Forradalmi Kormányzótanács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Forradalmi Kormányzótanács
(1919. március 21.augusztus 1.)
Időhossz 4 hónap
Kormányfő Garbai Sándor (elnökként)
Államfő ugyancsak Garbai Sándor
Államforma tanácsköztársaság

Pártok Magyarországi Szocialista Párt
Előző kormány
Következő kormány
Berinkey-kormány
Peidl-kormány


A Forradalmi Kormányzótanács tagjai egy korabeli plakáton

A Forradalmi Kormányzótanács (ritkán Garbai-kormány) a magyarországi Tanácsköztársaság vezető szerve, legfőbb végrehajtó testülete, tulajdonképpeni kormánya volt. 1919. március 21. és 1919. augusztus 1. között működött, elnöke Garbai Sándor volt. A Tanácsköztársaság kormányaként Tanácskormánynak is nevezték.

A kormányzótanács tagjai az úgynevezett népbiztosok voltak. 1919. április 3-ig a népbiztosoknak helyetteseik is voltak, ezután viszont a legtöbb népbiztosság élén egyszerre több, egymással egyenrangú népbiztos állt, így a Forradalmi Kormányzótanács volt Magyarország történetének legnagyobb létszámú kormánya: 1919. április 7-től június 24-ig 35 tagú volt.

Tagjai[szerkesztés]

A Forradalmi Kormányzótanács megalakulásakor 15 tagú volt, legnagyobb létszáma 35 fő, lemondása előtt pedig 13 tagja volt. A népbiztosok nagy része korábban szociáldemokrata politikus volt, a többiek kommunisták. A tanácsköztársaság irányító pártja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesüléséből létrejött Magyarországi Szocialista Párt volt.

A Kormányzótanács tagjai közül Kun Bélának volt a legnagyobb tekintélye, aki az elnöki tisztet mindvégig betöltő Garbai Sándornál is befolyásosabb volt.[forrás?]

Március 21. – április 3.[szerkesztés]

A Forradalmi Kormányzótanács összetétele a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányának kiadásáig (1919. március 21. – április 3.):

A Budapesti Közlöny 1919. március 24-i száma alapján városi népbiztosnak kineveztetett Vincze Sándor, Preusz Mór és Dienes László, politikai népbiztosnak pedig Bíró Dezső és Seidler Ernő. Az Osztrák-Magyar Bank kormányzója Lengyel Gyula lett.[1]

A népbiztosok és helyetteseik között nem volt egyértelmű feladatmegosztás, a helyettesek gyakran írtak alá hivatalos iratokat népbiztosként. A közlekedésügy a belügyi népbiztos feladatkörébe tartozott, a földmívelésügyi népbiztosságot négy népbiztos együttesen irányította, kezdetben helyettes nélkül, majd egy helyettes népbiztossal. Pogány József hadügyi népbiztos április 2-án este az ellene rendezett tüntetés miatt lemondott.

Április 3. – június 24.[szerkesztés]

A tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányának kihirdetését követően a Forradalmi Kormányzótanács átszervezte önmagát. Megszüntették a helyettes népbiztosi tisztséget, az addigi helyetteseket ezután hivatalosan is népbiztosnak nevezték. Az egyes népbiztosságokat – a két nemzeti kisebbség népbiztosságainak kivételével – egyidejűleg 2-6 népbiztos vezette, viszont egyes népbiztosok egyidejűleg több népbiztosság vezetésében is részt vettek.

A kormányzótanács összetétele április 3. és június 24. között a következő volt:

  • A Forradalmi Kormányzótanács elnöke: Garbai Sándor
  • A szociális termelés népbiztosai: Varga Jenő, Dovcsák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József és Rákosi Mátyás, továbbá Bajáki Ferenc (április 7-től)
  • Belügyi, vasúti és hajózási népbiztosok: Landler Jenő és Vágó Béla
  • Földmívelésügyi népbiztosok: Hamburger Jenő, Nyisztor György és Vántus Károly
  • Hadügyi népbiztosok: Kun Béla, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Haubrich József és Szántó Béla
  • Igazságügyi népbiztosok: Rónai Zoltán és Ládai István
  • Közélelmezési (április 5-től közellátási) népbiztosok: Erdélyi Mór, Illés Artúr és Kondor Bernát
  • Közoktatásügyi népbiztosok: Kunfi Zsigmond, Lukács György, Szabados Sándor és Szamuely Tibor
  • Külügyi népbiztosok: Kun Béla, Ágoston Péter és Pogány József
  • Munkaügyi és népjóléti népbiztosok: Bokányi Dezső és Guth Antal
  • Német népbiztos: Kalmár Henrik
  • Pénzügyi népbiztosok: Székely Béla és Lengyel Gyula
  • Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston

A tanácskormány következő átszervezése a Népgazdasági Tanács május 25-étől történt felállításával függött össze, amibe beolvadt az öt gazdasági ágazati népbiztosság (a földmívelésügyi, a szociális termelési, a közellátási, a közlekedési és a pénzügyi), továbbá ide kerültek a Belügyi, Vasúti és Hajózási Népbiztosságtól a közlekedési ügyek is, aminek folytán e népbiztosság neve ismét egyszerűen Belügyi lett. Ezt az átszervezést azonban teljes körűen valószínűleg nem tudták végrehajtani, erre utalnak egyes ágazati népbiztosok által kiadott júniusi dátumozású iratok. A Népgazdasági Tanács szervezetére, osztályainak ügykörére és elnevezésére vonatkozó különböző rendelkezések következetlenek, egymásnak gyakran ellentmondóak is voltak.

Június 24. – augusztus 1.[szerkesztés]

A Tanácsköztársaság legfőbb szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése (TOGY) június 14. és 23. között ülésezett, és elfogadta a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányát.[2] A TOGY az utolsó ülésnapján megválasztotta a 150 tagú Szövetséges Központi Intéző Bizottságot, mely másnap megbízta az új Forradalmi Kormányzótanácsot. Ennek összetétele az alkotmánnyal összhangban a következő volt:

  • A Forradalmi Kormányzótanács elnöke: Garbai Sándor
  • A Forradalmi Kormányzótanács elnökhelyettese: Dovcsák Antal
  • A Népgazdasági Tanács elnökségének tagjai, egyben népbiztosok: Varga Jenő, Nyisztor György, Lengyel Gyula és Bajáki Ferenc
  • Belügyi népbiztos: Landler Jenő
  • Hadügyi népbiztos: Szántó Béla
  • Igazságügyi népbiztos: Ágoston Péter (ténylegesen nem vette át a népbiztosság vezetését; a feladatot a korábbi vezető, Rónai Zoltán belügyi népbiztoshelyettesként látta el)
  • Közoktatásügyi népbiztos: Pogány József
  • Külügyi népbiztos: Kun Béla
  • Német népbiztos: Kalmár Henrik (ideiglenesen, július 25-ig)
  • Népjóléti és közegészségügyi népbiztos: Guth Antal
  • Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston (ideiglenesen)

A munkaügy irányítása a Népgazdasági Tanács alá került, ezért változott a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság elnevezése Népjóléti és Közegészségügyire.

Rendeletek[szerkesztés]

A Magyarországi Tanácsköztársaság legfontosabb intézkedései a Kormányzótanács rendeleteiként jelentek meg.

Források[szerkesztés]

  • Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X 
  • Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
  • Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest, HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Gábor Sándorné, Hajdu Tibor, Szabó Gizella: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 1919. március – 1919. augusztus. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 5. o (1959) 
  2. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya

Külső hivatkozások[szerkesztés]