Nezvál Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nezvál Ferenc
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1957. május 9.1966. december 7.
Előd Molnár Erik
Utód Korom Mihály

Született 1909. február 7.
Győr
Elhunyt 1987. november 26. (78 évesen)
Budapest
Párt Magyar Kommunista Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • eszperantista

Nezvál Ferenc (Győr, 1909. február 7.Budapest, 1987. november 26.) bőripari munkás, jogász, igazságügy-miniszter, eszperantista.

Élete[szerkesztés]

Apja Nezvál Ferenc cipészsegéd, MSZDP-tag, akit a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt 12 év börtönre ítéltek, ám csak néhány évet kellett letöltenie. Anyja Hegedüs Ágnes volt, 6 gyermeket neveltek. 5 elemi elvégzése után 11 évesen a Khuen-Héderváryak uradalmában volt kocsis, 1924-től fogva cipész apja mellett volt inas, a következő évben felszabadult. Ekkor belépett a Bőripari Munkások Szakszervezetébe, majd három év múlva a KIMSZ-be is felvételt nyert. 1929. november 7-én egy kommunista tüntetés alkalmával lefogták, két és fél év börtönre ítélték. 1931-ben a KIMSZ II. kongresszusán küldött volt, s még ugyanebben az évben a KIMSZ KV-be is beválasztották. 1934-ben újra letartóztatták, 10 hónapot volt vizsgálati fogságban. 10 éven keresztül házi internálásban volt, majd megszökött, s hat éven keresztül - a második világháború alatt - illegalitásban élt Magyarországon. A felszabadulás után belépett az MKP-be, tisztségviselő volt, majd a '48-as egyesülés után az MDP-be, ahol szintén magas beosztásban dolgozott. 1945-től 12 éven át országgyűlési képviselő. 1951-ben jelentkezett az ELTE Állami- és Jogtudományi Karára, 1955-ben diplomázott. 1954-56-ban város- és községgazdálkodási miniszter helyettese, 1956. október 26-tól öt napon át miniszter, novemberben és decemberben pedig helyreállítási kormánybizottsági tag volt. 1956. december 29-től 1957. május 9-ig az Igazságügyi Minisztérium vezetője volt, majd igazságügy-miniszter is, egészen 1966. december 7-ig. 1957 és 1965 között az MSZMP KB tagja, 1957 és 1962 között pedig az Központi Ellenőrző Bizottságban vett részt. 1981-től fogva a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke is volt. 1986-ban halt meg, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[1]

Fő műve[szerkesztés]

  • A Szovjetunióban járt tanácsi küldöttség tapasztalatai. Népszava Kiadó, Budapest, 1952.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nezvál Ferenc. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.
  • Korom Mihály: Megemlékezés dr. Nezvál Ferencről, Magyar Jog, 1988. január. 1–2.
  • Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere, Hamvas Intézet, Budapest, 2001.
  • Horváth Miklós: A forradalmat követő megtorlás a katonai igazságügyi szervek tevékenységének tükrében, In Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában, 1945–1958. Szerkesztette: Okváth Imre. Történeti Hivatal, Budapest, 2001. 199–239.