Keresztes-Fischer Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztes-Fischer Ferenc
Keresztes-FischerFerenc.jpg
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1931. augusztus 24.1935. március 4.
Előd Scitovszky Béla
Utód Kozma Miklós
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1938. május 13.1944. március 22.
Előd Széll József
Utód Jaross Andor

Született 1881. február 18.
Pécs
Elhunyt 1948. március 3. (67 évesen)
Bécs

Foglalkozás
Halál oka tüdőrák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes-Fischer Ferenc témájú médiaállományokat.

Vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc[1] (Pécs, 1881. február 18.Bécs, 1948. március 3.), ügyvéd, Baranya vármegye főispánja, Somogy vármegye főispánja, magyar politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

A Baranya vármegyei értelmiségi római katolikus Fischer családban született. Édesapja, a polgári származású Fischer Ferenc (1852-1940), ügyvéd,[2] édesanyja, a nemesi származású krasznai Krasznay Margit (1863-1945) volt.[3] Apai nagyszülei Fischer Lajos (1823-1908), körjegyző,[4] és Ambrus Terézia voltak. Anyai nagyszülei Krasznay Mihály és Keresztes Mária voltak.

Tanulmányait részben Pécsett, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán végezte. 1907-ben ügyvédi irodát nyitott Pécsett, majd a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Az első világháború idején, a Hindenburg nevet viselő császári és királyi 69. gyalogezredben teljesített szolgálatot mint főhadnagy (1915-1918),[5] és több harctéri kitüntetést szerzett. Súlyos sebesülését követően leszerelték

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a kommunisták ártó működése ellen emelte fel szavát (később is fellépett miniszterként rendeletekkel a kommunista szerveződésekkel szemben), ami miatt a szocialista korszakban keletkezett lexikonok, történelemkönyvek későbbi szerepét, jelentőségét igyekeztek eltompítani.

1920-ban Pécs és Baranya szerb megszállása idején a nemzeti ellenállás mozgalmainak megszervezése fűződik nevéhez, ami miatt a megszálló szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerbiai Valjevóba internálták.[6]

1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja.

1929. június 13.-án vezetékneve elé felvette az anyai nagyanyának a vezetéknevét, és onnantól fogva "Keresztes-Fischer" lett.

1929. június 16.-án Horthy Miklós kormányzó, az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.

Keresztes-Fischer Ferenc első miniszteri ciklusa 1931. augusztus 24-től 1935. március 4-ig tartott.[7] Először a Károlyi Gyula-kormányban, majd a Gömbös-kormányban volt belügyminiszter. Eredetileg Bethlen István egykori miniszterelnök kívánságára került a miniszterek közé, s Horthy Miklós is támogatta.[8] A Belügyminisztérium élén eltöltött négy év alatt olyan közigazgatási, valamint közegészségügyi reformkoncepciót indított el, amelyeknek legfőbb elemeit az utána következő belügyminiszterek (Kozma Miklós, Darányi Kálmán, Széll József) is elfogadtak. Megemlítendő, hogy nem szorgalmazták annyira ezeket a reformterveket, mint Keresztes-Fischer.[9] A válság miatt a kormány a szabadságjogok korlátozásának útjára lépett,[10] így a statárium részben összekapcsolható a miniszter nevével. Munkásságának legfontosabb része a közigazgatás racionalizálása volt. Általánosságban elmondható az első belügyminiszterségére, hogy az ország rossz anyagi helyzete, illetve a sokszor lázas belpolitikai állapotok miatt csak részlegesen nyílott lehetősége arra, hogy reformterveit megvalósítsa. Ennek ellenére távlatilag mégis felvillantotta egy korszerűbb, hatékonyabb, gyorsabb ügyintézést megvalósító közegészségügyi, önkormányzati és állami igazgatás képét. Elképzeléseivel természetesen a saját korát nem haladhatta meg, de igyekezett alkalmazkodni a lehetőségekhez.[11] Igen fontos lépése volt, hogy 1934. július 17-én minden szervezkedésétől eltiltotta a Nemzeti Szocialista Párt szervezkedését. Az, hogy végül távozni kényszerült a belügyminiszteri bársonyszékből, a következőkkel indokolható: 1933 nyarától kezdett megromlani kapcsolata Gömbössel, s Bethlen István követőjeként a Gömbös Gyulával való konfliktus[12] miatt kilépett a kormánypártból,[13] s vele együtt egyébként Kállay Miklós is távozott.[14]

