Nyugdíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyugdíj az a járadék, melyet egy ország időskorú polgárai alanyi, tehát nem rászorultsági alapon kapnak. Összege függ a szolgálati időtől, azaz a munkával töltött évek számától és a korábbi jövedelemtől.

A nyugdíj tulajdonképpen egyfajta biztosítás , de míg egy hagyományos életbiztosítás esetén a biztosított részletekben fizeti meg a szolgáltatás díját és valamely esemény bekövetkeztekor jut hozzá a biztosítási összeghez, itt ez éppen fordítva történik: amikor eléri a nyugdíjkorhatárt letesz egy nagyobb összeget melyet aztán annuitás formájában kapja vissza. Ez a nagyobb összeg gyakran képletes, csak jogosultság formájában létezik, nincs összegszerűsítve.

Az állami szerepvállalás okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kontraszelekció: Az ilyen biztosításokra általában jellemző a kontraszelekció, azaz, hogy csak azok az állampolgárok kötnének nyugdíjbiztosítást, akik - például jó egészségi állapotuk és így hosszú várható nyugdíjkoruk - miatt ebből hasznot remélnek. Ebben az esetben a biztosítónak csökkentenie kell a juttatásokat, ami további szelekcióhoz vezet és így tovább. Ha a nyugdíj kötelező, a probléma nem merül fel.
  • Paternalizmus: Az állam úgy gondolja, hogy az állampolgárok nem elég előrelátók, nem tudnak gondoskodni magukról. Ha az állam megmondja mennyit kell megtakarítani az elégtelen nyugdíj veszélye nem fenyeget.
  • Erkölcsi kockázat (en:moral hazard): Még ha az állampolgárok képesek is felmérni jövőbeni jövedelmi igényeiket, hajlamosak a szükségesnél kevesebbet megtakarítani abból kiindulva, hogy majd vész esetén az állam gondoskodik róluk.
  • Újraelosztás
  • Különböző jövedelmi csoportok között: Ennek okai megegyeznek a még nem nyugdíj korúak közötti újraelosztással. Konkáv hasznossági függvények esetén a jövedelmi különbségek csökkentése növeli a jólétet.
  • Különböző generációk között: A ma idősei életük legtermékenyebb részét háborús nélkülözésben, illetve a háború utáni újjáépítésben töltötték, melynek gyümölcseit a fiatalabb generációk élvezik. Az újraelosztás ezt hivatott kompenzálni. Egy politikai gazdaságtani érvelés szerint ennek valódi oka az, hogy a gerontokráciára hajló társadalmakban ez a fajta újraelosztás egyszerűen a döntéshozók érdekeit tükrözi.

Finanszírozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahol a nyugdíj az állam feladatai közé tartozik, a nyugdíjrendszer az államháztartás, szűkebben a társadalombiztosítás egyik fő kiadása (a másik az egészségügy). Finanszírozása alapján kétféle lehet:

  • A pénztári rendszerben minden egyes munkavállaló saját számlával rendelkezik, ide gyűjti a járulékait és majd innen kapja a nyugdíját. Mivel a megtakarítások névre szólnak, összegük jelentősen függhet a megtakarítási szándéktól, rendszerint örökölhetők a nyugdíj-korhatár előtti elhalálozás esetén, illetve annak sincs elvi akadálya, hogy a nyugdíjból a megtakarító halála után annak özvegye tovább részesüljön. A kezdetekben a nyugdíjrendszerek önkéntes, pénztári alapon működtek. Drámai változást a nagy gazdasági világválság okozott, amikor a nyugdíjpénztári megtakarítások egyik napról a másikra értéktelenné váltak. Ekkor vezették be az Egyesült Államokban a felosztó-kirovó rendszert.
  • A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adó jellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, legalábbis ami a befektetések elértéktelenedését illeti, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Nem igényel takarékoskodást, fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. Napjainkban folyik a felosztó-kirovó rendszerek reformja, melynek keretében pénztári elemek kerülnek beépítésre.

Nyugdíjrendszer Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1998. január 1-jétől életbe lépett nyugdíjrendszert 3 pillérű rendszernek is szokták nevezni.

A nyugdíjasok számának életkor és nyugdíj összege szerinti megoszlása (2011): táblázat, grafikon

Öregségi nyugdíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az a nyugdíjösszeg, mely a teljes jogú öregségi nyugdíjra jogosultakat illeti meg. Ennek összegét évente jogszabályban állapítják meg.[1]

Rokkant nyugdíjas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rokkantsági nyugellátásban részesülő személy. A rokkant nyugdíjas státusz lehet időszaki és végleges.[2]

Nyugdíjas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugdíjas az öregségi vagy rokkantnyugdíj ellátásban részesülő személy.[3]

Nyugdíjrészletező dokumentum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugdíjfolyósító Intézet által a nyugellátásban részesülő személy részére évente megküldött dokumentum, mely a nyugdíj összegeit részletezi.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Öregségi nyugdíj. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  2. Rokkant nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  3. Nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  4. Nyugdíjrészletező dokumentum. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosen, Harvey (2004), Public Finance, 7. kiadás, McGraw-Hill.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]