Orvos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orvos a betegágynál (Samuel Luke Fildes festménye)

Az orvos a beteg emberek gyógyításával, a betegségek megelőzésével hivatásszerűen foglalkozó szakember, aki az orvostudományi egyetemet sikeresen elvégezte, ott diplomát szerzett.

Története[szerkesztés]

A gyógyítás, orvoslás története egyidős az emberiség történetével. Orvosi feladatokat már a varázslók is elláttak az őskori emberek közösségeiben.

Az ókori társadalomban a papok vették át a gyógyítók szerepét, tevékenységüket a templomokban, kegyhelyeken végezték. Ugyanakkor már az ókorban elkezdett kialakulni a világi orvoslás is. Kínában már az i. e. 2. évezredben állami fizetéssel rendelkező – ezért a lakosságot ingyen gyógyító –, a papoktól teljesen független orvosi kar működött. Egyiptomban a fáraóknak saját orvosaik voltak.

Az ókori Görögországban is világi orvoslás alakult ki. Csak a megfelelő iskolát végzett világi személyek gyógyíthattak. Hippokratész volt az első orvos, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapjait, tudnivalóit. Ezek egy része – az orvostudomány fejlődésének ellenére – még ma is érvényes. Hivatásuk megkezdése előtt az ókori orvosoknak a hippokratészi eskünek nevezett orvosi esküt kellett letenniük.

Az orvoslás a rómaiaknál és az arab világban is tovább fejlődött. A középkor azonban Európában megtorpanást, sőt visszaesést hozott[forrás?]. A sebész és az orvos sokáig nem volt azonos fogalom. Így volt ez Magyarországon is, ahol csupán a 19. század óta követelik meg a sebészektől, hogy diplomával rendelkezzenek. Ezt megelőzően, képzetlen személyek, úgynevezett felcserek, valamint borbélyok látták el a sebészeti teendőket.

A tevékenység szabályozása[szerkesztés]

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon orvosi gyakorlatot csak az folytathat, aki felvetette magát az orvosok országos nyilvántartásába, és az erről szóló igazoló okmánnyal rendelkezik. Az a személy, aki külföldön szerzett diplomát, csak akkor vehető fel a nyilvántartásba, ha a diplomáját a magyarországi orvostudományi egyetemek elfogadják, vagy ha azt honosítás (nosztrifikáció) útján érvényesítteti.

Orvosi rendtartás[szerkesztés]

Orvosi eskü[szerkesztés]

Az orvosi eskü szövege Magyarországon:

Én …………….. esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint a …………. Orvostudományi Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.


Orvosi titoktartás[szerkesztés]

Munkakörök[szerkesztés]

