Hőátadás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hőátadás, hőátvitel, hőközlés vagy hőcsere az a fizikai folyamat, melynek során egy fizikai rendszer belső energiája csökken, leadása közben, és azt a hőt belső energiájának növekedése közben egy másik rendszer felveszi.

Hőátadás három alapvető fizikai jelenség útján történik:

  • hővezetés (kondukció) az egymással közvetlenül érintkező elemi részecskék között jön létre
  • hőáramlás (konvekció) (pl: levegő segítségével ), ami lehet szabad vagy kényszerített (pl: villanymotor ventilátoros hűtése)
  • hősugárzás (radiáció), sugárzás a látható és nem látható fényspektrumon

Ipari alkalmazás[szerkesztés]

Az iparban a hőközlés általában több, különböző, egymást követő hőátviteli mechanizmus során történik. Hőközlési berendezések alkalmazása gyakori nemcsak az energiaiparban, a hűtőiparban, és a fűtő-szellőztető-klímaberendezési iparban, hanem a kémiai iparban is, ahol a reakció hőmérséklet-szabályozása igen fontos és gyakran vagy a reagens(ek) vagy a termékek halmazállapotát is meg kell változtatni jobb reakcióhozam, vagy megfelelő tárolási viszonyok létrehozására érdekében. Így a berendezések tervezése ezekben az iparágakban dolgozó tervező vagy működtető mérnökök feladata közé tartozik.

Források[szerkesztés]

  • M. A. Mihejev: A hőátadás gyakorlati számításának alapjai, Tankönyvkiadó, 1990. (Ford.: Dr. Horváth Csaba) ISBN 963-18-3004-7