjad. penzcentrum.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  3. Teljes évként beszámítható szolgálati idő
  4. A havi átlagkereset százaléka
  5. Az öregségi nyugdíj megállapításáról 2017-ben. nyugdijguru.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  6. Öregségi nyugdíj. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  7. Előrehozott öregségi nyugdíj - van még ilyen? HRportál (Hozzáférés: 2017. jún. 8.)
  8. Rokkant nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  9. Nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  10. Nyugdíjrészletező dokumentum. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Forrás[szerkesztés]

  • Rosen, Harvey (2004), Public Finance, 7. kiadás, McGraw-Hill

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]