Keresztes-Fischer Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztes-Fischer Ferenc
(Keresztes-Fischer Ferenc)
Keresztes-FischerFerenc.jpg
Született
Fischer Ferenc
1881. február 18.
Pécs
Elhunyt
1948. március 3. (67 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, miniszter
Iskolái Budapesti tudományegyetem A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma
Halál oka tüdőrák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes-Fischer Ferenc témájú médiaállományokat.

Keresztes-Fischer Ferenc[1] (Pécs, 1881. február 18.Bécs, 1948. március 3.) magyar politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait részben Pécsett, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán végezte. 1907-ben ügyvédi irodát nyitott Pécsen, majd a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Az első világháború idején, a Hindenburg nevet viselő császári és királyi 69. gyalogezredben teljesített szolgálatot mint főhadnagy (1915-1918),[2] és több harctéri kitüntetést szerzett. Súlyos sebesülését követően leszerelték

1919-ben, a kommün idején, a kommunisták ártó működése ellen emelte fel szavát (később is fellépett miniszterként rendeletekkel a kommunista szerveződésekkel szemben), ami miatt a szocialista korszakban keletkezett lexikonok, történelemkönyvek későbbi szerepét, jelentőségét igyekeztek eltompítani.

1920-ban Pécs és Baranya szerb megszállása idején a nemzeti ellenállás mozgalmainak megszervezése fűződik nevéhez, ami miatt a megszálló szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerbiai Valjevóba internálták.[3]

1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja.

1929-ben Horthy Miklós kormányzó, az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.

1931. augusztus 24-től 1935. március 4-ig belügyminiszter előbb Károlyi Gyula, majd Gömbös Gyula kormányában, közben országgyűlési képviselő. 1936 januárjában felsőházi tag lett. Elnöke volt a Pénzintézeti Központnak is.

1937-ben kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Önnállósági Alap és Tanács, amelynek elnöke lett. Rendelettel szabályozta a köztisztviselők pártsemleges magatartását, kimondta az összeférhetetlenséget a nemzetellenes (szocialista, kommunista, hungarista) mozgalmakban való részvétellel, és betiltotta az egyes mozgalmak egyenruhájának viselését is hivatalokban, és mindennemű szabadkőműves egyesület működését felfüggesztette. 1939. február 24-én törvényesen betiltotta a hungarista mozgalmat.[3] 1938. május 14-től 1944. március 22-ig ismét belügyminiszter az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, majd a Kállay-kormányban, valamint kétszer ideiglenesen ellátta a miniszterelnöki teendőket is: 1941. április 3-án, Teleki Pál halála után és 1942. március 7. és 9. között, Bárdossy László lemondását követően. A politikai rendőrséget közvetlenül ellenőrzése alatt tartotta és személyesen irányította a bal- és jobboldali szélsőségesek (kommunisták, hungaristák) elleni rendőri fellépést. A második világháború idején mint Horthy személyes környezetének tagja a Bethlen-Kállay-féle konzervatív csoporthoz tartozott, az angolszász orientáció híve volt.

1944 tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként (náciellenes fölfogása és magatartása miatt) a Gestapo letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.[4]

1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi koncentrációs tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után – habár a magyar kormány kikérte mint „háborús bűnöst”(!) – nem adták ki. Bécsben halt meg 1948. március 3-án, tüdőrákban.

Hamvait 1999-ben hazahozták és október 9-én Pécsett, ünnepélyesen újra temették.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1929-ig Fischer Ferencnek hívták, 1929-ben vitéz előnevet kapott
  2. Dunántúl Évkönyve, Pécs, 1931
  3. ^ a b Országgyűlési Almanach 1940. / 218. Arcképek: Keresztes-Fischer Ferenc
  4. Magyar Nemzet 1998. november 5.

Forrás[szerkesztés]