Seidler Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seidler Ernő
Született 1886. március 18.
Ungvár
Elhunyt 1938.[1]/1940.[2][3]
Moszkva
Foglalkozása politikus

Seidler Ernő (Ungvár, 1886. március 18.Moszkva, 1938. vagy 1940.) magántisztviselő, pártmunkás, a magyar Vörös Hadsereg ezredparancsnoka.

Élete[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Seidler Lipót és Pollacsek[4][5] Vilma fia.[6] Ifjúkorában a Társadalomtudományi Társaság tagja, illetve a Galilei Kör alapítója volt,[7] 1910-ben pedig csatlakozott az MSZDP-hez. 1911. július 15-én Budapesten házasságot kötött Mintz Estella Sárával, Mintz Bódog és Münz Ilona lányával.[5]

Az első világháborúban 1915-ben orosz hadifogságba került, s a tomszki hadifogolytáborban megismerkedett Kun Bélával és Münnich Ferenccel, akikkel együtt szervezte a tábor antimilitarista, szocialista csoportjait. Később az 1918. március 24-én alakult OK(b)P Magyar Csoportjának tagja lett.

A hazatérés után[szerkesztés]

1918-ban hazatért Moszkvából, októberben a forradalom alatt a Katonatanácsban dolgozott. Novemberben, amikor Kun Béla hazajött Oroszországból, átnyújtott neki egy névjegyzéket azokról, akikre biztosan lehet számítani a pártalapításkor. Ő szállásolta el továbbá Kun feleségét, Gál Irént. Részt vett a KMP megalapításában, amelynek központi bizottsági tagja is lett.[8] Különböző alakulatokat fegyverzett fel, s rendszeresen agitált. 1918 őszén Vlagyimir Uraszovval együtt szervezte a Vörös Ujság nyomdáját.[8] 1919. február 20-án letartóztatták,[9] 1919. március 21-i kiengedése napján pedig egyik aláírója volt a két párt (MSZDP és KMP) egyesülését és a proletárdiktatúrát kikiáltó nyilatkozatnak.[10] A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrség budapesti parancsnoka volt. E tisztségben adta ki Cserny József különítmény–parancsnoknak a következőket: „Annyi burzsujt tehettek el láb alól, amennyit akartok, én mindent elsimítok.” A Bajor Tanácsköztársaság fennállása alatt a Magyarországi Tanácsköztársaság müncheni követeként működött. A magyar Vörös Hadsereg 53. gyalogezred–parancsnokaként részt vett 1919 májusában a szolnoki "ellenforradalom" leverésében. Az északi hadjárat idején azonban Böhm Vilmos alkalmatlanság címén leváltotta. A kommün alatti utolsó tette Szolnok visszafoglalása volt 1919. augusztus elsején.

Seidler Irma

A kommün bukása után[szerkesztés]

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Kun Béla, Landler Jenő és mások mellett őt is internálták a karlsteini várba. Kiengedése után Bécsben Pollacsek Lászlóval és másokkal együtt szervezte az illegális pártapparátust.[11] Később (1921-től) a Csehszlovák Kommunista Párt nyugat-szlovákiai titkára volt,[12] és részt vett a cseh és szlovák kommunista pártok egyesítésében. Tagja volt továbbá a CSKP Központi Bizottságának. 1925-ben politikai tevékenysége miatt kiutasították Csehszlovákiából, s Berlinbe ment, ahol szintén a kommunista mozgalomban dolgozott, mint a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének osztályvezetője. 1930-tól a Szovjetunióban élt és 1937-es vagy 1938-as letartóztatásáig gazdasági területen tevékenykedett, mint színesfémtröszt–igazgató. Csakúgy, mint Kun Béla, 1937-ben ő is kérelmezte, hogy részt vehessen a spanyol polgárháborúban, ám ezt elutasították. Ezután letartóztatták, majd pedig kivégezték.

Családja[szerkesztés]

Nővére, Seidler Irma festőművész, Lukács György fiatalkori szerelme.[13] Unokatestvére volt Pór Ödön, Szabó Ervin, Polányi Károly és Polányi Mihály.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Seidler Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  2. Látóhatár. Akadémia Kiadó, 237. o (1986) 
  3. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó, 571. o (1976). ISBN 963 09 0412 8 
  4. Más forrásokban Pollacsek vagy Polátsek
  5. ^ a b Házasságkötés (337/1911.). Bp. V. ker. állami házassági akv.. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  6. Seidler Ernő, 1919 (Személyrekord). Budapest Fővárosi Levéltár
  7. Fenyo Mario. Literature and political change, Budapest, 1908-1918, 94. o (1987) 
  8. ^ a b Kun Béláné. Kun Béla. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 107. o (1969) 
  9. Seidler Ernő. Fogolytörzskönyv adatbázis. Arcanum. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  10. A határozat teljes szövege a Wikiforráson
  11. Kun Béláné: Kun Béla (Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1969. 303. oldal)
  12. „”. Kortárs 12 (7—12), 1134. o.  
  13. Balázs Béla. Irodalmi Jelen. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  14. Geni

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I–II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996—.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Kelen Jolán: Seidler Ernő (Párttört. Közl. 1966.)
  • Jász Dezső: Harc a Hernád mentén (Élet és Irod. 1966. márc. 7.)
  • Forradalomban, háborúban (Szerk. Hetés Tibor. Bp. 1974.)
  • Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság (Bp. 1969.)
  • A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (Bp., 1969–1968.)