  • Addiktológus: az addiktológia szakorvosa és kutatója, a szenvedélybetegségekkel foglalkozik
  • Allergológus: az allergológia szakorvosa és kutatója
  • Andrológus: az andrológia szakorvosa, a férfiak nemi életének problémáival foglalkozik
  • Aneszteziológus: altatóorvos, az anesztézia szakorvosa, altat és érzéstelenít
  • Angiológus: az angiológia szakorvosa, az erek betegségeit gyógyítja
  • Audiológus: a hallás javításával foglalkozó szakorvos
  • Antropológus: az antropozófus orvoslás szakorvosa
  • Állatorvos: az állatgyógyászat szakorvosa
  • Bakteriológus: a bakteriológia területén tevékenykedő kutató
  • Balneológus: a balneológia szakorvosa
  • Citológus: a citológia területén tevékenykedő kutató
  • Dermatológus: a bőrgyógyászat szakorvosa
  • Embriológus: az embriológia területén tevékenykedő kutató
  • Endokrinológus: az endokrinológia szakorvosa, a belső elválasztású szervek betegségeit gyógyítja
  • Enzimológus: az enzimológia területén tevékenykedő kutató
  • Epidemológus: az epidemiológia területén tevékenykedő kutató
  • Farmakológus: gyógyszerész és gyógyszerészeti kutató, a gyógyszerek élő szervezetekre gyakorolt hatását vizsgálja, kísérletez, gyógyszereket fejleszt ki
  • Fiziológus: a fiziológia orvosa
  • Gasztroenterológus: a gasztroenterológia szakorvosa, a gyomor és a belek betegségeit gyógyítja
  • Gerontológus: a gerontológia területén tevékenykedő kutató
  • Ginekológus: a nőgyógyászat szakorvosa
  • Hematológus: a hematológia szakorvosa, a vér betegségeit gyógyítja
  • Hepatológus: a hepatológia szakorvosa
  • Hisztológus: szövettanász, a különböző szövetek mikroszkopikus jellemzésével foglalkozik
  • Homeopatológus: a homeopátia kutatója, homeopátiás gyógyszerkészítményeket állít elő, kísérletez, gyógyszereket fejleszt ki
  • Immunológus: az immunológia szakorvosa, azokkal a folyamatokkal foglalkozik, ahogyan a szervezet a biológiai értelemben vett integritását megőrzi és az idegennek felismert anyagok ellen védekezik
  • Kardiológus: a kardiológia szakorvosa, a szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozik
  • Kineziológus: a kineziológia szakorvosa, a mozgásszervekkel és azok betegségeivel foglalkozik
  • Kínai orvos: a hagyományos kínai népi gyógyászattal[1] foglalkozó szakorvos
  • Kraniológus: a kraniológia kutatója, az emberi koponya rendszeres tudományos vizsgálatával foglalkozik
  • Laringológus: a gégészet szakorvosa
  • Lipidológus: a zsíranyagcsere kutatója, szakorvosa
  • Mikológus: a gombákkal, ill. a gombásodás problémáival foglalkozó szakember
  • Miológus: az izmok betegségeit gyógyító szakorvos
  • Narkológus: a pszichoaktív szerek hatását kutató, ill. a drogfüggőség megszüntetésével foglalkozó szakember
  • Nefrológus: a vese betegségeit gyógyító szakorvos
  • Neurológus: Ideggyógyász
  • Neurofiziológus: az idegrendszer kutató szakorvosa
  • Obezitológus: az obezitológia területén tevékenykedő szakember, aki a kóros elhízás okait, gyógymódjait kutatja
  • Odontológus: Fogász
  • Oftalmológus: Szemész
  • Onkológus: a rákbetegséget gyógyító szakorvos
  • Ortopédus: a mozgásszervek betegségeinek szakorvosa
  • Oszteológus: a csontok betegségeit kutató szakorvos
  • Otológus: Fülész
  • Oxiológus: sürgősségi ellátást végző szakorvos, lásd oxiológia
  • Parazitológus: a parazitológia területén tevékenykedő kutató
  • Patológus: a beteg sejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik, szakterülete a patológia
  • Podológus: a láb betegségeit gyógyító szakorvos
  • Proktológus: a végbél betegségeit gyógyító szakorvos
  • Pszichiáter: elmegyógyász, a pszichiátria szakorvosa
  • Pulmonológus: Tüdőgyógyász
  • Radiológus: a radiológia területén tevékenykedő kutató
  • Reflexológus: Természetgyógyász, a reflexológia szakértője, aki masszázzsal, egyes pontok nyomásával próbál gyógyítani
  • Reumatológus: egyes ízületi betegségeket gyógyító szakorvos, a reumatológia szakértője
  • Rinológus: az orr betegségeit gyógyító szakorvos
  • Röntgenológus: a röntgenfelvételekkel foglalkozó szakorvos
  • Szerológus: a szerológia kutatója
  • Szexológus: a nemi élet problémáival foglalkozó szakorvos
  • Sztomatológus: Szájsebész
  • Teratológus: növényorvos, a teratológia területén tevékenykedő kutató
  • Toxikológus: vegyszerekkel és azoknak az élő szervezetre gyakorolt hatásával, mérgezésekkel foglalkozik, szakterülete a toxikológia
  • Trichológus : a haj és a hajas fejbőr betegségeivel foglalkozik
  • Urológus: a húgyutak betegségeit gyógyító szakorvos
  • Virológus: a virológia területén tevékenykedő kutató

Gyakorlati[szerkesztés]

Oktatási[szerkesztés]

Az oktatás hagyományosan az orvosi egyetemek feladata. A középkorban viszonylag korán elkülönült az orvoslás más tudományoktól, gyakorlati fontossága miatt. A sebészet a középkor elején sok esetben nem képezte az orvosi tananyag részét . Magyarországon a mai Semmelweis Egyetem jogelődjét 1769-ben alapították Kolozsvárott. Jelenleg négy Orvostudományi Egyetem működik az országban: a budapesti, a debreceni, a szegedi és a pécsi. Eredetileg tanszékekre oszlottak az egyetemek, később elkülönültek a fogászati, gyógyszerészi, védőnői, szűkebb értelemben vett orvosi és egészségtudományi karok. A curriculum négy blokkra oszlik:

  1. az alapozó tárgyak az első két évben: biokémia, anatómia, élettan stb.
  2. preklinikai tárgyak: például a patológia a harmadik évben.
  3. klinikai tárgyak a negyedik és az ötödik évben.
  4. szigorlói szakasz a hatodik évben.

Kutatóintézeti[szerkesztés]

Közegészségügyi[szerkesztés]

Szervezési[szerkesztés]

Orvosi bizonyítvány[szerkesztés]

Orvosi felelősség[szerkesztés]

Orvosi műhiba[szerkesztés]

Orvosképzés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar. www.se-etk.hu. (Hozzáférés: 2016. január 1.)

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]