Jász Dezső (hadtörténész)

Jász Dezső
Született	1897. december 15. Nagykároly
Elhunyt	1981. október 11. (83 évesen) Berlin
Állampolgársága	magyar román német
Foglalkozása	szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jász Dezső (született Lichtschein), álnevein: D. Cosma, Paul Jansen, D. Jonescu, Paul Kessler, Lestian, Juan de Pablo, (Nagykároly, 1897. december 15. – Berlin, 1981. október 11.) erdélyi magyar szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész.

Életútja

Romániában

1919-ben munkatársa Franyó Zoltán lapjának, a Vörös Lobogónak. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt részt vett a 101. vörös gyalogezred szervezésében, az északi hadjáratban, Kassa visszafoglalásában, az utolsó tiszai áttörésben. A proletárdiktatúra leverése után emigrációba kényszerült, Csehszlovákiában részt vett a CSKP megalakításában, a Kassai Munkás című napilap munkatársa, majd meghívták Romániába, hogy az RKP Brassóban kiadott Világosság című magyar nyelvű központi lapját szerkessze. Az időközben betiltott lap helyett a marosvásárhelyi Előre szerkesztését vette át, majd ennek elhallgattatása után néhány időszaki kiadványt jelentetett meg Proletár című alatt. Szervezte az RKP külföldi illegális apparátusát, s 1925 és 1927 között az RKP KB képviselője volt a Balkáni Kommunista Föderáció elnökségében. Bukarestbe költözése után Bortnyik Sándor fametszeteivel s az emigráció jeles íróinak közreműködésével a Májusi Emléklap című kiadványt állította össze (1923). Ugyancsak Bukarestben indította meg a Munkás című pártlapot (1923. május 27. – 1924. április 9.), amely a bekapcsolódó írók, köztük Kahána Mózes, valamint a munkásriporterek és levelezők segítségével a román és magyar dolgozók összefogásának orgánuma lett. A lap betiltásával egy időben Jász Dezsőt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították.

Emigrációban

Hamvai a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában

Emigrációs pályáján előbb Ausztriában, Németországban, Svájcban és Hollandiában töltött be párttisztségeket. A spanyol polgárháborúban a köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, illetve hadműveleti főnöke, majd a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A második világháború után Berlinben letelepedve számos német, francia és spanyol nyelven, majd Budapesten magyarul megjelent munka szerzője.

A Fiumei Úti Sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonban nyugszik.

Művei

• Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig (1969)
• Budapesttől Budapestig (1971)
• Hispániában (1972)
• Hugenották, a XVI. századbeli Franciaország katolikus–protestáns háborúinak körképe (1974)
• A sok közül egy (emlékiratok, 1977)

Források

• Kun Béláné: Kun Béla. Budapest, 1969, Magvető Könyvkiadó, 1969, 167. p.
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 262. o. ISBN 963 09 0412 8  

További információk

• Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista. Budapest, 6. évf. 2. sz. (1968) 12-14. o.
• Grün Magda: Ötven éve jelent meg a bukaresti Munkás. Új Élet, 1973/12.
• Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája. Scolar Kiadó, Bp., 2012.
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
• A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987. 373 o. ; munkásmozgalom
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000. ; irodalom