Daruváry Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daruváry Géza
Daruváry Géza 1922.jpg

Született 1866. január 12.
Elhunyt 1934. augusztus 3. (68 évesen)

Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata

Daruváry Géza, daruvári (Budapest (?),[1] 1866. január 12. – Budapest, 1934. augusztus 3.) magyar diplomata, politikus, a Bethlen-kormány igazságügy- illetve külügyminisztere.

Életpályája[szerkesztés]

Daruváry Alajos pesti királyi ítélőtáblai bíró[2] fia volt. IV. Károly trónra lépésekor nyugalomba vonult, az ellenforradalmi rendszer első éveiben azonban ismét hivatalt vállalt. A Bethlen-kormányban, pártonkívüliként, 1922. június 16-tól 1923. június 11-ig igazságügy- és 1922. december 19-től 1924. október 7-ig külügyminiszter volt. Minisztersége idején zajlottak le a Szovjetunióval a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló, végül is eredménytelen tárgyalások.[3] Jogi tanulmányait Budapesten és Lipcsében végezte. Rövid ügyvédi és törvényszéki gyakorlat után 1891-ben igazságügy-miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki, 1895-ben külügyi szolgálatba lépett és alkonzul, később konzul volt Odesszában, Szófiában, Skutariban, Belgrádban, Szalonikiben, Kijevben, Amszterdamban, végül Frankfurtban. 1905-ben a kabinetirodába rendelték szolgálattételre, majd 1910-ben kabinetirodai osztályfőnökké nevezték ki.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Daruváry Géza: A mentelmi jogról. tudori értekezés. (Budapest, 1890)[5][6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]