Pauler Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pauler Tivadar
Barabás Miklós litográfiája (1852)
Barabás Miklós litográfiája (1852)
Született
1816. április 9.
Buda
Elhunyt
1886. április 30. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Pauler Gyula
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pauler Tivadar témájú médiaállományokat.

Pauler Tivadar, dr. (Buda, 1816. április 9.Budapest, 1886. április 30.) jogász, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja, a Magyar Jogász Egylet első elnöke.[1]

Rokonai[szerkesztés]

Pauler Gyula országos főlevéltárnok apja, Pauler Ákos filozófus nagyapja, Bogyay Tamás művészettörténész dédapja.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Az egyetemen bölcsészetet és jogot tanult, aztán 1838–1848 között a zágrábi, utána egy évig a győri jogakadémia tanára volt. 1845 Zágráb vármegye táblabirájává választottak. 1848-ban a pesti egyetemen tanított (észjog, magyar közjog). 1852-től 1878-ig a büntetőjog tanáraként a Pesti Egyetemen dolgozott. Sikeresen fáradozott a magyar tannyelv teljes helyreállításán és részben ennek is volt köszönhető, hogy az egyetem jogtudományi kara az 1860–61 és az 1865–66-os tanévre dékánná, a négy kar pedig az 1861–62. tanévre rektorrá választotta.[3]

Haec mihi semper erunt imis infixa medullis, Perpetuusque animi debitor huius ero.

Midön baráti érzelmeik további fentartását hivataloskodásom utolsó perczeiben kérve kérném, azon szivem mélyéböl fakadó óhajtással zárom be müködésemet, hogy anyaiskolánk, haladva a tökélyesedés pályáján minél magasabb fokára emelkedjék virágzásának, és alapítói dicsőségére, nemzetünk szellemi javára, még unokáink unokáinak hirdesse az alapos tudományosság, tiszta erkölcsiség és rendületlen hazafiuság szent igéit: "Túl és innen sok késő századon !"

– Dr. Pauler Tivadar nyilvános rendes jogtanár, az egyetem ez ideig nagyságos rectorának leköszönő beszéde (1862)[4]

1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája, 1870-ben az első jogászgyülés elnöke.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1845), rendes (1858), igazgatósági (1876), tiszteleti (1885) tagja. 1880-ban az Akadémia másodelnöke lett.

18711886 között, a főváros I. kerületének mandátumával, mindig kormánypárti programmal országgyűlési képviselő volt. Eötvös József halála után – Deák Ferenc ajánlására – Andrássy Gyula gróf felkérésére elvállalta a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztet, amit 1871. február 10.-től 1872. szeptember 4. látott el, majd 1872. szeptember 8.-tól 1875. március 2. igazságügy-miniszter az Andrássy-, a Lónyay-, a Szlávy- és a Bittó-kormányban. Utóbbi lemondásakor, 1875-ben ismét visszatért egyetemi katedrájához, és 1876-ban az Országos Közoktatási Tanács elnöke lett. 1877-ben, másodszorra már nem vállalta el az egyetemi rektori tisztséget. 1878. június 30.-án végleg megvált egyetemi katedrájától és 1878. június 30. Tisza Kálmán kormányában igazságügyi tárcát kapott, ezt a pozíciót haláláig viselte.

Vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt jött létre az Országos Közoktatási Tanács (1871), valamint a fővárosi gyakorló főgimnázium (1872). Szabályozta az egyetem magántanári intézményt, foglalkozott az elemi és a középiskolák reformjával. Előterjesztésére az uralkodó, I. Ferenc József 1872. május 29.-én – a törvényhozás utólagos jóváhagyásának (jogos) reményében – elrendelte Kolozsvárott egyetem alapítását.[5] s a polgári törvénykönyv előkészületi munkálatait, átalakíttatta a polgári peres eljárások rendjét és új végrehajtási törvényt is előkészített. A magyar nemzeti érdekek ékes szószólója volt, az egyetem autonómiájának, választási jogának visszavívása, s a magyar tannyelv teljes helyreállítása nagy részben neki köszönhető. Az általa írt Büntetőjogtan (I-II. 1864) egyszerre szolgált kommentárként és tankönyvként.

Badacsony-ban jelentős szőlőbirtoka volt, amelyet 1868-ban a Bogyay-féle gazdaság megszerzésével bővített.[6] Családja három nemzedéke töltötte ott a nyarakat. Egry Józsefnek a "Balaton festőjének" a badacsonyi otthona is itt volt 1918 és 1938 között, felesége Pauler Juliska[7] családjának szőlőbirtokán. A több mint három holdnyi vízpartig nyúló szőlőterület egyik présházában volt a festő első badacsonyi műterme, kilátással a tóra és a szemközti fonyódi hegyre.[8][9]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Jog- és államtudományok encylopaediája. (Pest, 1871.)
  • Észjogi előtan (Pest, 1873.)
  • Büntetőjogtan (2 kötet, Pest, 1873.)
  • Emlékbeszéd Csatskó Imre L.T. fölött. (Budapest, 1875.)
  • Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. (Budapest, 1878.)
  • A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története. (Első kötet. I. füzet). (Budapest, 1880.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]