A 3.600/1932. M. E. rendelet megszüntette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot, így az egészségügy a Belügyminisztérium irányítása alá került 1932-ben.[15] Keresztes-Fischer Ferenc reformtörekvései kiterjedtek a közegészségügyi területre is. Olyan közegészségügyi reformkoncepciót indított el, amelyet az utána következő belügyminiszterek (Kozma Miklós, Darányi Kálmán, Széll József) is követtek. E téren jelentős lépése volt, hogy 1932-ben felállították a Zöldkereszt szolgálatot.[16] Utóbbi a gyermekekkel kapcsolatos szociális és egészségügyi ellátási rendszer kiindulópontjává vált.[17] Ebben az időszakban épült ki a nemibeteg- és tüdőgondozó hálózat, a szűrővizsgálatok rendszere, és kórházak sorát létesítették. A fejlődés útját és lehetőségét villantotta fel a közegészségügyi mintakörzetek létesítése és működtetése.[18]

Keresztes-Fischer Ferenc 1936 januárjában felsőházi tag lett. Elnöke volt a Pénzintézeti Központnak is.

1937-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Önállósági Alap és Tanács, amelynek elnöke lett. Rendelettel szabályozta a köztisztviselők pártsemleges magatartását, kimondta az összeférhetetlenséget a nemzetellenes (szocialista, kommunista, hungarista) mozgalmakban való részvétellel, és betiltotta az egyes mozgalmak egyenruhájának a hivatalokban való viselését, valamint mindennemű szabadkőműves egyesület működését felfüggesztette. 1939. február 24-én törvényesen betiltotta a hungarista mozgalmat.[6] 1938. május 14-től 1944. március 22-ig ismét belügyminiszter volt az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, majd a Kállay-kormányban, valamint kétszer ideiglenesen ellátta a miniszterelnöki teendőket is: 1941. április 3-án, Teleki Pál halála után és 1942. március 7. és 9. között, Bárdossy László lemondását követően. A politikai rendőrséget közvetlenül ellenőrzése alatt tartotta, és személyesen irányította a bal- és jobboldali szélsőségesek (kommunisták, hungaristák) elleni rendőri fellépést. A második világháború idején, mint Horthy személyes környezetének tagja, a Bethlen-Kállay-féle konzervatív csoporthoz tartozott, az angolszász orientáció híve volt.

1944 tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként (náciellenes fölfogása és magatartása miatt) a Gestapo letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.[19]

1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi koncentrációs tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után – habár a magyar kormány kikérte mint „háborús bűnöst” – nem adták ki. Bécsben halt meg 1948. március 3-án, tüdőrákban.

Hamvait 1999-ben hazahozták, és október 9-én Pécsett ünnepélyesen újratemették.

Házassága[szerkesztés]

Feleségül vette granasztói Rihmer Margitot (1879-1961), granasztói Rihmer Elek (1842-1901) és Adler Albertina (1852-1939) lányát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1929-ig Fischer Ferencnek hívták, 1929-ben vitézi címet kapott
  2. familysearch.org Fischer Ferenc gyászjelentése
  3. familysearch.org Fischer Ferencnl Krasznay Margit gyászjelentése
  4. familysearch.org Fischer Lajos gyászjelentése
  5. Dunántúl Évkönyve, Pécs, 1931
  6. ^ a b Országgyűlési Almanach 1940. / 218. Arcképek: Keresztes-Fischer Ferenc
  7. Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 40. o.  
  8. Antal István sajtófőnök emlékiratai. Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932-1936. Palatinus, 2004. 118. o.
  9. Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.  
  10. Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth, Bp., 1978. 78-79. o.
  11. Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.  
  12. Botos János: A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig. BM Kiadó Bp., 1995. 27. o.
  13. C. A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 I. kötet. Gede Testvérek, 2006. 128. o.
  14. Vonyó József: Gömbös Gyula. Napvilágkiadó, 2014. 236. o.
  15. Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 42. o.  
  16. Gayer Gyuláné: A Zöldkereszt a „produktív” szociálpolitikai koncepció része,Alkohológiai Füzetek, 12. sz., 11-38.
  17. Hahn Géza: A magyar egészségügy története. Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Bp., 1960. 121. o.
  18. Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 43-44. o.  
  19. Magyar Nemzet 1998. november 5.

Források[szerkesztés]