Kopácsi Sándor

Kopácsi Sándor
Kopácsi Sándor emléktáblája Budapest, VIII., Corvin köz 1.
Született	1922. március 5. Miskolc
Elhunyt	2001. március 2. (78 évesen) Toronto
Állampolgársága	magyar
Szülei	Kopácsi József
Foglalkozása	politikus rendőr
Tisztsége	rendőrfőkapitány (1952–1956, Budapest)
Kitüntetései	Világ Igaza díj (1987. december 28.)
Sírhelye	Új köztemető
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kopácsi Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kopácsi Sándor emléktáblája a Teve utca 4. szám alatt

Kopácsi Sándor (Miskolc, 1922. március 5. – Toronto, 2001. március 2.) rendőrtiszt, az 1956-os forradalom idején Budapest rendőrfőkapitánya, a Nemzetőrség helyettes főparancsnoka (Király Béla helyettese), később Nagy Imre perének életfogytiglanra ítélt hatodrendű vádlottja. Magát „nemzeti kommunista”-ként határozta meg. Az erőszakmentes konfliktusmegoldás híve volt, emellett legfőbb értéknek az embert tartotta.

Élete 1956-ig

Édesapja, aki vasesztergályosként dolgozott, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, aki a Tanácsköztársaság bukása után a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja lett.

Kopácsi Sándor követte a család politikai hagyományait. Tizenöt évesen nyilasellenes akcióban vett részt, és comblövést kapott.

Miskolcon végezte a négy reálgimnáziumot és a fémipari szakközépiskolát.

1940 és 1945 között a Dimávag esztergályosa volt, közben az SZDP miskolci szervezetének vezetőségi tagja.

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, és még ebben az évben rendőrtiszt lett. A tiszti iskola és két pártiskola elvégzése után 1949-ben a pártközpont karhatalmi osztályán kapott beosztást, és még ugyanebben az évben kétéves pártfőiskolára küldték. A pártfőiskola után a rendőrségi pártapparátus élére került. 1952-ben Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki. Hamar felismerte a rendszer hibáit.

Szerepe a forradalomban

A szovjet kommunista párt, az SZKP 1956 februárjában tartott XX. kongresszusa után Kopácsi Sándor egy rendőrségi pártértekezleten nyíltan bírálta Rákosi Mátyást. A júniusi, vérengzésbe torkolló poznańi munkásfelkelést követően egy közös honvédségi-rendőrségi értekezleten pedig másokkal együtt kijelentette, hogy Magyarországon nem lőnének a népre.

1956. október 31-én, amikor a kommunista Magyar Dolgozók Pártja Magyar Szocialista Munkáspárttá alakult, és a hétfős vezetésbe (új neve: Ideiglenes Intézőbizottság) négy új ember került, Kopácsi is tag lett.

Kopácsit 1956. november 1-jén a Kilián laktanyában választotta a Karhatalmi Bizottság Király Béla a Nemzetőrség parancsnoka helyettesévé.

A forradalom leverése után

A forradalom leverése után, 1956. november 5-én Ivan Szerov szovjet hadseregtábornok tartóztatta le a sashalmi laktanyában mentelmi joga ellenére, azzal, hogy Budapest legmagasabb fájára fogják felakasztani, amiért október 23-án goromba volt vele. November 9-től négy napot a Szovjetunió nagykövetségének börtönné alakított alagsorában töltött más foglyokkal együtt. A kínzások során csuklójába fúródott szögek nyomát élete végéig viselte.

A Fő utcai börtönben szem- és fültanúja volt Losonczy Géza tragédiájának, aki a börtönben éhségsztrájkba kezdett, majd tisztázatlan körülmények között meghalt.

A Nagy Imre-per során Kádár János, aki november 2-áig Nagy Imrével egyetértően nyilatkozott, azt kívánta bizonyítani, hogy a Maléter Pál vezetése alatt álló hadsereg és Kopácsi Sándor rendőrségének árulása kényszerítette erre. (Ez Nagy Imrének is alkalmat adott volna az utólagos elhatárolódásra, amit azonban ő nem tett meg.)

A per első tárgyalását 1958. február 6-án tartották, de ezt félbeszakították, mert a vádlottak nem ismerték el bűnösségüket. A második tárgyalás június 9-én kezdődött, az ítéleteket június 15-én kihirdették, és a halálos ítéleteket másnap hajnalban végre is hajtották a Gyűjtőfogház udvarán. Kopácsi hatodrendű vádlottként volt jelen a Nagy Imre-perben, melyben végül nem ítélték halálra. (A háttérben Kádár segítségét sejtette.)

Kopácsi Sándor sírja Budapesten. Új köztemető: 300.

1958 augusztusában, miután csaknem két évig volt magánzárkában, Vásárhelyi Miklóssal került közös zárkába a Gyűjtő Kisfogházban. 1959 májusában a Váci Országos Börtönbe vitték. Itt Bibó Istvánnal és Rácz Sándorral osztozott egy szűk zárkán. 1960 szeptemberében egy zárkába helyezték a két postarabló Sziklai-fivérrel, akiket 1952-ben ő fogott el. A bűnözők nem bántották, sőt karácsonyra élelmiszerrel ajándékozták meg.

1963. március 25-én szabadult. Édesapja temetésére ért haza, akit ötödik szívtrombózisa egy nappal fia szabadulása előtt ölt meg. Szabadulása után fizikai munkásként dolgozott, majd jogi diplomát szerezhetett, de végzettségének megfelelő munkát nem kapott.

1975-ben kivándorolt Magyarországról, és Kanadában telepedett le. Fizikai munkásként dolgozott 1987-es nyugdíjba vonulásáig. 1989-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

A diktatúra után

A rendszerváltás idején visszatért Magyarországra, részt vett Nagy Imre újratemetésén, sőt Méray Tibor és ő búcsúztatta a miniszterelnököt.

Jogi, erkölcsi és anyagi kárpótlásban részesült, bár ez utóbbit csak részben használta fel. Rendfokozatát visszakapta, később altábornaggyá léptették elő.

A továbbiakban idejét részben Magyarországon töltötte, és aktív közéleti tevékenységet folytatott, de távol maradt a pártpolitikától. Tagja, vezetője lett több 56-os szervezetnek (Történelmi Igazságtétel Bizottság, Nagy Imre társaság) és az Országos Polgárőrszövetségnek. Számos állami és egyéb kitüntetésben és díjban részesült.

2000-ben hajlott kora miatt visszaköltözött gyermekei közelébe Kanadába, ahol 2001 márciusában családi körben hunyt el.

Művei

• Az 1956-os magyar forradalom és a Nagy Imre per. Magyar Öregdiák Szövetség–Bessenyei György Kör, New Brunswick, 1979 (Tanuk – korukról sorozatban)
• Au nom de la classe ouvrière – emlékirata, először külföldön, franciául jelent meg (A munkásosztály nevében) címen (1979), később a könyvet több nyelvre is lefordították
• Életfogytiglan; Bibliotéka, Nyíregyháza, 1989, ISBN 9630273381

Források

• Kopácsi Judith cikkei a Kanadai Magyar Hírlapban. Kanadai Magyar Hírlap. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
• Elhunyt Kopácsi Sándor – origo.hu, 2001. március 2.

További információk

• Emlékhonlap. drkopacsi.fw.hu. [2012. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
• Kopácsi Sándor – utolsó szó, bírósági védekezése (hanganyag), videa.hu, 2008. június 14.
• Életfogytiglan – Kopácsi Sándor önéletrajza (1. rész) (Kanadai Magyar Hírlap, 2012-03-19)