Lányi Bertalan

Lányi Bertalan
Született	1851. március 21. Hibbe
Elhunyt	1921. február 15. (69 évesen) Budapest
Foglalkozása	politikus

Dr. Jakobi Lányi Bertalan (Hibbe, Liptó vármegye, 1851. március 21. – Budapest, 1921. február 15.) jogász, igazságügyminiszter, jogtudós és jogi szakíró. Számos cikke jelent meg hírlapokban és a jogi szaklapokban. Több cikket írt a Pallas nagy lexikonába.

Életpályája

Ősrégi Liptó vármegyei nemesi család sarja; a családi neve az összetett alakban Jakobi-Lányi már 1666. december 17.-én szerepelt amikor felmenője, "Jacobey-Lány Márton" adományban részesült. Apja, kaposztafalvi Jakobi Lányi Péter (1816-1898), Liptó vármegye szolgabírája, anyja, benedekfalvi Luby Rozália (1830-1912) volt. Iskoláit Liptóújváron, Késmárkon, Miskolcon, Iglón és Eperjesen végezte. Tanulmányainak befejezése után a kir. kincstári jogügyek igazgatóságánál mint fogalmazó-gyakornok nyert alkalmazást. 1873-ban letette a köz- és váltóügyvédi vizsgát. 1884-ben Rimaszombatban törvényszéki bíró lett. 1889-ben a budapesti kir. ítélőtáblához kisegítő bírónak hívták be, 1890-ben pedig ugyanoda rendes bíróvá nevezték ki. Részt vett a bányatelekkönyvi rendtartás kidolgozása végett 1890 folyamán megtartott szaktanácskozmányban, utóbb pedig megbízást kapott a bányajogi kodifikáció alapelveinek rendszeres kidolgozására. 1891 és 1895 között az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott mint Szilágyi Dezső miniszter egyik közvetlen munkatársa. Tagja volt annak a szaktanácskozmánynak, mely 1892–1893-ban a sommás eljárásról szóló törvény tervezetét tárgyalta, amikor pedig a javaslat törvényerőre emelkedett, Szilágyi igazságügyminiszter megbízta a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozó munkálatokkal. A miniszter megbízásából hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Svájcban; elkészítette az új ügyviteli szabályok és a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. Ugyancsak a miniszter megbízásából gyakorlati kézikönyvet írt. Ő dolgozta ki az osztrák igazságügyminiszter megbízottjával együtt a Konstantinápolyban felállítandó konzuli főtörvényszék szervezeti szabályzatát, valamint a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. 1895-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1883 és 1886 között a felügyelője volt a hibbei evangélikus egyháznak, 1893-ban pedig bírája lett a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes törvényszékének. 1889-től tagja volt a budapesti ügyvédi vizsgabizottságnak.

Az irodalommal korán kezdett foglalkozni. 1867-től több cikket irt a Képes Ujság és Jó barát című lapokba. 1872-ben a társszerkesztője volt az Eperjesen megjelent, ottani első magyar lapnak, a Felvidéki Lloydnak. Nagy része volt az 1877-ben Liptószentmiklóson megjelent, ottani első magyar lap, a Tátravidéki Híradó alapításában és szerkesztésében. Fiatalabb éveiben a zenét is kultiválta. Több szerzeménye nyomtatásban is megjelent; ezek közül nagyobb figyelmet keltett a Búcsú és Viszontlátás címó zenekölteménye, amely 1870-ben jelent meg.

1895-től a törvényelőkészítő osztály vezetője volt. 1905–1906-ban a Szabadelvű Párt híveként országgyűlési képviselő volt. 1905. június 18-tól 1906. április 2-ig az igazságügyminiszteri posztot töltötte be Fejérváry Géza ún. darabont kormányában. Részt vett számos fontos törvényjavaslat előkészítésében. Részt vett a Fodor Ármin-féle Magyar magánjog megalkotásában (tulajdonjog) (Bp., 1897 – 1905).

Házasságai és gyermekei

Első neje, Thomann Júlia (1853-1875), Thomann Johan lánya volt. Házasságukból származott:

• Lányi Rózsa (1875-1924).

Második felesége, vitálisfalvi és sztosházi Vitalis Gizella (1857-1890) úrnő volt. Vitális Gizella szülei vitálisfalvi és sztosházi Vitális Antal (1828-1910), Liptó vármegyei nagybirtokos, árvaszéki elnök, és Pottornyay Rózsa (1819-1876) voltak. Lányi Bertalan és Vitális Gizella házasságából született:

• Lányi Márta (1879-1964), hazslini Hazslinszky Géza (1861-1928) törvényszéki elnök felesége.
• Lányi Gyula (1881-1892).
• Lányi Valéria (1882-1974), ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Miklós (1869-1930), mérnök, helyettes államtitkár felesége.

A harmadik házastársát, csáfordi Csillagh Mária Matild (1864-1906) úrnőt, iszkázi dr. Árvay István (1854-1887), jogász, ügyvéd özvegyét, 1893 körül vette feleségül. Csillagh Mária szülei csáfordi Csillagh László (1824-1876) Zala vármegye alispánja, országgyűlési képviselő és koronghi és tropóczi Gombosy Judit (1827–1892) voltak.

Főbb művei

• Az ügyvéd mint meghatalmazott (1879);
• Az elidegenítési és terhelési tilalom (1889);
• Az átadás, mint az ingókra vonatkozó tulajdonszerzés kelléke (jogászgyűlési vélemény, 1889);
• A bányászati célokra kisajátított területek telekkönyvezése, különös tekintettel a bányavasutakra (1890);
• A bányamívelési jog önállósága szemben a földtulajdonnal (1891);
• A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügyi politikai jelentősége és alapelvei (Bp., 1892);
• Útmutatás a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények gyakorlati alkalmazására (1894 és 1895).
• A bányajog alapelvei tekintettel a kodifikációra (Bp., 1897);
• A családi hitbizományok reformjának jogászi szempontjai (Bp., 1899);
• A bányatörvényjavaslat előadói tervezete (Bp., 1903);
• Ex-lex (Bp., 1903);
• A Fejérváry-kormány kormányzatpolitikai és alkotmányjogi megvilágításban (Bp., 1909).

Források

• Bokor József (szerk.). Lányi Bertalan, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 9. 
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Kapcsolódó szócikkek

• Magyarország igazságügy-minisztereinek listája