Guth Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guth Antal
Született1886. március 31.
Szamoskóród
Elhunyt1938 után
Párizs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos, politikus
Tisztsége
  • a Tanácsok Országos Gyűlésének tagja (1919–1919)
  • népbiztos (1919–1919)
A Wikimédia Commons tartalmaz Guth Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Guth Antal, olykor Gúth (Szamoskóród, 1886. március 31.[m 1] – Párizs, 1938. után) orvos, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején 1919. április 3. és 1919. június 24 között munkaügyi és népjóléti, majd népjóléti és (köz)egészségügyi népbiztos, Karl Marx A tőke c. művének első magyar fordítója.[1]

Élete[szerkesztés]

Gúth Ede és Mittelmann Eugénia fia. Izraelita, utóbb római katolikus vallású.[2] Politikai pályafutásának megkezdése előtt dolgozott az Orvosi Hetilapnál. 1915. július 31-én Budapesten házasságot kötött ómorviczai Heinrich Alice Georgina Mária Karolina orvostanhallgatóval, dr. ómoraviczai Heinrich Béla és kamjonkai Szemző Georgina lányával,[3] akitől 1917-ben elvált.[4] Az első világháborúban Szolnokon szolgált katonaorvosként, itt ismerkedett meg a szociáldemokrata mozgalommal. Szolnokon csatlakozott az 1918. november 24-én létrehozott Kommunisták Magyarországi Pártjához, s 1919 elején a párt szolnoki szervezetének elnöke lett.[5] Miután februárban a pártvezetés nagy részét letartóztatták, az ún. második Központi Bizottság munkájában vett részt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bokányi Dezső javasolta munkaügyi és népjóléti népbiztosnak, így Guthot március 24-én megkapta kinevezését. A következő hónap végétől kezdve a fronton volt, mint frontszakaszparancsnok. 1919. május 9-én nyilatkozatot tett a Vörös Újságban, melyben a következőket mondta: „[…] meg fog történni végre […] az orvosi működés szocializálása. A cél az, hogy minden dolgozó ember ingyen, kellő orvosi kezeléshez és gyógyszerhez jusson. Átmenetileg ezt a célt a munkásbiztosító pénztárak működésének nagyarányú kiterjesztésével fogjuk elérni, mert nemsokára minden dolgozó proletár tagja lesz a pénztáraknak.” Ezzel megnyugtatta a pénztári, továbbá a pénztáron kívül praktizáló orvosokat a várható fejlemények tekintetében. 1919. május 17-én a szociáldemokrata Kunfi Zsigmonddal megbízást kapott, vizsgálja ki a székesfehérvári "ellenforradalom" eseményeit. Május 19-én a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából Fejér megye biztosa volt, június 24-én megválasztották népjóléti és közegészségügyi népbiztossá. Ezek mellett a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács direktóriumának csakúgy, mint a kommün parlamentjének, a Tanácsok Országos Gyűlésének, illetve az országos gyűlés által választott Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is tagja volt. A diktatúra bukása után az új rendszer többek közt a Budapesti királyi Orvosegyesület 15 tagú bizottságának kiküldését határozta el, mely 22 tag kizárását, továbbá 11 tag megintését javasolta, melyet az 1920. május 19-én összehívott rendkívüli közgyűlés megszavazott. A kizártak között volt Madzsar József mellett Guth Antal is.[6] Guth a bukás után Bécsbe emigrált, ahol - a Munkásmozgalomtörténeti lexikon szerint a KMP megbízásából - lefordította Karl Marx A tőke: a közgazdaságtan bírálata című művének első kötetét. 1919 októberében Bécsben zsarolás kísérlete és fenyegetés miatt letartóztatták és átadták a bécsi országos törvényszéknek.[7] A Budapesti Hírlap 1928-as száma szerint akkoriban Guth a Szovjetunióban tartózkodott.[8] Később Franciaországba költözött, s itt is halt meg.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Bölöny József Magyarország kormányai c. könyvében és a Munkásmozgalomtörténeti lexikonban is tévesen március 29. van feltüntetve a születés dátumául.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista. Budapest, 6. évf. 2. sz. (1968) 13. o.
  2. ↑ Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest: HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0 
  3. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest II. ker. állami házassági akv. 461/1915. folyószáma alatt.
  4. ↑ Budapesti kir. törvényszék 33313/1917. sz. ítélet.
  5. ↑ Világháború, forradalom, terror, Trianon. 1918 október: „ Ezt a háborút elvesztettük!. SlidePlayer. (Hozzáférés: 2015. május 12.)
  6. ↑ Kizárás és megrovás az Orvosegyesületben. Budapesti Hírlap, 40. évf. 128. sz. (1920) 3. o.
  7. ↑ Bécsben letartóztatott népbiztos. Budapesti Hírlap, 39. évf. 93. sz. (1919) 5. o.
  8. ↑ Hová tűntek a magyar tanácsköztársaság hírhedt népbiztosai. Budapesti Hírlap, 48. évf. 1. sz. (1928) 8. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guth_Antal&oldid=26647831”