Keresztes-Fischer Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztes-Fischer Ferenc
Keresztes-FischerFerenc.jpg
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1931. augusztus 24.1935. március 4.
Előd Scitovszky Béla
Utód Kozma Miklós
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1938. május 13.1944. március 22.
Előd Széll József
Utód Jaross Andor

Született 1881. február 18.
Pécs
Elhunyt 1948. március 3. (67 évesen)
Bécs

Foglalkozás
Halál oka tüdőrák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes-Fischer Ferenc témájú médiaállományokat.

Dr. Keresztes-Fischer Ferenc[1] (Pécs, 1881. február 18.Bécs, 1948. március 3.), ügyvéd, Baranya vármegye főispánja, Somogy vármegye főispánja, magyar politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

A Baranya vármegyei értelmiségi római katolikus Fischer családban született. Édesapja, a polgári származású Fischer Ferenc (1852-1940), ügyvéd,[2] édesanyja, a nemesi származású krasznai Krasznay Margit (1863-1945) volt.[3] Apai nagyszülei Fischer Lajos (1823-1908), körjegyző,[4] és Ambrus Terézia voltak. Anyai nagyszülei Krasznay Mihály és Keresztes Mária voltak.

Tanulmányait részben Pécsett, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán végezte. 1907-ben ügyvédi irodát nyitott Pécsett, majd a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Az első világháború idején, a Hindenburg nevet viselő császári és királyi 69. gyalogezredben teljesített szolgálatot mint főhadnagy (1915-1918),[5] és több harctéri kitüntetést szerzett. Súlyos sebesülését követően leszerelték

1919-ben, a kommün idején, a kommunisták ártó működése ellen emelte fel szavát (később is fellépett miniszterként rendeletekkel a kommunista szerveződésekkel szemben), ami miatt a szocialista korszakban keletkezett lexikonok, történelemkönyvek későbbi szerepét, jelentőségét igyekeztek eltompítani.

1920-ban Pécs és Baranya szerb megszállása idején a nemzeti ellenállás mozgalmainak megszervezése fűződik nevéhez, ami miatt a megszálló szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerbiai Valjevóba internálták.[6]

1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja.

1929. június 13.-án vezetékneve elé felvette az anyai nagyanyának a vezetéknevét, és onnantól fogva "Keresztes-Fischer" lett.

1929. június 16.-án Horthy Miklós kormányzó, az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.

1931. augusztus 24-től 1935. március 4-ig belügyminiszter előbb Károlyi Gyula, majd Gömbös Gyula kormányában, közben országgyűlési képviselő. 1936 januárjában felsőházi tag lett. Elnöke volt a Pénzintézeti Központnak is.

1937-ben kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Önállósági Alap és Tanács, amelynek elnöke lett. Rendelettel szabályozta a köztisztviselők pártsemleges magatartását, kimondta az összeférhetetlenséget a nemzetellenes (szocialista, kommunista, hungarista) mozgalmakban való részvétellel, és betiltotta az egyes mozgalmak egyenruhájának a hivatalokban való viselését, valamint mindennemű szabadkőműves egyesület működését felfüggesztette. 1939. február 24-én törvényesen betiltotta a hungarista mozgalmat.[6] 1938. május 14-től 1944. március 22-ig ismét belügyminiszter az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, majd a Kállay-kormányban, valamint kétszer ideiglenesen ellátta a miniszterelnöki teendőket is: 1941. április 3-án, Teleki Pál halála után és 1942. március 7. és 9. között, Bárdossy László lemondását követően. A politikai rendőrséget közvetlenül ellenőrzése alatt tartotta, és személyesen irányította a bal- és jobboldali szélsőségesek (kommunisták, hungaristák) elleni rendőri fellépést. A második világháború idején, mint Horthy személyes környezetének tagja, a Bethlen-Kállay-féle konzervatív csoporthoz tartozott, az angolszász orientáció híve volt.

1944 tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként (náciellenes fölfogása és magatartása miatt) a Gestapo letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.[7]

1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi koncentrációs tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után – habár a magyar kormány kikérte mint „háborús bűnöst” – nem adták ki. Bécsben halt meg 1948. március 3-án, tüdőrákban.

Hamvait 1999-ben hazahozták, és október 9-én Pécsett ünnepélyesen újratemették.

Házassága[szerkesztés]

Feleségül vette granasztói Rihmer Margitot (1879-1961), granasztói Rihmer Elek (1842-1901) és Adler Albertina (1852-1939) lányát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1929-ig Fischer Ferencnek hívták, 1929-ben vitézi címet kapott
  2. familysearch.org Fischer Ferenc gyászjelentése
  3. familysearch.org Fischer Ferencnl Krasznay Margit gyászjelentése
  4. familysearch.org Fischer Lajos gyászjelentése
  5. Dunántúl Évkönyve, Pécs, 1931
  6. ^ a b Országgyűlési Almanach 1940. / 218. Arcképek: Keresztes-Fischer Ferenc
  7. Magyar Nemzet 1998. november 5.

Források[szerkesztés]