Második Teleki-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Második Teleki-kormány
(1939. február 16.1941. április 3.)
Időhossz 2 év, 1 hónap
Kormányfő Teleki Pál (miniszterelnökként)
Államfő Horthy Miklós (kormányzóként)
Államforma királyság

Pártok Magyar Élet Pártja,
Egyesült Magyar Párt
Előző kormány
Következő kormány
Imrédy-kormány
Bárdossy-kormány

A második Teleki-kormány 1939. február 16. és 1941. április 3. között állt Magyarország élén, gróf széki Teleki Pál második miniszterelnöksége idején.

A kormány politikája[szerkesztés]

Teleki Pál

A második Teleki-kormányt belpolitikai téren leginkább a konzervativizmus jellemezte. A kormány igyekezett elhatárolódni a szélsőjobboldali mozgalmaktól, így pl. betiltotta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, de ugyanakkor elfogadtatta a parlamenttel az ún. második zsidótörvényt, melyet még Imrédy Béla nyújtott be miniszterelnöksége idején.

A kormány aktív külpolitikát folytatott, melyet a tengelyhatalmak és a nyugat-európai országok közti egyensúlyozás jellemzett. A kormány nem sokkal megalakulása után, február 25-én csatlakozott a szovjetellenes Antikomintern paktumhoz. Csehszlovákia szétesése után, miután Szlovákia március 14-én kikiáltotta függetlenségét, majd másnap Kárpátalja is, a Honvédség - a németek hallgatólagos beleegyezésével megkezdte Kárpátalja megszállását, melyet március 18-ra fejeztek be, majd egy március 23 és április 4 között vívott magyar - szlovák háborúban újabb településeket foglaltak el Kelet-Szlovákiában.

Amikor 1939. szeptember 1-jén a Harmadik Birodalom lerohanta Lengyelországot, Teleki nemcsak, hogy megtagadta a hadműveletben való katonai részvételt, hanem - Hitler nagy felháborodására - a német csapatszállítást sem engedélyezte a magyar vasútvonalon, egyedül a kassai vasútvonalat bocsátotta a németek rendelkezésére, kizárólag hadfelszerelés szállítására. Később Kárpátalján keresztül megkezdődött a lengyel menekültek szervezett bemenekítése az országba, sőt Balatonbogláron lengyel tannyelvű iskolát is nyitottak a menekültek számára.

Később, a téli háború idején a kormány már nem volt semleges állásponton, sőt egy magyar önkéntesekből felállított osztagot is kiküldtek a finnek támogatására, Kémeri Nagy Imre főhadnagy parancsnoksága alatt.

A teleki-kormány igyekezett Szlovákia után Romániával szemben is revíziót elérni, így az 1940-es év folyamán román - magyar tárgyalások kezdődtek Szörényvárott, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Magyarország ekkor kijelentette, hogy szükség esetén fegyveres beavatkozásra szánja el magát (habár az erőviszonyok még a kezdeti sikereket is kétségessé tették volna). A konfliktust azonban végül egy német - olasz döntőbíróság oldotta meg Bécsben, ahol augusztus 30-án kihirdették a második bécsi döntést, melynek során Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza (Észak-Erdélyt és a Székelyföldet), 2 460 000 fővel, melynek 54,6%-a magyar volt. A Magyar Honvédség ünnepélyes keretek közt vonult be a visszakapott területre, de több helyen, főként Zilah környékén atrocitásokra is sor került a román lakosság ellen.

A második bécsi döntést követően, mivel a tengelyhatalmak lekötelezettjévé vált, a kormány a német - magyar kapcsolatok lazítása végett 1940 végén örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával, amelyet azonban sem Horthy, sem a tisztikar, sem az ország közvéleménye nem fogadott kitörő örömmel, tekintettel arra, hogy Délvidék trianon óta Jugoszláviához tartozott és a terület visszaszerzését kívánták. Amikor 1941 áprilisában az addigi németbarát jugoszláv kormányt puccsal megbuktatták, Németország felkészült az ország lerohanására, és ebben számított Magyarország segítségére is. Teleki tartani próbálta magát a szerződéshez, de mind a Honvédség tisztikara, mind Horthy a megszállásban való részvételt támogatta. Amikor Nagy-Britannia jelezte Magyarország irányába, hogy Jugoszlávia megtámadása esetén hadüzenetre számíthat, Teleki a kilátástalan helyzetben április 3-án éjjel öngyilkosságot követett el. Halála után a kormány is megbukott, majd április 7-én új kormány alakult a korábbi külügyminiszter, Bárdossy László vezetésével, amely szakítva elődje politikájával részt vett Jugoszlávia megszállásában és belesodródott a második világháborúba.

A kormány tagjai[szerkesztés]

Név Hivatal kezdete Hivatal vége Párt Megjegyzés
Miniszterelnök
Teleki Pál 1939. február 16. 1941. április 3.
MÉP
Belügyminiszter
Keresztes-Fischer Ferenc 1939. február 16. 1941. április 3.
MÉP
Külügyminiszter
Csáky István 1939. február 16. 1941. január 27.
MÉP
Teleki Pál 1941. január 27 1941. február 4.
MÉP
Bárdossy László 1941. február 4. 1941. április 3.
Pénzügyminiszter
Reményi-Schneller Lajos 1939. február 16. 1941. április 3.
MÉP
Honvédelmi miniszter
Bartha Károly 1939. február 16. 1941. április 3.
Igazságügy-miniszter
Tasnádi Nagy András 1939. február 16. 1939. november 9.
MÉP
Radocsay László 1939.november 9. 1941. április 3.
MÉP
Földművelésügyi miniszter
gróf Teleki Mihály 1939. február 16. 1940. december 30.
MÉP
báró Bánffy Dániel 1940. december 30. 1941. április 3.
MÉP
Vallás- és közoktatásügyi miniszter
Hóman Bálint 1939. február 16. 1941. április 3.
MÉP
Kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter
Kunder Antal 1939. február 16. 1939. október 27.
MÉP
Varga József 1939. október 27. 1941. április 3.
Iparügyi miniszter
Kunder Antal 1939. február 16. 1939. július 25.
MÉP
Varga József 1939. október 25. 1941. április 3.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter
Laky Dezső 1940. december 17. 1941. április 3.
MÉP
felvidéki tárca nélküli miniszter
Jaross Andor 1939. február 16. 1940. április 1.
EMP
gazdasági csúcsminiszter
Reményi-Schneller Lajos 1940. február 17. 1941. április 3.
MÉP

Forrás[szerkesztés]

Magyarország kormányai a '30-as években